Őri naplók

2016. Aggteleki Nemzeti Park – Szabó Zsófia

Első nap:
2016.08.15., Hétfő

A délelőtt folyamán megérkeztem és bemutatkoztunk egymásnak Váczi Bélával, a ANPI természetvédelmi őrével. A szállás elfoglalása után útnak indultunk megismerni az őrkerületet.

Kezdésnek ellenőriztük a Kossuth-barlangot majd a Lófej-völgy torkolatához érkeztünk amely több más mellett ürgék (Spermophilus) élőhelyéül is szolgál. Első feladatként pedig megszámoltuk a járatokat az ürge monitoring program keretében, majd később az adatok bekerülnek a biotikai adatbázisba. Az ürge fokozottan védett, Natura 2000-es, közösségi jelentőségű faj és 2015 emlősállata. Természetvédelmi fontossága abban nyilvánul meg, hogy fontos táplálékbázist nyújt ritka, értékes ragadozó-madaraknak, elsősorban a kerecsensólyomnak és a parlagi sasnak. Élőhelyéül rövidfüvű legelőt választ, melyet jól be tud látni, legfőképpen nagytestű állatok által legeltetett területen. 100 járatot számoltunk, mely a szokásos 70 körüli értékhez képest igen jó állománynövekedésre utalhat e sérülékeny populációban.

Ezután a Tohonya völgybe és a Lófej-forráshoz vezetett utunk. Mint megtudtam a patak az ár-apály jelenség és egy úgynevezett „szivornyás-rendszer” által befolyásolt, vagyis bizonyos időszakonként megered, majd később elnyeli a karsztfelszín.. Volt szerencsénk, hogy szemtanúi legyünk a víz csordogáló megjelenésének.

Ez követően a Gergés-lápára mentünk, ahol a Gergés-lápai-víznyelőt néztünk meg. Szemtanúi lehettünk egy tisztító kaszálásnak, és ekkor többet is megtudtam a vagyonkezelés és a természetvédelmi kezelés különbségeiről. Utunk során sordély (Emberiza calandra) hangját hallottuk, egerész ölyvet (Buteo buteo), bajszos sármány (Emberiza cia), és Szent László-tárnicsot (Gentiana cruciata) is láttunk. Legutóbbit régen pestises betegek kezelésére használták, és ehhez kötődve kapta nevét egy legenda nyomán. Távolról megtekintettük az osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum) élőhelyét, illetve a hucul ménest.

Útba ejtettük a Kuriszlán-dűlőt, majd a jósvafői szőlőhegyet. Megismertem a „szőlőhatárt”, illetve a „kőgarádokat”, melyek a művelés nyomán kerültek egy halomba és távolról is jól láthatók voltak. Az elhagyatott borospincék mellett még értek a direkt termő szőlőfajták, mely nem igényeltek sok gondozást, és így is termést hoztak, ezért is lett elterjedt a filoxéra pusztítása után. Megnéztük a gyümölcsfa iskolát, ahol tájjellegű gyümölcsfák facsemetéi növekedtek. Mint megtudtam ezeket később kiosztják a helybeli gazdák között, ezzel is a génmegőrzést elősegítve. Mindezek után visszatértünk a Jósva-völgybe.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAOLYMPUS DIGITAL CAMERAOLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

 

Második nap:
08.16., Kedd

A természetvédelmi őrök olykor közös szolgálatot végeznek a rendőrséggel. Ennek lehettem szemtanúja. Majoros Árpád körzeti megbízott csatlakozott hozzánk a nap folyamán, míg bejártuk a környéket. Járőrözés közben a Baradla-völgyet, a Mészvölgyet, Aggtelek belterületét, az Aggteleki kőbányát, a Láztetőt és az Almás-tetőt ellenőriztük.

Útba ejtettük a saját vagyonkezelésű épületek közül az irattárat,  itt fel  kellett ismernem egy éppen arra vetődő egerész ölyvet.

A következő állomás az Almás-tető a jósvafői szőlőhegyhez hasonlóan több védett fajnak ad otthont. Az egykori gyümölcsös déli lejtőjén fellelhető a fokozottan védett sallangvirág (Himantoglossum) és számos értékes kosborfaj. A felaprózódott palás kőzetű termőhely ideális mikroklímát biztosított az egykor kiváló minőségű borokat adó szőlőnek.

Ellenőriztük a Vass Imre-barlangot, és közelebbről is megnéztük a hucul ménest. Elhelyezésük kettős célú, melyben az elsődleges a génmegőrzés, másodlagos a területkezelés. Életkor és ivar szerint több helyszínen folyik a tenyésztés a nemzeti park területén.

A Varcsó-völgyben egy lakossági bejelentésnek néztünk utána, mi szerint illegális fakitermelés folyik. Egy megtisztított utat és egy friss tűzrakó helyet is találtunk a megadott helyszínen, de tényleges fakitermelésre utaló nyomot nem észleltünk. Ezért úgy döntöttek, hogy tovább figyelik a területet.

A nap vége fele ellenőriztünk egy diós öntöző-rendszerének vízkivételi helyét, mely végül legálisnak bizonyult. A gazdálkodó védett területnek nem minősülő völgytalpon ásott egy mesterséges tavat, amit rétegvíz töltött fel, és gazdag magaskórós társulást eredményezett a völgy legmélyebb részein.

Végezetül a Csörgős-patak völgyén át visszatértünk Aggtelekre majd később Jósvafőre.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Harmadik nap
08.17., Szerda

Ezen a napon a Keleméri mohos-tavak TT felé vettük az irányt. Aggtelek települése előtt megfigyeltük az ördögszántást illetve a fedett karsztot. Utóbbiról számomra új dolgokat is megtudtam. A folytatódó karsztformák mellett egy jellemző savanyú kavicsréteg határozza meg a területet, melyen a csarab is megjelent tömegesen. Jó mézelő növény. A fedett karszt Trizs-Égerszög községek vonalától délre húzódik.

Továbbá megtudtam a nadrágszíj parcellás földművelés kialakulásának történetét és természetvédelmi jelentőségét. Vegyszerezni csak engedély birtokában lehet és a különböző növénykultúrák egymás mellett gazdag biodiverzitást eredményeznek.. Kaszáló, szántó, gyümölcsös váltogatja egymást.

Aggtelek területén építészeti és kultúrtörténeti érdekesség, hogy a templom és a harangtorony külön épületként más-más korszakban épültek hasonlóan mint Jósvafőn.

A környéken egykori kőbányák, kőfejtők színezik a tájat. A fejtett mészkövet jellemzően mészégetésre használták a helyiek amelyről a „meszesek” ragadványnevet is kapták.

A Keleméri – Mohosok élővilágát jellemzi a gyapjúsás és a harmatfű. Kialakulása suvadáshoz köthető. Az úszólápot az eutrofizáció és a nyírfák általi erdősülés veszélyezteti A fák nem bírják a vízszintváltozás mértékét, és megfullad a gyökerük, törmelékeikkel pedig feltöltik a lagzónát. Fokozottan védett növények lelőhelye. A tőzegkitermelésért régen lecsapolták, és ma is meglelhetőek az árkok. A természetvédelmi kezelés része épp ezért a vízvisszatartás.

A Putnoki dombság az állami erdészet tulajdona. A tarvágás végett a sűrű újulat remek búvóhelyet biztosít a fokozottan védett szürke farkas (Canis lupus) számára. A Kelemér-Serényfalva Erdőrezervátumot is bejártuk és közben átvettük néhány eljárás szabályszerű menetét.

A Pálma-forrás fele a Szörnyű-völgyön keresztül mentünk, mely onnan kapta a nevét, hogy eső esetén a szekerek megakadtak a nagy sárban.

Ellenőriztük a Pálma-forrás környékét is.

Aggteleki Nemzeti Park_Szabó Zsófia_6..

 

 

 

 

 

Negyedik nap
08.18., Csütörtök

Ezen a napon Farkas Roland és Molnár Mirella társaságában indultunk forrás-állapotfelmérésre. A perkupai madárvonulás kutató és természetvédelmi táborban találkoztunk velük és indulás előtt még felállítottunk két emeletes hálót.

Első megállónk a Meleg-forrás volt, melynek hőmérséklete általában 22 °C. A szalonnai vízmű környékén egy sűrűn benőtt forrás. A legnagyobb karsztforrás. Az itt előtörő víz 8000 éve hullott le csapadékként. Kutatásunk magába foglalta egy Hauffenia nemzetségbe tartozó új csigafaj felkutatását és egy ritkább bolharákét is, így minden érdemleges forrásból vettünk mintákat. A Hauffenia csigafaj a felszín alatti szivárgó rétegvizekben él és vasbaktériumokkal táplálkozik.  A forrás legalább öt pontban szivárgó volt, és egyik ilyen szivárgás mellett találtunk egy szeméttelepet, mely veszélyeztető tényező. A forrás által kialakult mocsárvilág gazdag szitakötő faunát és két fontos orchidea-fajt is fenntart. Itt találtunk egy fiatal gőtét is.

Tornakápolnán két forrás volt a következő megállónk. Az egyik foglalt volt, a másik pedig rendszeresen tisztított.

Következőleg a Vízfakadás-forrást látogattuk meg, mely kiásott volt, így nem volt túl könnyű a mintavétel folyamata.

Majd a Kecskés-kút forrás következett a Kecskés-kút völgyben. Megmértük a foglalt, vízmérőórával ellátott forrás mélységét, mely 2,4 m volt. És itt is mintát vettünk. Volt szerencsénk a háromfogú csigához (Isognomostoma isognomostoma), mely egy tipikus forrás csiga.

A Mélyvölgyi-forrás, nem sokkal messzebb, három ponton ered. Veszélyezteti a vadtaposás és a szemetelés.

A Borházi-kút nyeregtetős faházas foglalást kapott. Körülötte gazdagon benőtte az acsalapu, közte mocsári gólyaorr és halovány aszat is díszelgett. Gazdag csiga és kagyló faunával rendelkezett. A környék borász vidék volt, és itt van a nemzeti park saját vagyonkezelésű gyümölcsöse. A területet kaszálják.

Egy újabb névtelen forrást néztünk meg, és itt megleltük a turbán liliom töveit is. Megtaláltuk egy régi favályú maradványt is mely az egykori állattartás maradványa.

A Pósa-kút a Bolyamér-völgy torkolatánál helyezkedik el. Foglalt forrás mely pár méter után leszivárog a föld alá. Két fakadási pontja van.

A Boros oldali dűlőben megnéztünk egy utolsó, névtelen forrást.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAOLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Ötödik nap
08.19., Péntek

Ezen a napon egy kezelésre szoruló vérfüves láprétet jártunk körbe, ahol a Solidago gigantea, azaz a magas aranyvessző, invazív növény, erősen elszaporodott. A vérfű (Sanguisorba) igen fontos a vérfű hangyaboglárka (Phengaris teleius) szaporodása szempontjából. A boglárka lepke a vérfűre tapasztja petéjét és egy speciális hangyafaj ezt megtalálja. A lepke petéje olyan illatokat bocsát ki, mely elhiteti a hangyával, hogy az ő bolyukból származó hangyatojásról van szó, így beviszi a bolyba, ahol biztonságban kikélhet a lepke hernyója. A terület megvizsgálása után egyeztettünk a gazdálkodóval a kezeléssel érinthető terület nagyságáról és kezelés sürgősségéről.

Ezen a napon átvettünk etetésre két fecskefiókát és gondjukat viseltük.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Hatodik nap
08.22., Hétfő

A napot a rossz idő miatt főként a pekupai madárvonulás kutató táborban töltöttük és a pénteken magunkhoz vett fecskéket is elvittük oda. Ugyanakkor ellátogattunk a Martonyi kolostorhoz. A romok falain költ az uráli bagoly (Strix uralensis). Egykor két hatalmas bükkfa állt a kolostor közepén, melyet kivágtak és már csak a tuskók maradtak meg. Régészetileg fontos lelőhely. A nemzeti park példamutatóan foglalkozik a műemlékvédelemmel. Komoly munkaórákat fektetnek bele a rendben tartás végett. Ma zarándokhely.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Hetedik nap
08.23., Kedd

Szemtanúja lehettem egy inváziós növény visszaszorításnak Gömörszőlős községhatárban.. Visznyovszki Tamás röviden bemutatta, amíg munkatársai lekezelték 3%-os koncentrátumú glifozát oldattal, pontpermetezéses eljárással, a selyemkóró (Asclepias syriaca) töveket. A glifozát állatokra a legveszélytelenebb, ugyanakkor igen hatásos méreg. A fotoszintézist gátolja. A kezelést Gömörszőlős fölött egy kaszálón, Csató-bércen végezték. Ez egy jogszabályban foglalt nemzeti parki feladat a saját vagyonkezelésű területeken.

Amint jobb idő lett a Sajó-völgyéhez látogattunk el. A Serényfalva község Bereg-dűlőt jártuk be. A sokvirágú napraforgó és a japán keserűfű (Fallopia) invazív növényként, pusztán jelenlétével is gondot okoz az ártéren. Egerészölyvet, fokozottan védett kék vércsét (Falco vespertinus) és darázsölyvet (Pernis apivorus), illetve karvalyt (Accipiter nisus) láttunk, melyek közül a két fokozottan védett madárral kapcsolatos biotikai adatokat mobil maperbe felvételeztük. Hallottuk a gyurgyalag (Merops apiaster) és a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) hangját miközben elhaladtunk a Bánrévei-mocsár-dülő területe mellett amely ex-lege láp.

Putnok várostól nem messze, a Czene-tó területén egy gyepen vörös vércsét (Falco tinnunculus) láthattunk.

Dubicsány 011/17C helyrajzi számú Natura 2000-es szántóterületen, melynek nagy része Solidago-val fertőzött a földkezelő kaszálást kísérelt meg vadriasztó lánc nélkül, melyért szóbeli figyelmeztetésben részesítettük. A munkavégzőt a vadriasztó lánc pótlásra és a munkaterület elhagyására felszólítottuk. A kaszálást a nemzeti park felé bejelentette.

 

Nyolcadik nap
08.24., Szerda

A Tohonya-bércen az osztrák sárkányfű állományát ellenőriztük. A terület tövises bozóttal van bekerítve, mely védi az élőhelyet a hucul lovak intenzív legelésétől. Itt egy szakmai megbeszélést bonyolítunk le az ÉszakErdő Zrt. erdészével. Szóba kerültek a farkasok, a vadállomány csökkenésének okai, illetve védett gyepek kezelése.

Nem sokkal ezután szóban figyelmeztettünk egy gombagyűjtést megkísérlőt, mivel engedély nélkül próbált védett területen gyűjteni és felszólítottuk az erdőterület elhagyására.

Ekkor érkezett egy lakossági bejelentés egy elütött vadmacska okán, melyet Ragály-Zubogy között gázoltak el. Begyűjtöttük, és mint megtudtam, később a Természettudományi Múzeumba kerül bemutatásra.

Utunk során még hat személyt figyelmeztettünk gombagyűjtő tevékenységük megkezdése előtt Trizs községhatárban, mivel szintén nem rendelkeztek engedéllyel a védett területen való gombagyűjtéshez.

A Musztáng-barlang ellenőrzése során próbáltam a mobil maper használatát gyakorolni. Feladatom volt meghatározni a községhatárt és a helyrajzi számot.

Majd végül felértünk a Haragistya-Lófej Erdőrezervátumba. Egy engedélyezett fakitermelést néztünk meg.

Megnéztük a Szarvasól-barlangot, melyen belül láttunk barlangi keresztespókot (Meta menardi), egy barlangi csiga fajt, és egy kis patkós denevért (Rhinolophus hipposideros) is láttunk. Minden denevérfaj védett Magyarországon. A kis patkósdenevér természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Utoljára megnéztük a Szilicei-kaszálót, ahol őszi kikericshez (Colchicum autumnale) is szerencsém volt. A nap végén még egy mentett röpképtelen fecskét vettünk magunkhoz.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Kilencedik nap
08.25., Csütörtök

Reggel szerencsénk volt egy foltos szalamandrához (Salamandra salamandra), aki éppenséggel kitévedt az útra, demonstrálva, milyen veszélyeztető tényező fenyegeti ezt a védett fajt. Az Esztramos egykori kőbánya, ma egy tájseb. Elhagyatott bányaépületek találhatók fenn. Gazdag egyenesszárnyú faunával rendelkezik, melyet minden lépésünknél tapasztalhattunk. Korai fehérszegfű (Dianthus plumarius subsp. praecox), bajszos sármány, illetve uhu (Bubo bubo) fészkel a csúcs környékén. Továbbá három vörös vércsét is láttunk az égen. Fészkel a közeli Bódva-völgyben fekete gólya (Ciconia nigra) is. A csúcsról megnéztük a Bódva-völgyét, a meanderező Bódva nyomait is felleltük a távcső mögül. Innen láttuk az Alsó-hegyet, és megtudtam, hogy az ott élő tornai vértő (Onosma tornensis) legfőbb veszélyforrása a bálványfa (Ailanthus).

Egy csoport diák tévedt fel kíséret nélkül a fokozottan védett területre, akiket figyelmeztettünk és felszólítottunk a távozásra.

Kirándulást tettem mindezek után a Rákóczi-barlangban, mely igazán lenyűgöző volt, és két denevért ott is láttam repülni.

Tornaszentandráson megnéztünk egy Árpád-kori templomot, melynek különlegessége a kézzel festett freskói a falain és a rendkívül vékonyra vágott alabástrom ablakok.

Megnéztük Tornanádaskán a Hadik-kastélyt és a botanikus kertet. Ellátogattunk Bódvaszilasra a művészetek magtárához, melyet a nemzeti park maga újított fel. Kétszáz éves a magtár épület és képzőművészeti alkotások bemutatóhelye.

Ezen a napon még egy mentett fecskét vettünk fel és vittük el a madárvonulás kutató táborba, Perkupára.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAOLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

Tizedik nap
08.26., Péntek

Állapotfelméréssel kezdődött a napuk. A Vörös-tó és a vele szemben lévő Medve-szikláknál. A Vörös-tó gazdag gőteállománnyal rendelkezik, egy dolinató, mely az vörös színét a magas vastartalmú agyagos aljzat miatt kapta. Itt ismertették velem a kezelési terv lényegét.

A Medve-sziklák földtani alapszelvények, karsztos sziklák és országos jelentőségűek. Öslénytani, ősföldrajzi jelentőségük van. Wettersteini mészkőformák. A sziklákon lévő lyukak a növények gyökere által keletkeztek.

Továbbiakban haszonbérbe adott földterületek ellenőrzésében segédkeztem. Majd ellátogattunk a Cseresznye-kút-forráshoz, melyben hat szalamandra ivadékot találtunk.

 

2016. Duna-Dráva Nemzeti Park – Kelbert Bernadett

Május 19 .: Reggel első utunk egy Cún melletti területre vezetett. A Madár Atlasz Program részeként végeztünk madárfelmérést a kijelölt UTM blokkban.  A töltésen elhaladva nagykócsagot, kis kócsagot, szürke gémet és idei első gyurgyalagjaimat  láttam. Ugyanitt természetesen találkoztunk még néhány fácánnal is, amik elég kótyagosan lépkedtek előttünk. A töltésről leérve áttanulmányoztuk a térképet és elindultunk. Útközben sok madár hangját hallottuk, melyeket fel is jegyeztünk, hogy a felmérés után el is készíthessük a jelentést. Láttunk a nap folyamán barna kányát, hamvas rétihéját , találtunk néhány cserebogár tetemet, egy szép csibor szárnyfedőt, rókát, gyíkot, apró vízisiklót, kecskebékát, fekete gólyát, fehér gólyát, nyulat, tarkalepkét, sakktáblalepkét, nappali pávaszem lepkét, sarlósfecskét. A szántóföldön vaddisznók nyomait figyeltük. Egy nagy kan nyomaiban biztosak voltunk, ott jártát nem csak lábnyomai, de a kiszedett kukorica sor is megmutatta. Találtunk a szántásban egy tintagombát, az erdőben pedig egy kidőlt fán idős gévagomba kacsingatott ránk. A vizes foltokban mocsári nőszirmok virítottak, az erdő már teljes pompában volt.  A madármegfigyelés után a kaszálókat jártuk körbe, amelyeken a vetett angolperje a domináns faj. A szegélyben nagy örömünkre találtunk farkasalmát,  ami a védett farkasalma lepke hernyójának tápnövénye.  Az erdőben még megnéztük egy holló fészkét  és ellenőriztük az egerészölyv fészkét is,  tisztes távolból. A holtágon hattyú családot figyeltünk meg, a két növendék a tojó  hátán pihent, a vízben méretes naphal úszott, a víz felett a szitakötők próbálgatták szárnyikat. A gyepek állapotfelmérése után fogadtuk, az Ős-Dráva Látogatóközpont Majorjában, a két új kis mangalica malacot és biztonságosan elhelyeztük őket új otthonukban.

Július 6. : Mai napon az Ős –Dráva Látogatóközpontban 2nd Central European Symposium for Aquatic Macroinvertebrate Research (CESAMIR)” nemzetközi

konferencia tagjainak mutattuk be a Dráva élővilágát. A délelőtt folyamán a konferencia résztvevőit a belső kiállító teremben vezettük körbe. Délben nagyon finom szürke marha pörkölttel vendégeltük meg Közép-európai kutatóinkat. Délután túrára indultunk a tanösvényeken. A hosszabb túrát Wágner László vitte, a rövidebbet Hódossy Attila természetvédelmi őrrel jártam végig. A túrát angolul vezettük. Túránk során nyári pajzsos rákot, erdei békát, barázdabillegetőt, vörös gémet, hollót, szitakötőket, kolokánt, vízi hídőrt, ebszőlő csucsort, tükörvirágot csodálhattunk meg. A túrán bepillantást adtunk a Dráva folyó tájalakító, ormokat formáló és most már helyenként országhatárt is képviselő szerepéről, valamint a mezőgazdaságra gyakorolt hatásait is elmondtuk. A társaság nagy érdeklődéssel figyelte az egyes állomásoknál elhangzó információkat. A két órás túra végén még megnéztük a majorban élő őshonos állatokat és megmutattuk őket a külföldi vendégeknek.

Július 12. : Hajnalban indultunk Pécsváradra parti fecskét gyűrűzni. A pécsváradi homokbányába 5:45-kor érkeztünk, itt Gregorits János természetvédelmi őr is csatlakozott hozzánk. Miután kiszemeltük a legalkalmasabbnak tűnő falat, felállítottuk a hálót és vártunk.  A hálók ellenőrzésekor kiszedtük a madarakat majd meggyűrűztük őket. A hálóellenőrzések között eltelt időben figyeltük az élővilágot: láttunk egy fiatal őzet, ami majdnem sikeresen beleakadt a hálóba. Felettünk partifecskék és gyurgyalagok cikáztak. Nem tudjuk miért, de a madarak nem igazán preferálták a hálót, ügyesen kikerülték, így közös megbeszéléssel arra jutottunk, hogy átmegyünk Fekedre és ott folytatjuk a gyűrűzést. Fekeden szintén egy homokbánya falába épített fészkek elé szerettük volna kihelyezni a hálót, de hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, itt nem állítjuk fel a hálót, mert valószínűleg sikertelen lenne a befogás. Ekkor már 10 óra volt és kb. 35 fok meleg. A homokbányában egy szép erdei sikló tetemét találtuk. Laci amúgy is hívást kapott egy sérült „kanalasgémről”, így közös megbeszélés után arra jutottunk, hogy a mai partifecske gyűrűzést nem folyatjuk, valószínűsítjük, hogy az idei furcsa/ eltolódott időjárás okozta a kevés számú fecske befogását. Elindultunk a jelentett madárért, útközben Zengővárkonyban sikeresen felmértünk 5 db nagy hőscincért. A madarat Pécsen összeszedtük, kiderült, hogy valójában egy elkóborolt fiatal törpe gémről van szó. Szerencsére sérülése nincsen így délután a pellérdi halastavaknál engedjük majd el. Pécsen Varga Zsolt őrszolgálat vezetővel megbeszéltük a további teendőket. Ezután sietve indultunk  Pellérdre a halastavakhoz, hogy a fiatal madarat visszajuttassuk természetes közegébe. A kis törpe gémet meggyűrűztük majd alkalmas helyen felhelyeztük egy rekettyefűz bokorra. Nagyon szép madár a törpe gém és kiválóan alkalmas lenne nádnak is, mert ezen „alakváltó” képességét többször megmutatta nekünk. A halastavaknál megfigyeltük a madárvilágot. Láttunk hattyút, szürke gémet, vízityúkot, búbos vöcsköket. A halastavak felett füsti fecskék cikáztak és élvezték a vizet. Siklóson Laci még segített a fehér gólya állomány felmérésében, ellenőrizte az általam felmért fészkek jelenlegi állapotát.

Július13. : Mai napi első teendőnk a gyöngybagoly fészkek ellenőrzése. Fészket ellenőriztünk Oldon, Egyházasharasztiban, Mattyon.  Útközben a környező falvakban figyeltük a fehér gólya állományt. Alsószentmárton mellett egy mocsaras területen kb.100 tő kisfészkű aszatot számoltunk meg. Matty közelében egy legelő/ kaszáló növényállományát mértük fel. A legelőn jelentős gyíkpohár állományt találtunk (kb.500-700 egyed). Ezek után a Boros-Dráva holtág szakaszt ellenőriztük, szerencsére határsértőkkel nem találkoztunk, a migránsok ellen felhúzott védelmi berendezésen rongálás nem történt. A töltésen rendőrökkel találkoztunk. A kerítésről a Dráva parton igen gyakori, invazív növényünket, a süntököt próbáltuk meg eltávolítani, az erdő szélén pedig fiatal bálványfákat gyérítettünk. A kerítés horvátországi oldalán 10-15 elszáradt idős bálványfát figyeltünk meg. A töltésen tovább haladva ellenőriztünk néhány zsilipet, hogy nem raktak –e bennük a fecskék fészket. A töltésről lekanyarodva egy nagyobb nyílt vizes foltban a madárvilágot figyeltük. A madarak közül a legnagyobb számban nyári ludak voltak, amiknek jellegzetes hangját már messziről hallani lehetett. Rajtuk kívül kanalasgémek, tőkés récék, szürke gémek, vörös gémek, dankasirályok, bíbicek színes kavalkádja élvezte a 40 fokban a víz nyújtotta menedéket.

Július 15. :Délelőtt terület bejárást végeztünk, megnéztük a majorban minden rendben van-e, megszámoltuk a fecskefészkeket hátul a szénatárolóban és megbecsültük hány fecskénk lehet idén. Megnéztük a víztárolóba betelepült mocsári teknősünk minkét tartja rettegésben jelenlétével az ott élő ebihal népséget illetve nemcsak, hogy félelemben tartja az ebihal populációt, hanem gyérítést is végez időnként mindnyájuk érdekében. Pénteki nap lévén délután a dolgozóknak összetartó tréning jelleggel közös halászlékészítés volt a program.  a hal amelyből készült természetesen a Drávából került ki,az egyik ODLK-s dolgozónak sikerült egy 16 kg-os amurt kifognia. A halat csapatépítő jelleggel megfőztük, majd mindenki kedve szerint fogyaszthatott belőle.

Július 16. : Vejtibe indultunk már korán reggel, mert tegnap este nagy vihar volt Ormánság szerte. A Dráva mellett kiépített vízitúra táborhelyen szedtük össze a letört faágakat, vágtuk össze a kidőlt fákat. A terület rendbe tétele után visszatértünk Szaporcára, ahol a védett növény és állat előfordulásokról készítettünk listát. A listára a Kelet-Drávai Tájegység minden védett élőlényét próbáltuk összegyűjteni. Hódossy Attila a reggeli munkák közben csatlakozott hozzánk, majd Szaporcán segített a listát adatokkal bővíteni.

Július 18. : A péntek délutáni nagy hal evés után úgy gondoltuk lenézünk a drávaszabolcsi kikötőbe. Itt horgász ellenőrzést végeztünk. Szerencsére minden rendben volt, szabálysértést nem tapasztaltunk. A vegetáció virult. A tanösvényen sokféle lepkét láttunk pl. kis sávos lepkét, és talán magyar színjátszó lepkéből is láttunk kettőt, de a határozó bélyegekben nem voltunk biztosak azért lefotóztuk ezzel otthoni határozásra eltéve a fajt. De láttunk még atalanta lepék is, meg találtunk farkasalmát a part mentén elég nagy állományban. A Drávai menti öreg csomoros nyarak engem mindig lenyűgöznek, ma sem volt ez másként.  A Dráva, mint általában most is békésen folyt medrében. Migránsok jelenlétét nem észleltük.

Július 19. : Sérült gyöngybagolyról kapott Laci hívást. A bagolyért elmentünk. A hodályban vittük, hogy ott sérüléseit megvizsgáljuk. Úgy gondoljuk magasfeszültségű vezetéknek ütközött a madár, elég rossz állapotban volt már, sérüléseit természetesen lekezeltük. Az izgalmak után terület ellenőrzést végeztünk a közeli erdőkben. Délután Laci egy természetvédelmi őr irodai munkájáról beszélt. Elmondta az ügyiratok, területkezelési tervek, erdőhasználati engedélyek hogyan működnek és mi a feladta az ilyen esetekben az őröknek. Természetesen mindezek megértéséhez a jogi előírásokat is elmagyarázza, amiket én megpróbálok jól az eszembe vésni.

Július 20. : Laci ma elvitt Sumonyba a madárgyűrűző állomosra, hogy mélyítsem a madarakról a tudásomat. Szép nyári nap van. Én úgy döntöttem a nádasban felállított hálókhoz szeretnék menni. Az ott kihúzott hálók érdekességét nem csak az adja,hogy különleges nádi világban mászkálhat az ember, hanem a nem kevés veszélyt tartogató pallósor is  amely  ha nem elég figyelmes az ember leveti hátáról és ez ember nemcsak a nádas víz feletti részét ismeri meg madár gyűjtő túrája során hanem a víz alatti világba  is igen közeli betekintést nyerhet.  Délben a hálókat behúzzuk a nagy melegre való tekintettel. Mi indulunk is haza, ám hazafelé még Laci madárhangok megfigyelésével is tanít engem, el mondja  melyik jellegzetes hang kihez tartozik.

Július 26.: A  Nyugat-Mecsek Tájegységgel ismerkedtem a mai napon.  A tájegység jellegzetességeit Völgyi Sándor természetvédelmi őr mutatta be. Velünk tartott még Szórádi Zsófia, aki itt tölti a gyakorlatát, Varga Zsolt őrszolgálat vezető és Wágner László az én mentorom. Első dolgunk volt egy sérült egerészölyvet elszállítani a Misina Állatmentő Központba. A madár sikeres elhelyezése után elindultunk a Szuadó-völgybe, ahol túrát tettünk. A völgyben megnéztünk három barlang lejáratot és természetesen figyeltük utunk során a jellegzetes flóra elemeket. Majd átmentünk Jakab hegyre, ahol a Pálos rend kolostor maradványai állnak. Kedvelt turista és természetesen vallási látogató hely. A kolostor hangulata visszarepített minket az időben és elgondolkoztunk azon, hogyan is tudtak itt teljesen önellátó gazdaságot kialakítani? Pl.: hogyan tudtak a hegytetőn lévő tóban haltenyésztést folytatni? A kolostor körüli rész szépen gondozott és nagy örömömre kézi kaszálás folyik, ami nem csak a növények vegetációs periódusát veszi figyelembe, hanem a többi gyeplakó faj állományának is a lehető legkedvezőbben segít fenntartani életterét. Következő állomásunk Zsongorkő volt, ahonnan csodás kilátás tárult elénk. Megnéztük a jellegzetes babás szerköveket és Völgyi Sándor elmesélte nekünk Zsongor vitéz legendáját, illetve körbe mutatta az erdőt és elmondta a rá vonatkozó fakitermelési szabályokat is. Hazafelé megnéztünk még Hegyszentmártonban két későn kelt fehér gólyafiókát. Szerencsére mindkettő fióka szépen cseperedik, így újabb két egészséges fiókát könyvelhetünk el a baranyai állomány adatai közé.

Július 27.: A mai napon a Kelet-Drávai Tájegységet mutattuk be Völgyi Sándor természetvédelmi őrnek és Szórádi Zsófia ifjú kócsagőr társamnak. Először a kiállító teremben vezettem végig őket. Ezek után a Látogatóközpont többi részét is bemutattam (kilátó, festett kazettás boltozat, stb.). A belső terek megtekintése után elindultunk az Ős-Dráva tanösvényen. Túra közben figyeltük a madárhangokat, növényeket, állapot megőrzést végeztünk a tanösvényen. Legnagyobb örömömre az egyik szántóföld szélén újabb tükörvirág egyedeket találtunk, amely felvetette bennünk a maggyűjtés gondolatát, ezzel együtt a gyepeink felülvetését is helyi jellegzetes növényekkel. A túra végeztével elköszöntünk a többiektől és Lacival gombázni mentünk a közeli erdőbe. Találtunk védett császárgalócát népies nevén tojásgombát, ízletes- és király vargányát, piros galambgombát. Találkoztunk két gombaszedővel, védett gomba nem volt náluk.

Július 28.: Varga Zsolt őrszolgálat vezető, Szórádi Zsófia ifjú kócsagőr társam és Omacht Zoltán tájegységvezetővel ma a Béda-Karapancsa  Tájegységgel ismerkedhettünk meg. Sajnos a betervezett terepi programhoz nem tudtuk tartani magunkat az esős időjárás miatt, ezért a Mohácsi Történelmi Emlékhelyet néztük meg és Kölkeden a fehérgólya múzeumot jártuk körbe, ahol élőben is találkozhattunk a múzeum nevét adó madarakkal. A dunai szakaszon is, mint a drávai szakaszon megfigyeltük a migránsok ellen kihelyezett kerítést.

Augusztus 6.: Az Ős-Dráva látogatóközpontban ma pásztorkutya terelő versenyen segédkeztem. A reggeli időjárás elég gyászos volt, mert éjjel 40 mm eső esett. Első dolgunk így az volt, hogy a területről a rengeteg vizet valahogy eltüntessük.  Másfél órás kemény és megfeszített munkával, és természetesen szivattyúk segítségével sikerült a terepet vendég baráttá tenni. Napközben, amíg zajlott a verseny a gyerek sátorban segédkeztem. Itt különböző érdekes és hasznos tudással szolgáló feladatokat segítettem megoldani a gyerekeknek. Nagy örömömre sok helyi – ormánsági – gyerekkel megismerkedtem, akikben már kezd csírázni a természet őszinte szeretete – köszönhetően a Látogatóközpontnak. A terelő verseny jól sikerült, nagyszerű volt látni a pásztorkutyákat „munka közben”.  A nap végére már napsütésben segítettünk elpakolni a rendezvény után.

Augusztus 25.: A napot, az Ős-Dráva Látogatóközpont baromfi udvarában kezdtük. A tyúkokat és az ólakat is lefertőtlenítettük tetvesség ellen. A zárt tartás következtében időnként előfordul, hogy betetvesednek a tyúkok, ezért van szükség a megelőzésre. A következő állomásunk az oldi gyöngybagoly láda ellenőrzése volt, a kikelt 5 fióka szépen cseperedett, meg is gyűrűztük őket. Ez után Kenyeres Zoltánnal találkoztunk, aki az aknamentesített területek monitoringját végzi. A szakterülete az egyenesszárnyúak. Az aknamentesítés után egy erősen bolygatott terület maradt vissza, amelyiken magas kórós gyomtársulás uralkodott. Ennek ellenére egy élő és egy eltaposott sisakos sáskát sikerült találnunk. Egy szöcskét Zoli további vizsgálatra magával vitt, lehet, hogy ez is egy védett faj egyede. A napot a drávaszabolcsi kikötőben folytattuk. Itt találkoztunk a Nemzeti Park Turisztikai és közkapcsolati osztályának tagjaival. Az osztályon több új munkatárs dolgozik, ezért két napos program keretében ismerkedtek a Dráva mentén lévő tájegységek természetvédelmi őreivel és turisztikai kínálatával. A tavaly nyári telihold túrán bejárt Kenderáztató tanösvényt szerettük volna megmutatni a kollégáknak, de Hódossy Attila természetvédelmi őr annyira kifárasztotta a csapatot, hogy nem volt kedvük a 6 km-es sétához. Inkább a Mattyi Madáremlékparkot néztük meg. Itt Laci részletesen bemutatta a 13 madárfajt, majd beszélt a területről és búcsút vettünk a kollégáktól.

 

2016. Duna – Ipoly Nemzeti Park – Krajcsovszky Bence

Gyakorlatom során megtapasztalhattam, hogy a napi munkavégzés mellett a tájegységnek jelentős ügyirat forgalma is van. Napi szinten kell rövid határidős ügyekre természetvédelmi szakértői véleményt összeállítani.

Gyakorlatom ideje alatt kellett a tájegységnek a 10 éves vagyongazdálkodási tervét és a 2017-es garantált túratervét összeállítania, illetve a hamarosan 40 éves Gerecsei Tájvédelmi Körzet úgynevezett Cincér füzet összeállítása is erre az időszakra esett.

Nevezett időszakban került a GTE bérleményébe az új tájegységi irodahelyiség, melynek berendezése és kialakítása ugyancsak a tájegységvezető feladata volt.

1.Nap – 2016. Július 11. (hétfő)

Az első napon a sziklamászó helyek ellenőrzését végeztük a tájegység területén Németh-Búcsi Attila szakreferenssel. A sziklamászó falak Héreg, Bajót, Mogyorósbánya és Lábatlan területén találhatóak. Az ellenőrzés során velünk tartott a sziklamászó falak helyi karbantartója, Kosztin Arnold, aki bemutatta nekünk a helyszíneket és felvázolta számunkra a jövőbeli terveit, amiben főként a helyszínek karbantartására vonatkozó cserjeírtások és sziklamászó útvonalak bővítése szerepeltek.

Néhány helyen szerintem kissé túlzásba estek az útvonalak mennyiségével, ami viszont nagyon elnyerte a tetszésemet, hogy a falakba behelyezett fémek le voltak festve feketére, így ezek az alapból fényes fém darabok nem lógnak ki a sziklafalakból az erős csillogásukkal.

 

2. Nap – 2016. Július 12. (kedd)

A második napon túravezetést tartottunk egy helyi doktornak, aki szabad idejében botanizál. A doktor úr mindenképpen szeretett volna látni és fényképezni Bíboros sallangvirágot (Himantoglossum caprinum) és Magyarföldi husángot (Ferula sadleriana), mivel még soha nem látta ezt a két növény fajt.

A túránk sikerrel járt. Sikerült mindkettő fajból több példányt is bemutatni. A sikerességünket az is mutatta, hogy a Bíboros sallangvirágból sikerült egy újabb tövet találni.

3. Nap – 2016. Július 13. (szerda)

A harmadik napon karbantartási feladatokat végeztünk. A napot a tardosi őrház környékének a megtisztításával kezdtük, majd a tájegység területén található hiányzó hatósági táblák pótlását végeztük.

Szomorúan tapasztaltam, hogy számos esetben rongálják meg és lopják el ezeket a táblákat. Nem egy esetben hiányoztak vagy meg voltak megrongálva a táblák.

4. Nap – 2016. Július 14. (csütörtök)

Ezen a napon Neszmély, Gombás-pusztán végeztünk vagyongazdálkodási szemlét, bejárást és ürge (Spermophilus citellus) élőhely ellenőrzést. Az ellenőrzés során bejártuk a területet és a meglévő ürge várakat ellenőriztük, illetve újabb ürge várakat és azok bejáratát kerestük.

Bejárás során Péter felhívta a figyelmemet, hogy mennyire fontos a helyes terület használata a területnek, vagyis a legeltetés, mivel az ürgék érzékenyek arra, hogyha nem megfelelő a növényzet magassága és minősége. Kitért arra is, hogy az is nagyon fontos, hogy megfelelő gazdát találjanak a területnek, aki megfelelően legeltet az előzetesen megbeszélteknek megfelelően. Ez sajnos nagyon sok esetben problémát okoz a bérbe adott területeken.

5.Nap – 2016. Július 15. (péntek)

Az ötödik napon szintén egy terület bejáráson vettünk részt. Egy 2015 őszén befejeződött élőhely-rekonstrukciós munkát ellenőriztünk Ácson a Conco-patak torkolatánál. Ezen az ellenőrzésen, kettőnkön kívül részt vett még a Tájegységen dolgozó másik természetvédelmi őr Bátky Gellért őrkerület-vezető is.

Ez az ellenőrzés nagyon érdekes volt számomra, mivel 2015-ös egyetemi szakmai gyakorlatom során, már jártam a területen és részt vettem egy tárgyaláson is, ahol a területre vonatkozó terveket beszélték át, így érdeklődve vártam, hogy mik és hogyan valósultak meg a kivitelezés során.

Véleményem szerint jól sikerültek a munkálatok, bár még a terület elég kezdetleges állapotban van a munkálatok után. A betelepülés még folyamatban van.

Ez a beavatkozás sajnos nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Az ellenőrzés kezdetén egy helyi horgász érkezett hozzánk, aki elég erős vérmérséklettel kezdte kinyilvánítani a nem tetszését. Szerény véleménye szerint a területen folyó munkálatok tönkre tették a víz minőségét, mivel szerinte szennyezetté vált a víz, amiben nem marad meg a hal. Szerinte, ezt a szennyezést bizonyítja a víz tetején megjelenő zöld növényzet. Nem lehetett vele elhitetni, hogy ez a zöld növénytakaró csak azért jelent meg, mert a terület egy kezdeti átalakuló állapotban van és, hogy ez teljesen természetes folyamat. Ezek után ez a kedves ember amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan is távozott továbbra sem túl boldog hangulatban.

Mindenképpen érdekes tapasztalatnak gondolom ezt a rövidebb jelenetet is, mivel kiderült, hogy egy természetvédelmi őrnek az ilyen incidensekre is felkészültnek kell lennie és főleg arra kell, hogy felkészültek legyenek, hogy ezeket a körülményeket megfelelően és higgadtan kezeljék.

 

6.Nap – 2016. Július 18. (hétfő)

Az új hét elején, Naszályon a Ferencmajori-halastavaknál vettem részt a Ferencmajori Madárvárta munkáiban. Az elkövetkezendő hétnek ez a helyszín volt a fő kiinduló állomása. Itt segítettem a madárfogó hálóknak a kihelyezésében, illetve a hálók kihelyezése előtti területtisztítási munkákban is részt vettem.

Hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem a szakszerű háló állításból, így nagyon boldog voltam, hogy ebben is részt vehettem.

A héten 2 nagy csoport (szeptember 14-én és 17-én) fogadására kellett felkészülni. A Ferencmajori Madárvárta évente közel 2ezer embert, elsősorban gyermeket fogad 22 hetes működése során. Jelenleg a nyári, őszi munka során 81 madárfaj közel 13ezer egyedét jelölték meg a szakemberek.

7. Nap – 2016. Július 19. (kedd)

Reggel hálóellenőrzés a Madárvártán. Bekapcsolódhattam a hálóba bekerült madarak szedésébe. Ez a feladat felölte az egész hajnalt, reggelt és délelőttöt.

Ezt követően egy Tájegységi megbeszélésen vettem részt, ahol jelen volt a tájegységben dolgozó természetvédelmi őrök. Név szerint, Bátky Gellért, Czumpf Attila és Csonka Péter. Ezen a megbeszélésen szóba kerültek az elmúlt időszaknak az eseményei. Gellért és Attila beszámolót tartott az elvégzett munkáikból, illetve ismertetésre kerültek a következő időszaknak a fontos feladatai és határidői.

Örültem, hogy részt vehettem egy ilyen megbeszélésen is, mivel ez előtt ilyenen még nem vettem részt.

8.Nap – 2016. Július 20. (szerda)

Reggel hálóellenőrzés a Madárvártán. Besegítettem a hálóba akadt madarak begyűjtésébe. Ez a feladat kora délelőttig tartott. Ez után Péter társaságában Tatabányára mentünk a Turul-emlékműhöz egy megbeszélésre.

A tárgyalás témája a Turul-emlékmű környékének hasznosítása volt.

A Gerecse Kapuja projekt egy átfogó zöld turisztikai fejlesztés a tatabányai Kő-hegyen és a Turul emlékmű környékén. A projekt magába foglal egy közel 500 m2 alapterületű több funkciós látogatóközpontot, tanösvényeket, mászófalakat, vasaltutat, kilátópontot, de megoldás szület a közműhálózat fejlesztésére, illemhelyek létesítésére, illetve parkolóhelyek kiépítésére. A projekt tervezése 3 éve zajlik és a mostani fázisban a kiviteli tervek elkészítése van.

A megbeszélés, azért is volt fontos, mert a terület természetvédelmi terület és ismertetni kellett a  természetvédelmi szempontból problémás részeket a tervekben a tervezőkkel.

9. Nap – 2016. Július 21 (csütörtök)

A kilencedik napot is úgy, mint a héten a többi napot is Naszályon a Madárvártán kezdtem. A szokásos madár beszedési munka után ismét a tardosi őrházhoz mentünk befejezni a megmaradt takarítási munkát. Ez most fűnyírást jelentett Péternek, számomra meg egy öreg, rossz állapotban lévő DINPI Gerecsei Tájegységet bemutató információstáblának a kiásását jelentette.

Ez után visszatértünk a naszályi madárgyűrűző állomásra, mivel addigra a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) három munkatársa is megérkeztek, hogy a jegyzőkönyveket (Natura2000 gazdálkodás ellenőrzése) közösen átbeszéljék, kitöltsék és aláírják.

10. Nap – 2016. Július 22. (péntek)

A hét és a gyakorlat befejező napján a szokás helyszínen, Naszályon, a Ferencmajori Madárvártán, kezdtem meg a napomat. A reggeli első 3 hálóellenőrzés után, kora délelőtt indultunk útnak Péterrel. Az első látogatásunk Agostyánba vezetett, ahol egy hiányzó hatósági táblát pótoltunk. Ezt követően a tájegység területén, több helyen a hatósági tábláknak a közvetlen területének a megtisztítását végeztük a túlzottan megnövekedett növényzettől. Erre a munkákra azért is volt szükség, mert a jó karban hatósági táblák jelzik egyértelműen a védett és fokozottan védett területek határát.

A másik napi feladat forgatási javaslat összeállítása Jónás Szabolcs szerkesztő (Duna TV) felé a DINPI Gerecsei Tájegység területén szeptember 20-25. között készülő Országos Kéktúra útvonalat bemutató filmhez. A tájegység munkatársai tesznek javaslatot a forgatási helyszínekre és riportalanyokra. 2 oldalas javaslat készült a stáb felé.

 

2016. Fertő – Hanság Nemzeti Park – Horváth Krisztina

 

1 HK FHNPI2 HK FHNPI3 HK FHNPI4 HK FHNPI5 HK FHNPI6 HK FHNPI

 

 

Hortobágyi Nemzeti Park – Szőnyi Bianka Dalma

1. nap – 2016.06.28

Első terepi napomon 7:30-kor találkoztam a mentorommal, Borza Sándorral Nádudvar határában fekvő Mihályhalmán. Míg a Kunmadarasi-pusztán keresztülrobogtunk Kisújszállásig, volt idő a megismerkedésre. Ezen a napon megismerkedhettem a fokozottan védett fekete gólyák gyűrűzésének rejtelmeivel Kiss Ádám, Lisztes Anna és Horváth Tibor természetvédelmi őr valamint mentorom társaságában.  A Nagykunság erdeiben rejtett életmódot folytató fekete gólyák fészkének megtalálása és a fiókákhoz való hozzáférés nem a legegyszerűbb feladat. Mivel nagyon magasan fészkelnek a megközelítésük alpinista módszer segítségével történt. Ez viszonylag gyorsabb és biztonságosabb módszer, rövid ideig zavarja az állatot. A környéken 5-10 pár között mozog a fészkelő fekete gólyák száma. A nap folyamán három fészket látogattunk meg. A madarakra két féle gyűrű került, egy egyszerű fémgyűrű valamint egy nagyobb méretű színes karakteres gyűrű, ami könnyen leolvasható nagyobb távolságból is.  Kisújszállás területen a Bárány-erdőben kettő fészekből, az Öreg-erdőben egy fészekből átlagosan három fióka lett meggyűrűzve. Berekfürdő külterületén Ujfalusi Sándor közreműködésével egy kései költésű fészeknél jártunk, ahol három fiókából kettő túl kicsinek bizonyult, ezért csak fémgyűrűt kaptak.

A gyűrűzés után mentorommal egyfajta bevezetésként körbejártuk a Kunmadarasi-puszta szikeseit.  Az ürmöspuszta végetlenjében fürkészve a határt kiszúrtunk a távolban egy ugartyúkot (Burhinus oedicnemus). Ezek az értékes élőhelyeket  alkotó gyepterültek az ugartyúkon kívül megannyi fokozottan védett  madárnak, mint a kék vércsének (Falco vespertinus), a szalakótának (Coracias garrulus) és a hamvas rétihéjának (Circus pygargus) biztosít élőhelyet. Szerencsés helyzetbe kerültem, hogy mentorom kiváló madarász így már az első napomon számos fajt megismerhettem a természetben.

2. nap – 2016.07.11.

A második nap bérlőellenőrzéssel indult. Gál Lajos tájegységvezető és Ujfalusi Sándor természetvédelmi őr társaságában. A bérlőkkel, napokkal előre le volt egyeztetve az ellenőrzés időpontja, így mindkét fél pontosan jelent meg.  Az előzőlegesen felmerült hiányosságok célellenőrzés keretein belül visszaellenőrzésre kerültek. Különösebb probléma nem merült föl.  A jegyzőkönyvbe az általános adatokat, a területen lévő állategység számát és annak igazolását írtuk be, valamint az esetleges problémákat kifejtettük.  A bérlő és a természetvédelmi őr is nyilatkozatot írt, majd letanúzták.  Érdekes megfigyelés volt, hogy milyen fontos a természetvédelem és a gazdálkodók közötti rugalmas együttműködés. Az őrök segítették, tanácsokkal látták el a gazdákat, akik pedig sajátmeglátásukat, tapasztalatukat adták át.

3. nap – 2016.07.12

A harmadik nap szintén az egyik bérlővel való egyeztetéssel kezdődött. Az idős házaspárral a helyszínen karókkal és GPS segítségével kijelöltük a mezsgyehatárokat, hogy mettől meddig kaszálhatnak, ugyanis a bérlőknek kötelezettségük három nappal előtte bejelenteni szándékukat. Ennek köszönhetően az érintett területen esetlegesen előforduló kirívó természeti értékek – pl. túzok fészek – megóvhatóak.  A haszonbérleti szerződés ki is mondja, hogy a bérlő a nemzeti park által megadott helyrajzi számokra lebontott speciális természetvédelmi előírásokat köteles betartani.

A nap további része területbejárással folytatódott. A Róna-fenék természetvédelmi szempontból szerencsés helynek mondható, mivel a legeltetésnek köszönhetően vannak nyílt vizes részei is, létrehozván egy heterogén élőhelyet. Ezek a vizes élőhelyek számos védett és veszélyeztetett madárfaj költő- és táplálkozóterületei.   Ezen területek védelme, rehabilitációja kiemelt fontosságú.

A HNPI működési területén két szakaszban valósítják meg az egykori bombázó lőtér tájrehabilitációját.  Kifejezetten érdekelt ez a projekt, így mentorom elvitt a területre és testközelből láthattam a több évtizedes katonai tevékenység sebeit.  A HNPI célja, hogy a környező települések- Nádudvar, Nagyiván, Kunmadaras, Karcag- külterületén található bombázó lőtér északi és déli részén a tájsebeket az eredetihez hasonló táj képére formálja, a területen maradt hulladékot felszámolja és elszállítsa valamint, persze a terület teljes tűzszerészeti mentesítése.  Mi azon a területen jártunk, ahol már megkezdték magát a tájrehabilitációt. Az eredeti felszínből kiemelkedő mesterséges felszínformákat (hangárimitációkat, céldombokat) elbontották. A becsapódott lövedékek által keletkezett bombatölcsérek betemetése is elkezdődött.  A sűrűn bombázott területeket sekély vizes élőhellyé alakítják át.

4. nap – 2016.07.13

Ezt a napot reggel a Nagyiváni-puszta általános területbejárásával kezdtük.  A nagy összefüggő területeket megannyi egyenes csatorna szabja fel, ezzel befolyásolva a víz természetes mozgását. A területen tapasztalható, hogy ezek a vizes élőhelyek csökkenéséhez és az élővilág szegényesedéséhez vezet.
A nap nagy részét az odúk és fészkek ellenőrzése tette ki. A Vitéz-erdőben üres kékvércse ládákat találtunk. A Tárkány-erdőben mentorom elmondása szerint szoliter fészkelő kék vércsék voltak találhatók az elmúlt években, de ma nem találkoztunk velük. A területen megannyi invazív fafaj kezdte meg a területhódítását (bálványfa, akác, ezüstfa).  Az egykori Gyöngy-tanyán kései gyöngybagolyköltést találtunk egy friss és egy halott fiókával, illetve nyolc tojással. Egy pillantást vetettünk rájuk és már nem is zavartuk őket tovább. A nap folyamán nyolc szalakóta odút néztünk meg, amelyekben 3-5 nagy fiókát tapasztaltunk. A legtöbb odú alján felfedezni véltük a kétszínű fogólábú-fátyolka (Mantispa styriaca) petéit.

5. nap – 2016.07.14.

Az ötödik nap borongósan indult, az eső az irodába szorított minket. Mentoromnak a Mindennapi Madaraink Monitoring adatok bevitelével segítettem.  Ahogy az eső elállt elindultunk Nagyiván és Kócsújfalu gólya populációjának felmérését elvégezni. Nagyivánban 19 fészket, míg Kócsújfalun 9 lakott fészket sikerült regisztrálnunk hármas, illetve négyes fióka átlaggal. Tavalyhoz képest öttel kevesebb fészkelő pár van, viszont a fiókaszám átlagban egy példánnyal több.   A nap további részét az eső miatt szintén irodai munkával folytattuk.

6. nap – 2016.07.15.

Első hetemet a Tisza-tavon zártam Vonuló Vízimadár Monitoring felmérésessel. Körbejártuk a tavat és több ponton megálltunk számolni kézi távcső és teleszkóp használatával.  Közben a mentorom beszélt nekem erről a programról, melynek célja hogy naprakész adatokat gyűjtsünk Magyarország területén gyülekező, átvonuló és telelő vízimadár populációk nagyságáról.  A felmérést legalább havonta egyszer el kell végezni, lehetőleg szélcsendes, száraz időben.  A felmérésről jelentőlapot töltöttünk ki, amiben szerepelt az időjárás valamint a terület állapota is. Mint nyári szezonban mindig most is tele volt a part kirándulókkal, horgászokkal, ami befolyásolta a madarak mozgását.

Levezetésként az őrkerületbe visszatérve ellenőriztük a maradék szalakóta odút, amit az eső miatt kihagytunk. Az őrkerületben a tizennyolc odúból tizenhatban költött sikeresen szalakóta hármas fiókaátlaggal.

7. nap – 2016.07.18.

A második hét hétfője is bérlőellenőrzéssel kezdődött. Itt viszont többszöri egyeztetés ellenére sem jelent meg a haszonbérlő.  Az ellenőrzést ettől függetlenül elvégeztük. Kiszámoltuk az állategységet és a hiányosságok is bekerültek a jegyzőkönyvbe.

Ez után a Kása-háton végeztünk Vonuló Vízimadár Monitoring számlálást, valamint ellenőriztük, hogy nem történik-e illegális horgászat a Sáros-éri-főcsatornán.  A nap további részében hazánk egyik védett lepkefaját kerestük Csíkos-ér térségében, név szerint a nagy tűzlepkét (Lycaena dispar).  Ez az élénk narancsvörös lepkefaj hazánkban szinte minden vízparti, nedves élőhelyen előfordul. A hímek mutatósabbak, a nőstények kevésbé fényesek, több rajtuk a barnás mintázat, szárnyuk fonáka viszont hasonló.  A hernyójának a tápnövényei főleg a különböző lórom fajok.  Élőhelyeit a lecsapolások és a mezőgazdasági művelésbe vonás veszélyezteti.  Sikerült lencsevégre kapnunk több nőstény példányt.

8. nap – 2016.07.19.

A nyolcadik napon, Tiszafüreden az Albatrosz kikötőben találkoztunk Gál Lajos tájegységvezetővel és innen szolgálati motorcsónakkal indultunk el felfedezni a Tisza-tavat. Remek élmény volt olyan szakemberekkel bejárni a tavat, akik részletesen megismertették velem a mocsári-, vízi- és erdőtársulásokat. Lassan haladva láthattam nyílfüvet (Sagittaria sagittifolia), ebszőlő csucsort (Solanum dulcamara), fehér tündérrózsát (Nymphaea alba), tündérfátyolt és megannyi más növényt, valamint számos madárfajt például bütykös hattyút (Cygnus olor), bakcsót (Nycticorax nycticorax), üstökösgémet (Ardeola ralloides), jégmadarat (Alcedo atthis), kis kócsagot (Egretta garzetta), nagy kócsagot (Egretta alba) és kormoránt (Phalacrocorax carbo). Utunk során rövid időre betértünk a szerkő telepre. A fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) telepesen költ, fészkét vízi növényekre építi. A víz felszínhez közel repkedve röptében kapja el a főként rovarokból álló táplálékát. Hazánkban fokozottan védett, vonuló madárfaj. A Tisza-tó néhány pontja az illetékes hatóságok kivételével nem látogathatóak, így a tavon haladva mi is figyelmeztettünk egy rossz irányba haladó személyt.

A nap további részét a Kócsi-pusztán töltöttük általános terület bejárással, valamint a Gólyás-laposban nagy tűzlepkét kerestünk. Itt több hím egyedet is láthattunk a rumexek között.

9. nap 2016.07.20.

Ezen a napon az Egyek-pusztakócsi mocsarak területén kezdtünk. A vízimadarak szempontjából igazi Kánaánnak tekinthető ez a Ramsari Egyezmény oltalma alatt is álló terület.   A Hagymás-laposban Ritka Telepesen Költő Madarak Monitoring felmérést végeztünk, de sajnos nem láttunk se vörösnyakú vöcsköt (Podiceps grisegena), se feketenyakú vöcsköt (Podiceps nigricollis). Ellenben voltak tőkés récék (Anas platyhynchos), szárcsák (Fulica atra), nyári ludak (Anser anser) és kis vöcskök (Tachybaptus ruficollis).

Majd a Górés-tanyára látogattunk, ahol in situ fajvédelemi program működik. Az épület eredetileg tanyasi iskolaként funkcionált. Jelenleg főleg ragadozó madarak és gólyák mentőhelye. A beérkező pácienseket gyógyulásuk után lehetőség szerint visszahelyezik eredeti élőhelyükre. Azok az egyedek, amelyeket nem tudtak visszaereszteni a telepen élnek és különböző kutatásokban, mesterséges szaporításban nyújtanak segítséget.  Már csak a tanyán, szabadon mozgó gólyák látványa is megér egy látogatást.  A tanya után a Fekete-rét tanösvényen mentünk végig.  A pallót körülvevő nádasok, gyékényesek és a part melletti bokorfüzesek kiváló élőhelyként szolgálnak nem csak madarak, hanem például a vöröshasú unka (Bombina bombina) számára is.

Ezek után elindultunk vissza Tiszafüred területére, ugyanis az MME szakembereivel kék vércse  gyűrűzésre készültünk. A találkozó előtt megálltunk a Kaparó csárda parkolójánál és besétáltunk egy közeli homokháthoz, ahol a régi idők homokkitermelésének köszönhetően kialakult meredek fal fészkelőhelyet biztosít a gyurgyalagok (Merops apiaster) számára.

A kék vércsék gyűrűzése már az előkészületeknél érdekesen indult, amikor is előkerült egy preparált dolmányos varjú ”Rudi”. A sólyomféle madarak nem építenek fészket, hanem más madarak fészkét használják költésre, leginkább vetési varjakét, de mivel ezeknek a madaraknak erősen megcsappant a számuk a szakemberek és az önkéntesek több száz költőládát helyeztek el a kék vércsék számára.  Ezeknek a ládáknak mesterséges megtelepedési helyként szolgálnak. A felnőtt egyedek befogása tehát Rudi segítségével történt. Egy hosszú állványra felerősítették és felé egy hálót feszítettek, ami a becsapódáskor összecsukódott. Egy telefont is rögzítettek a csapdára, amiről a fiókák segélykérő hangját játszották le. Az állvány felállítása után már csak várni kellett a védelmező szülőre, aki lecsapott a fenyegető dolmányos varjúra és így a hálóban rekedt.  Solt Szabolcs az MME munkatársa profi mozdulatokkal szabadította ki a hálóból a madarat. A ládához létrán felmászva szedte ki a fiókákat a mentorom. A madaraktól vért vettek és a gyűrű is rájuk került. Minden jelölt madárról adatlapot töltöttek ki, amit később egy digitális adatbázisban összegeznek majd. A madarak súlyát, szárnyhosszát és a növekedésben lévő farktollak és a még tokban lévő tollzászló hosszát is megmérték. Az ebből kapott adatokból a fiókák növekedési ütemét tudják kikövetkeztetni. Ezen biometriai adatok felvétele kutatásokban összesedik, ami segíthet jobban megismerni magát a fajt, ezzel elősegítve védelmüket.

10. nap – 2016.08.09

Az utolsó napom délután kezdődött. A kizárólag macskaherén (Phlomis tuberosa) élő sztyeplepke (Catopta thrips) felmérése volt a tervezett program a Kócsi-pusztán. Ennek a fokozottan védett éjjeli lepkének életmódjáról nagyon keveset tudunk. A macskahere állománya megszenvedte a löszgyepek egykori felszántását és vele együtt a sztyepplepke is.  A mintavételi területen fénycsapdát állítottunk fel, ami egy kifeszített és egy leterített, megvilágított lepedőből állt. A felmérést 20:00-tól 23:00-ig végeztük ugyanis ebben az időintervallumban aktív ez a lepke faj.  A csapdázás szerencsére sikeres volt, mivel sikerült öt egyedet észlelnünk a vizsgált macskahere foltoknál.

 

2016. Kiskunsági Nemzeti Park – Hábenczyus Alida Anna

Idén, 2016-ban jelentkeztem először az Ifjú Kócsagőr Programra, melyet a szakmai gyakorlatvezetőm ajánlott a figyelmembe. Szerencsére sikerült megkapnom a lehetőséget, hogy a Kiskunsági Nemzeti Parknál, Kis Viktor természetvédelmi őrkerület-vezető mentorálásával bepillantást nyerjek az őrök munkájába, megismerkedjek a homokhátság csodálatos élővilágával és annak gyakorlati védelmével.

Június 14. Első nap (területbejárás)

Az első gyakorlati nap a terület bejárásával telt. Mentorom (a továbbiakban: Viktor) őrkerületében található az Orgoványi-rétek mocsarakkal, láprétekkel, nedves kaszálókkal, szikesekkel és homokbuckákkal tarkított tája. Megtudtam, hogy ez a térség Orgoványi tájvédelmi körzet néven már 1976 óta védett, de a Nemzeti Parkhoz csak 1990-ben csatolták. A 3753 ha kiterjedésű védett terület a Homokhátság természetvédelmi tájegységbe tartozik, és két nagy egységre bontható: keleti és déli részén az Ágasegyházi-rét, az Orgoványi-rét és a Csíra-szék élővilágát az időszakos vízhatások határozzák meg, míg nyugati része a homokbuckák száraz területe. Remek alkalom volt ez a fajismeretem bővítésére. Simogattam piócát, fotóztam gyurgyalagot, szalakótát, vörös vércsét, hamvas rétihéját és kis őrgébicset is. Utunkat végig fodros kakascímer szegélyezte, melynek sárga szőnyege fölé helyenként csilláros ökörfarkkóró magasodott. Az orgoványi buckavidék formakincse megegyezik a fülöpháziéval és a bugaciéval, de növényzete a kettő közötti átmenet. A három területen így megfigyelhetjük a homoki növénytakaró szukcessziójának teljes sorozatát. A homokbuckák szélsőséges viszonyai között szinte csak a boróka, valamint a fehér és szürke nyár találja meg az életfeltételeit. Viktor megmutatta, milyen gyönyörű évelő fajokra bukkanhatunk a cserjék és fák között barangolva: vörösbarna nőszőfűvel, piros madársisakkal, mocsári nőszirommal tarkított nyílt homokpusztagyep fedi laza borítottságban a homokot. Gazdag a terület lepkefaunája is: itt még gyakori a homoki szemeslepke vagy a kutyatej-szender. Ez utóbbinak színpompás hernyóival is sikerült megismerkednem.

Június 15. Második nap (parkolóőrzés)

A mai napon parkolóőrző szolgálatot láttunk el a fülöpházi Naprózsa Erdei Iskolánál, amíg Coleen Bell amerikai nagykövet asszony látogatást tett a mozgó buckáknál. A nagykövet asszony ebben az évben meglátogatja mind a 10 magyar nemzeti parkot, ezzel is jelezve a természetvédelem fontosságát, és így is tisztelegve az idén 100 éve alapított természetvédelmi szolgálat (National Park Ranger Service) előtt, amely a világ első hivatásos természetvédelmi őrszolgálata. A KNPI körútjának 5. állomása volt. Parkoló őri szolgálatunk 09.30-kor vette kezdetét, egy hosszas várakozással: a nagykövetasszony érkezésére 2 órával később számíthattunk. Addig is lehetőségünk nyílt szétnézni az erdei iskola épületében, ill. az udvarában ültetett gyógynövényes kertben, majd Pál–Szabó Ferenc kíséretében végigjárhattuk a tervezett útvonalat a buckák között. Coleen Bell és munkatársai 11:30-ra érkeztek a Naprózsához, ahonnan a Nemzeti Park Igazgatóság terepjáróiba átszállva szinte egyből indultak is ki a védett területre. A mi feladatunk volt őrizni az amerikai delegáció parkolóban hagyott járműveit. Erre azért volt szükség, mert sajnos egy korábbi, hasonló látogatás alkalmával a felügyelet nélkül hagyott autókat feltörték. Szerencsére ezúttal még csak kísérlet sem történt a rongálásra, lopásra. Mindnyájan igyekeztünk, hogy a látogatás gördülékenyen és a nagykövet asszony számára a lehető legkellemesebben, izgalmasan teljen, hiszen a nemzetközi kapcsolatok ápolása a természetvédelemben is elengedhetetlen fontosságú.

Június 16. Harmadik nap (kaszálások megkezdése)

Ezzel a nappal megkezdődtek a kaszálások a Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelt területein. Noha a füves területek természetvédelmi szempontból leginkább kívánatos kezelési módja az extenzív legeltetés, a rideg állattartás háttérbe szorulásával azonban egyre nagyobb igény mutatkozott a téli takarmányra. Ezzel egy új hasznosítási forma jelent meg a vidéken: a kaszálás. A természetvédelmi szempontjából ősibb formája, a kézi kaszálás lenne ideális, azonban a mai rohanó, gépesített világban a kézi művelés szinte kivitelezhetetlen. Helyette modern kaszával felszerelt traktorok járják a réteket. Ez a módszer viszont nem működhet szabályozás nélkül. Viktor elmagyarázta, hogy védett természeti területen az egyik legalapvetőbb teendő a kaszálás kezdő időpontjának meghatározása. Erre egyrészt azért van szükség, hogy a földön fészkelő madarak nyugodt körülmények között nevelhessék fel fiókáikat, de a védett növényfajok virágzási és magérlelési ideje is figyelembe veendő. Ezért is köteles minden haszonbérlő gazdálkodó a kaszálás megkezdése előtt írásban bejelenteni a bérelt területekre vonatkozóan a munkálatok kezdetének várható időpontját. Fontos továbbá a kaszálás időtartamának, ill. térbeli kiterjedésének meghatározása is. A természetvédelmi őrök felelőssége, hogy a kaszálást végző traktorosokkal tudassák a terület határait. Ennek legcélravezetőbb módja, ha az őri GPS térképét követve autóval körüljárjuk a határvonalat. Végül rengeteget számít az alkalmazott kasza típusa is. Én alternáló kaszával felszerelt traktorokat figyelhettem meg munka közben. Ennek a típusnak az előnye a jól szabályozható vágási magassága, aminek köszönhetően magasabb fűtarló hagyható vele. Így használatával nemcsak a felszíni formák, hanem a talaj felszínén mozgó, gyors helyváltoztatásra képtelen élőlények is megkímélhetők. Azonban még a leggondosabban megválasztott géppel végzett kaszálás is hatalmas környezeti stresszt jelent, ezért elengedhetetlen a nagyméretű kaszálatlan foltok kihagyása. Az állatok ezekbe a hagyássávokba tudnak visszahúzódni, ill. a későn virágzó növények (pl. a védett kornistárnics, Gentiana pneumonanthe) itt tudnak magot érlelni. Ez általában a teljes gyepterület 5-10 %-át jelenti. A kevésbé változatos gyepek esetében a „minden tízedik forduló kihagyása” a jól bevált módszer, melynek az az előnye, hogy nemcsak a gazdasági szempontból értéktelen foltok maradnak lábon, hanem szinte miden térszint növényzetéből marad egy-egy érintetlen sáv. A nagytestű élőlények (pl. túzok, Otis tarda), ill. azok fészkeinek és fiókáinak kikaszálása nagy biztonsággal elkerülhető a gép sebességének korlátozásával, illetve vadriasztó lánc felszerelésével.

Június 17. Negyedik nap (fészekellenőrzés)

Útban a terület felé telefonhívást kaptunk: földmérők „sérült ragadozó madarat” találtak Kunszállás közelében, egy „macskafejű oszlop” tövében. Rögtön arra vettük az irányt, azonban odaérve láttuk, hogy csak egy fészkéből éppen kirepült fiatal vörös vércse (Falco tinnunculus) pihen az oszlop alján. Az őrök gyakran kapnak bejelentést sérült(nek vélt) állatokról, ezek azonban sokszor téves riasztások. Ha tényleg segítségre szoruló példányról van szó, az általában a kecskeméti vadasparkban kap ellátást. Gyakran azonban nincs mód vagy szükség az őri beavatkozásra.
A hirtelen jött kitérő után Orgoványra siettünk, ahol már várt minket Ludnai Tünde, a természetvédelmi őrszolgálat vezetője. Hatalmas megtiszteltetés és öröm volt számomra, hogy vele dolgozhattam. Aznap Viktor őrkerületében, ill. a szomszédos fülöpházi természeti területen kihelyezett szalakóta (Coracias garrulus) odúk ellenőrzése volt a feladatunk. A szalakóta védelme a Kárpát-medencében elnevezésű program 2014 szeptemberében vette kezdetét, várhatóan 2020 márciusára ér véget. Célja a Kárát-medence szalakóta populációjának megerősítése és hosszú távú fenntartható védelmének megalapozása. Társkedvezményezettként a KNPI a program szinte minden akciójában részt vállalt, ide tartozik az a monitoring tevékenység is, melyben segédkeztem. Az én feladatom az adatlapok kitöltése volt. A fészekellenőrzés alkalmával rögzítésre kerülnek az odú elhelyezkedésére és állapotára vonatkozó adatok, ill. az odút elfoglaló madár faja, tojásainak/fiókáinak száma. Nagyon örültünk, ha az öreg madarat is sikerült befogni, vagy ha már gyűrűzésre alkalmas fiókára bukkantunk. Minden madarat elláttunk egy fém gyűrűvel, ill. egy távcsővel messziről is leolvasható színes, műanyag gyűrűvel. Ezek számát külön füzetben kerültek feljegyzésre. Némelyik odúból szalakóta helyett füleskuvik (Otus scops) vagy vörös vércse pislogott vissza ránk, de sajnos üres, sérült és költésre alkalmatlan odú is akadt.

Június 23. Ötödik nap (fészekellenőrzés)

Folytattuk a szalakóta odúk ellenőrzését az orgoványi, ágasegyházi és izsáki területeken. A munkát lassította, hogy számos odúnál a hely pontos koordinátáit is föl kellett venni, így viszont lehetőségem nyílt a GPS használatának elsajátítására. Persze a szalakótázás minden évben egy június közepéig tartó program, hiszen az odúk több körben kerülnek felmérésre. Ahol június közepén még csak tojások vagy néhány napos fiókák találhatók, ott júliusban nagy valószínűséggel már gyűrűzésre kerül sor. A második, harmadik körökben már sokkal gördülékenyebb a munka, hiszen az elsőre üresnek bizonyult fészkekhez általában szükségtelen visszatérni. A gyűrűzés azért is különleges élmény volt számomra, mert életemben először tarthattam a kezemben szalakótát.

Június 24. Hatodik nap (ismerkedés Bugaccal, a terület előkészítése a Futó-homok félmaratonra)

Előfordul, hogy egy őr a saját őrkerületén kívül köteles szolgálatot teljesíteni: például, mikor kollégáját helyettesíti. Ezt a napot Bugacon töltöttük, Sárkány József őrkerületében. Másnap került megrendezésre immár 5. alkalommal a Futó-homok félmaraton, melynek útvonala védett természetvédelmi területen halad, ezért a szervezők a Nemzeti Park Igazgatósággal szoros együttműködésben bonyolítják le a versenyt. A rendezvény célja az egészséges életmód népszerűsítése mellett „a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság tevékenységének megismertetése”. Legelső teendőként autóval, térkép alapján végigjártuk az érintett utakat, szalaggal kijelölve a „futópályát”. Egy szakasz azt a belső területet szeli át, ahol 2012-ben a tűz tombolt. A látvány egyszerre szívszorító és csodálatos: az újrasarjadó nyár susnyóból magas, szikár csontvázakként kanyarognak az ég felé az elszenesedett, csupasz törzsek. Pompeji jutott eszembe. Miután visszaértünk a versenyközpontnak helyet adó Gavallér Tanyára, kipakoltuk a terepjárókból a sátrakat, padokat és a még üres ballonokat. A nap zárásaként látogatást tettünk a Pásztormúzeumban.

Június 25. Hetedik nap (Futó-homok félmaraton)

Első utunk Sárkány Józsefhez vezetett, akitől a hivatalos iratok kitöltését követően átvettük a szolgálati autót, ezzel utaztunk Bugacra. Onnan folytattuk a munkát, ahol tegnap abbahagytuk, csak most már a IUSTITIA Sport és Kulturális Egyesület munkatársai és önkéntesei is a helyszínen tüsténkedtek. Felállítottuk a sátrakat, megtöltöttük vízzel a ballonokat, asztalokat, padokat pakoltunk ki. Egy rövid technikai megbeszélést követően Gilly Zsolt ökoturisztikai és környezeti nevelési osztályvezető utasításai szerint elfoglaltuk kijelölt helyünket a pálya mellett. Viktorral a „D” jelű frissítőponthoz voltunk beosztva, a hozzánk érkező versenyzők inni és mosakodni való tiszta vízzel kínálását kaptuk feladatul. A számmal jelölt pontokon iso-ital, alma és banán fogyasztására is lehetőségük nyílt. A frissítőpontok létfontosságúak az ilyen versenyeknél, hiszen a mezőny 11.00-kor rajtolt, a versenyzőknek a legnagyobb hőségben, jobbára tűző napon kellett teljesíteni a 21.5 km-es távot (végig homokon futva). Miután az utolsó résztvevő is elhagyta állomásunkat, összepakolva az asztalt, padot, ill. az „1”, „2” és „A” frissítőpontokat, visszatértünk a Gavallér Tanyához, hogy mindezt kirakodva ismét körbejárjuk a verseny útvonalát. Utolsó feladatunk a szemét és az előző nap kihelyezett szalagok összeszedése volt.

Június 28. Nyolcadik nap (invazív növényfajok irtása)

A kiskunsági homokbuckások természet közeli növényzetét leginkább veszélyeztető folyamatok egyike a tájidegen és agresszíven terjedő jövevényfajok és özöngyomok térhódítása. E fajok visszaszorítására a KNPI a Tájidegen, inváziós növények visszaszorítása a Duna-Tisza köze legértékesebb homokterületein című projekt keretén belül tett kísérletet. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg. Kivitelezési ideje ugyanis 2015. júniusában véget ért, ma már az utókezelések zajlanak. Ezeket a munkálatokat tekintettük meg, ellenőriztük az Ágasegyházi-Orgoványi buckák területén. A fehér akác (Robinia pseudoacacia) szándékos telepítés során jutott a buckások közelébe. A „vad” tájat megszelídítő kisparasztoknak nagy kincset jelentett, hiszen fája sokféle célra használható és kiváló méhlegelő, természetvédelmi szempontból azonban komoly problémát okoz. Nitrogénkötő baktériumai és a felhalmozódó avar által ugyanis olyan mértékben alakítja át a termőhelyet, hogy ott a nitrogénkedvelő és a generalista fajok válnak uralkodóvá, amelyek az őshonos növényeket teljesen kiszorítják. Agresszíven sarjadzik, magjai pedig akár ötven évig megőrzik csírázóképességüket, tehát vágással gyakorlatilag kiirthatatlan. Az első munkálatok során a már 10 cm törzsátmérőt elért akácegyedeket a kivágást megelőzően a késő nyári, kora őszi időszakban törzsinjektálással, vegyszeresen előkezelték. Ezek a totális gyomirtóval kezelt fák elszáradtak, de egy ideig még lábon hagyják őket, hogy biztosak lehessenek abban, hogy nem sarjadnak újra. A közönséges selyemkórót (Asclepias tuberosa) egykor dísznövényként hozták hazánkba, majd tejnedvével gumigyártási alapanyagként kísérleteztek, végül méhlegelőként futott be sikeres és töretlen karriert. A gyepterületeken végzett korábbi élőhely fejlesztések tapasztalata szerint végleges eltávolításához a kizárólag mechanikai úton történő irtás (kaszálás, gyomlálás) nem elegendő. A természetes növénytakaró védelmét szem előtt tartó vegyszeres kezeléssel (kenés, permetezés) azonban jelentős sikereket értek el. A folyamatos kontroll azonban elengedhetetlen, mivel a környező területekről és a talajban még meglévő magkészletből ismételten feltűnhet. Ennek megelőzésére végeztek permetezéseket a KNPI közmunkásai ezen a nyáron is. Így lehetett szerencsém jóval a projekt kifutása után is bepillantást nyerni a munkálatokba.

Június 29. Kilenceik nap (őri értekezlet, fiókagyűrűzés Bugacon)

Ezen a napon őri értekezleten vettem részt Szatymaz mellett, majd Csibrány Balázs előadását hallgattuk meg a Szalakótavédelmi Programról, a Sándorfalva határában fekvő ikerháznál. Hamarosan ez az épület lesz átalakítva a Szalakótavédelmi Központtá. A Postakocsi Csárdában elköltött ebédet további három előadás követte: a Földművelésügyi Minisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztályát képviselő Herczeg Zoltán, Lóránt Miklós természetvédelmi területfelügyelő ill. Bakacsi Gábor Természetvédelmi Őrkerület vezető prezentációjával zárult a program. Délután és este Ludnai Tünde munkáját segítettük a szalakótaodúk felmérésében, ezúttal Bugacon és környékén.

Július 11. Tízedik nap (padfestés)

A védett területen kirándulók számára a KNPI több pihenőhelyül szolgáló asztalt és padot helyezett ki, melyek – csakúgy, mint a Rekettye-tanösvény utolsó állomása, a madármegfigyelő torony – rendszeres karbantartást igényelnek. Mivel fontos, hogy az arra vetődők a természet lágy ölén is igényes környezetben pihenhessék ki fáradalmaikat, ez a nap padfestéssel telt. A munkamegosztásnak köszönhetően gyorsan haladtunk: Viktor a csiszolt, én pedig az festettem. Míg mi a padoknál dolgoztunk, a közmunkások a túraútvonalakat utakat tisztítottak meg a belógó ágaktól és a feltörő gyomoktól. Miután végeztünk, ezeket az utakat érintve indultunk haza.

Július 12. Tizenegyedik nap (fiókagyűrűzés, terület berepülés)

A mai napon befejeztük a szalakótagyűrűzést. Nem egy olyan odúra is bukkantunk, ahonnan már az összes fióka kirepült, azonban legtöbbjük szerencsére megvárt minket. Miután az utolsó orgoványi szalakótafiókák is gyűrűzésre kerültek, meglepetésemre a jakabszállási sportreptér felé vettük az irányt. Korábban, bevett gyakorlat szerint, a KNPI lehetőséget biztosított az őröknek, hogy egy új őrkerület átvételekor repülővel, a magasból is felmérhessék területüket. Ma, Viktornak köszönhetően nekem szintén megadatott a lehetőség, hogy madártávlatból is megtekinthessem gyakorlatom színhelyeit. Amellett, hogy az őrkerület megismerésének szempontjából is valóban hasznosnak bizonyult, ezzel az úttal egy csodálatos, felejthetetlen élményt kaptam ajándékba.

Július 20. Tizenkettedik nap (hatósági intézkedés gyepfeltörés ügyében)

A KNPI működési területén fekvő védett természeti területek mozaikos elhelyezkedéséből adódóan a KNPI dolgozói részéről folyamatos kapcsolattartás szükséges a védett természeti terültekkel határos földeken gazdálkodókkal. Ezek a szomszédok a területhatárokat azonban általában az előző év gyakorlata alapján tartják be, így előfordul, hogy az idő elteltével jelentős mértékben beleszántanak pl. egy védett gyepbe. Ezen a napon épp egy ilyen eset rendezésében vehettem részt, egy Kunpeszér alatti szikes tómedernél (amely tehát ex lege védelemben részesül). A KNPI részéről Czitor Beáta természetvédelmi referens és Lóránt Miklós természetvédelmi területfelügyelő érkezett a helyszínre, akik a Csongrád Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának szak embereivel együttműködve egyeztettek az érintett földek tulajdonosaival. A gazdálkodók előzetesen elektronikus úton kaptak értesítést, idézést. A helyszínen mindegyikük tett egy nyilatkozatot, elismervén, hogy ő követte el a gyepfeltörést, azonban ezt nem szándékosan tette, s a jövőben ügyelni fog rá, hogy ne ismétlődjék meg. Ezt elősegítendő, Lóránt Miklós szolgálati terepjárójával minden érintettnek külön megmutatta a pontos telekhatárt. Jólesőn meglepő volt látni a tulajdonosok részéről tanúsított kompromisszumkészséget és együttműködést.

Összefoglalás:

Az Ifjú Kócsagőr Program keretében 12 felejthetetlen napot tölthettem a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. Ez idő alatt több szakembert és rengeteg gyakorlati tevékenységet ismerhettem meg, úgymint a kaszálások és legeltetések, az invazív növényirtások vagy a hatósági intézkedés. Ennek kapcsán láthattam, milyen szerves része a természetvédelmi őri munkának a jó emberismeret, a határozott fellépés és a kapcsolatteremtés képessége. A monitoring tevékenység és a területbejárás során elsajátíthattam a GPS használatát és bővíthettem fajismeretemet.
A programtól független szakmai gyakorlatomat is a KNPI-nál töltöttem, így Gálos Anna természetvédelmi referens oldalán a természetvédelemmel kapcsolatos adminisztratív munkák gyakran szövevényes, jogi rejtelmeibe szintén bepillantást nyerhettem. Mivel később magam is természetvédelmi pályán szeretnék elhelyezkedni, a gyakorlati idő alatt szerzett tudás és tapasztalat szakmai szempontból felbecsülhetetlen értékű számomra. Mentoromnak pedig külön köszönettel tartozom, hiszen nemcsak az őri munka hivatalos oldalát mutatta meg, hanem azt a gyönyörű és izgalmas részét is, amitől igazán csodálatos természetközeli élménnyé vált ez a néhány hét.

 

2016. Körös-Maros Nemzeti Park – Perényi Alexa

Terepnapló

Perényi Alexa vagyok, a Szegedi Tudományegyetem biológia szakos hallgatója. Mindig is érdekelt a természeti táj, a benne élő növény- és állatvilág. Velük leggyakrabban a természetet járó hivatásos természetvédelmi őrök találkoznak, ezért kézenfekvő volt, hogy amikor hallottam az Ifjú Kócsagőr Programról, jelentkeztem a lakhelyemen illetékes Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságnál.

Ifjú kócsagőri gyakorlatomat a nemzeti park Dévaványai-Ecsegi puszták területén töltöttem Széll Antal természetvédelmi területfelügyelő mentorálásával. A két hét alatt részt vettem parlagi sas gyűrűzésen, túzok megfigyelésen, általános őrszolgálati terepszemlén, beletekinthettem a hatósági munkák témájába és láttam a gazdálkodási tevékenység természetvédelmi hasznát is.

Széll Antallal bejártuk a Hortobágy-Berettyó környékét, a csatlakozó pusztákat és erdőterületeket, megismerkedtem a Réhelyi Látogatóközponttal, a Túzokvédelmi Állomással és a Túzokvédelmi Mintaterülettel, valamint betekintést nyerhettem a természetvédelmi őrök munkájába, különös tekintettel a hazai túzokállomány védelmére irányuló erőfeszítésekre.

A kéthetes gyakorlat időpontját úgy sikerült egyeztetni, hogy mindkettőnknek megfelelő legyen, lévén más munkák is vártak rám a nyári időszakban. Az első hét június végére, a második augusztus elejére esett, ami egy kicsit már passzív időszak például a madárköltés szempontjából, de sok más vonatkozásban viszont megfelelő volt. Naplóm az itt töltött idő tartalmát foglalja össze időrendi sorrendben.

  1. nap (vasárnap)

A szalakóta Life program munkájában vettem részt önkéntesként, és odúellenőrzést csináltunk, amikor véletlenül összefutottam mentorommal, Széll Antallal. Felajánlotta, hogy elvisz Dévaványára, ahol másnap egyébként is elkezdődne vele a hivatalos kócsagőri gyakorlatom. Út közben megálltunk a Kardoskúti Fehér-tónál (Fokozottan Védett Természetvédelmi Terület), ahol távcsővel és teleszkóppal figyeltük a tó madarait a talajszintről és a kilátóból is. Láttunk gólyatöcsöket, pajzsos cankókat (csendesek, barnák és borzasak), gólyákat (időnként egyesek pihenőévet tartanak), gulipánokat (az idősek fekete-fehérek, a röpképes fiatalok háta még barna, csőrükkel oldalirányban ’kaszálnak’ a vízben), kormos szerkőket, vörösgémet, vörös vércsét, a zenei aláfestést pedig a felettünk röpködő szerecsensirályok biztosították ’nyávogásukkal’. Széll Antal közben beszélt a tó és a talaj sajátosságairól és úgy általában a szikes talajok néhány jellemzőjéről. Megmutatta, hogy ahol a szántóföld a tóig húzódik, ott nádas nő, míg máshol nincs, így ott megtelepedhet az eredeti szikes tavi élővilág. A tavat hiába ürítik tele mindenféle anyagokkal a madarak, a benne élő mikroflóra (speckó alga) mégis biztosítja a víz tiszta, tápanyagszegény mivoltát.

Ezután átmentünk az út túloldalára, ahol szürkemarhákat és rackajuhokat tartanak. Széll Antal filmre vette a szürkemarhák terelését. Az egyik villanykarón láttam egy mesterséges szalakótaodút, amelyben idén is sikeres költés volt.

Az út további részén mentorom beszélt a természetvédelmi őr feladatairól: őrzés-felügyelet, hatósági munka, biotikai adatgyűjtés, vagyonkezelés, oktatás-ismeretterjesztés. Ismertette a területek védettségének fokozatait: helyi, illetve országos jelentőségű természetvédelmi terület; természeti emlék, természetvédelmi terület, fokozottan védett természetvédelmi terület, nemzeti park.
Ezen kívül a túzokok utódgondozásáról is beszélt. A túzokok egyszer költenek egy évben, de szükség esetén pót- és pót-pótköltés is lehetséges. A tojásrakás május 20 – júniusig történik. A fészekaljak 70%-a 2 tojást, 20%-a 1 tojást, 10%-a 3 tojást tartalmaz. A tojás súlya 150 g körüli. A költési idő 29 nap. A fióka másfél hónaposan lesz röpképes, de csak december – január táján lesz belőle kifejlett, önálló életre kész túzok. A tojó veszély esetén köhögésszerű hanggal mozdulatlanságra inti fiókáit, arrébb megy, hogy elvonja a ragadozók figyelmét, majd a veszély elmúltával visszatérve lágy hangon felkelti őket, máskülönben kb. 2 óra múlva sipítani kezdenek.

Útközben láttunk sárgarigót, tövisszúró gébicseket és kis őrgébicset. Majd fél 3 körül megérkeztünk Dévaványára.

A Túzokvédelmi Állomáson részt vettem a túzokcsibék etetésében, majd két itteni önkéntes sasőrrel (akik a parlagi sas Life programban önkéntesként dolgoznak) elbicikliztem majdnem Réhelyig, ahol négy bemutató túzokot tartanak elkerítve. Odafelé láttunk egy függőcinke fészket és megnéztük a réhelyi szürkemarha- és bivalycsordát. Visszafelé (már a fokozottan védett részen) megálltunk egy kisebb kilátónál, ahonnan mezei nyulat, őzet és törpegémet figyeltünk meg.

  1. nap (Hétfő)

Hétfő reggel 6-ra mentem biciklivel a Réhelyi Látogatóközpontba, ahol a Helikon Life projekttel foglalkozó MME-s madarászokkal, és a KMNPI néhány dolgozójával –köztük természetvédelmi őrökkel – találkoztam. Tájékoztatásul elmondták, hogy a Dévaványai Területi Egység térségében 25 parlagi sas revírt találtak 2016-ban. Néhány párnak a költése különböző okok miatt nem volt sikeres, de a megmaradt fészkek mindegyike már tollas fiókákat tartalmaz ezidőtájt. Az innen kirepült fiatalok részletes nyomonkövetése megkívánja az egyedi jelölést, mint amilyen az alumínium és műanyag jelzőgyűrűkkel való ellátás. Ezeknek a munkáknak az elvégzése előre meghatározott időrendben történik. A Dévaványa-környéki fészkek felkeresése hétfőre és keddre volt beütemezve, ennek megfelelően itt vehettem részt ebben a jelölési munkában. Számomra nagy élmény volt e ritka, fokozottan védett fajjal való első közelebbi találkozás, ahol a még röpképtelen fiókákat testközelből, az idős fészekféltő madarakat pedig 100 m-es távolságon belülről figyelhettem meg. Fél 7 körül 3 terepjáróval indultunk el a környező települések térségeiben található sasfészkekhez. Először felvettük a 4 önkéntes sasőrt, és elvittük őket az általuk addig csak távolról megfigyelt fészekhez, hogy közelről is láthassák a madarakat. Attila, a csapat profi mászója kötelek és a lábára erősített mászóvasak segítségével jutott fel a fára, és zsákban eresztette le a 2 fiókát, akik tollazatuk fejlettségéből ítélve kb. 7 hetesek voltak.
Megmérték a súlyukat (~3,5 kg), a csüdjük hosszát, átmérőjét, a talpuk és a karmuk hosszát, majd apró tollak formájában DNS-mintát vettek tőlük, amit alkohollal töltött kis műanyag tartókba raktak. Bal lábukra alumínium, jobbjukra pedig messziről is leolvasható ún. ’színes’ (valójában fehér) gyűrűt kaptak. Lefényképezték őket, majd Attila visszatette őket a fészekbe. Mi eközben táplálékmaradványokat, köpeteket, tollakat kerestünk. Szilvi, aki a genetikai felmérést végzi (párbaállási szokások, apasági tesztek, területek közti cserélődések, jelenlegi fiókák jövőbeni azonosíthatósága, táplálékfelmérések) pedig feljegyezte az összes mért adatot, a gyűrűszámokat, a fészek fán való elhelyezkedését, a koordinátákat, és a szabad szemmel is beazonosítható zsákmányfajokat (galamb, sün, fülesbagoly, stb.). A talált sastollakat, és azonosíthatatlan táplálékmaradékokat pedig bezacskóztuk későbbi genetikai elemzés céljából.

Végül összesen 8 fészket ellenőriztünk, mindet az elsőhöz hasonló módon, miközben hol esett, hol kiderült az ég. Többségükben 2 fióka volt, átlag 4-7 hetes kor közöttiek. Egyetlen jelentősebb felfedezésem egy szép nagy sastoll volt, egyébként inkább csak táplálékmaradványokat, fácántollakat találtam.

A nap folyamán láttam sok tövisszúró gébicset, vörös vércsét, barna rétihéját és egy szalakótát is észrevettem.

Megtudtam, hogy a sastojások kb. 100 g-osak, és 45 nap, míg kikelnek. A fiókák 9-10 hetesen repülnek ki, de augusztusig még szüleikkel maradnak. A tojók nagyobbak: a kifejlett tojó: ~3,5 kg, a hím lehet csak 2,5 kg is. Minimum 3 km-re fészkelnek egymástól a párok. Területüket őrzik. Nem biztos, hogy életük végéig választanak párt, előfordulhatnak cserék is. Szeretnek fészket építeni – ehhez minél nagyobb fákat választanak. Valamint többnyire van kiülőfájuk is.

Fél 5 körül értünk vissza Réhelybe.

 

  1. nap (Kedd)

Ugyanaz volt a program, az indulás, az időjárás és a terepviszonyok, mint előző nap, csak némileg megváltozott személyösszetétellel, és két TOYOTA Hilux-szal (melyek műanyag alkatrészei meglepően rosszul bírják a ’terepjárást’).

 

A cél 8 fészek felkeresése volt, ebből az útminőség és a belvíz miatt csak 4 jött össze, de azokhoz is szükség volt az egész napra.

A mai fészkek közül az elsőben 3 fióka volt. A fiókák egyike kicsit fejletlenebb– valószínűleg 4-5 nappal fiatalabb lehetett testvéreinél (bár ebben nem volt teljes az egyetértés a szakértők közt). Ennek ellenére jó esélyei vannak a túlélésre, mert mostanában történnek a kaszálások, aminek sok állat áldozatul esik, így sok a saseledel.

 

A második fészekhez gyalog kellett menni a belvízen keresztül, ráadásul ránk szakadt az ég, így jól eláztunk egy szilvabokor alatt. A fiókák itt is hárman voltak, a fészek alatt pedig találtunk egy szinte ép nyúlfejet.

 

A harmadik fészek egy búzamezőben lévő kisebb tó méretű pocsolya közepén lévő egy szem fán volt, így a mászónak kellett fent meggyűrűzni és lefényképezni az egyetlen fiókát. A fészekben volt egy záptojás is.
A negyedik fészek valamelyik viharban kicsit megborult, a fiókák pedig valószínűleg kiestek. A talajszinten sem találtuk őket, tehát vagy jól elbújtak, vagy már megette őket valamilyen ragadozó. A fészek alatt találtunk régebbi táplálékmaradékokat.

Visszafelé a másik autó elakadt, nekünk pedig le kellett szedni a félig leszakadt első lökhárítónkat, így elég sokat vesztegeltünk, és csak 6 után értünk vissza Réhelybe.

3. nap (Szerda)

Reggel háromnegyed 8-körül értem Réhelybe. Ezután Széll Antallal elvittünk egy közmunkást a túzokvédelmi mintaterületre, hogy hárítson el egy útakadályt, ugyanis a vihar az egyik földútra bedöntött egy fát. A balesetveszélyes helyzet elkerülése érdekében kellett eltávolítani a megdőlt fát. Az eredeti terv szerint most végeztük volna a 400 ha-os túzokvédelmi terület mára esedékes kerítésellenőrzési munkáját, de a felázott talajállapotok miatt kénytelenek voltunk későbbre halasztani.

Út közben listát írtam a látott/hallott fajokról:

-nagy kócsag
-sordély
-sárga billegető
-cigánycsuk
-barna rétihéja
-mezei pacsirta
-búbos banka
-nyári lúd
-mezei poszáta
-egerészölyv (rövid farok)
-seregély
-mezei veréb (pofa oldalán kifliforma fekete folt)
-tövisszúró gébics
-fürj
-balkáni gerle

-mezei nyúl (hosszú fül)
-őz

-kisfészkű aszat
-tejoltó galaj
-héjakút mácsony
-réti őszirózsa
-vesszős füzény
-nyúlánk sárma (pyramidale)

Elindultunk Túrkevére. Útközben átmentünk Ecsegfalván. Ecsegfalva az 1800-as évek végén alapított ’új’ település, elődje Pusztaecseg. Megálltunk a Kenderesszigeti halastónál, ahol épp csónakból zajlott a halak etetése. A természetvédelmi őr elmondta, hogy ennek a többmint 200 ha-os halastó-rendszernek a vagyonkezelését évekkel ezelőtt megkapta az igazgatóság. A halgazdálkodást végző cég a természetvédelmi érdekeknek megfelelően hasznosítja a tórendszert. Egyik jelentős momentum, hogy egy tóegység kisvízi állapotban való tartása valósulhatott meg, így a mederben kialakult bokorfüzeseken és a nádas-zónában népes nagykócsag, valamint vegyes gémtelep alakulhatott ki. Ez utóbbiban olyan fajok találhatók, mint a kolóniaalapító bakcsó, a kiskócsag, az üstökösgém. Mellettük egy pár kis kormorán is költéshez kezdett. Egy alkalommal a ritka pásztorgém is megjelent a telepen, de megtelepedéséről biztos információ nincs. Sikerült látnunk táplálkozás közben az előbb felsorolt fajok majd-mindegyikét. A bakcsó volt a kedvencem, ezt mindig a csatornák szélén láttuk, amint behúzott nyakkal leste kis halakból vízi rovarokból álló táplálékát. Többször megfigyeltem, hogy kevésbé bizalmatlan az autóval, mint az emberekkel szemben, ezért ha nem álltunk meg mellette, 10-15 m-es távolságból szemrevételezhettük ezt az impozáns madarat. Itt is felállítottuk az állványos, nagy nagyítású spektívünket, amely új dimenziót nyitott a madarak megfigyelésében. A 60-szoros nagyítás olyan madarak előfordulását fedte fel, amik kis távcsővel nem voltak láthatók. Ilyen volt a nagy halastó másik oldalán lévő nád szegélyében megfigyelt gólyatöcs és kis lile is. Láttunk nagy kócsagot és vörösgémet, de a tó közepén lévő nádas fészkelőhelyül szolgál a bakcsóknak is.
A Kakati csatornával párhuzamosan haladtunk jobbunkon a Nagy Sárréttel. A folyószabályozások, lecsapolások előtt három vízrendszer táplálta a területet: a Tisza három ágán keresztül, a Körösök és a Berettyó. A Tiszához kapcsolódó Kakat-ér még ma is megvan. A környéken rizsföldek is vannak, amelyek területét 5 cm víz borítja, így sirály, cankó, goda, bíbic számára vonzóak. A rizstermesztők gyomirtót használnak a kakaslábfű, sziki káka, gyékény és egyéb gyomok ellen.
Érintettük Kisújszállást, ami a Nagykunság része. A kun hagyományok szerint a kunok vezetője a kun kapitány.
Elmentünk a Túrkeve határában található Nagy kabai terület mellett, ami fontos túzoktelelő hely. A túzokok 60 km/h-val repülnek kb. 20 m magasban így, rendkívül veszélyesek rájuk nézve a hasonló magasságban húzódó elektromos vezetékek.

Az utolsó Hortobágy-Berettyó-menti szakaszt a gáton tettük meg, ahol zárt erdők között vezetett az út. Mentorom elmondta, hogy az erdőterületek jelentős része szintén átkerült az Igazgatóság kezelésébe, mely az ott élő fajgazdag madárvilág létfeltételeit jól tudja biztosítani. Itt volt található a farkaszugi gémtelep, mely egykor szürkegémek, kiskócsagok, bakcsók állandó fészkelőhelye volt, de mára megszűnt létezni. Ecsegpuszta, a Kenderesszigeti halastavak és a Hortobágy-Berettyó egyes szakaszai jobb adottságokat kínáltak számukra, így a fészkelő kolónia áttelepült. Az erdő állapota heterogén minőségű. Egyes folyóközeli részein látványos fapusztulás volt megfigyelhető, aminek konkrét okait jelenleg kutatók vizsgálják. Széll Antal szerint minden bizonnyal része lehetett benne a 2010 környékén kialakult és állandósult magas vízszintnek is.

Túrkevén megálltunk a Nimfea Természetvédelmi Egyesület központjánál. Amíg Széll Antal az egyesület munkatársaival beszélt a folyamatban lévő ill. tervbe vett természetvédelmi projektekről, addig én végigjártam az épületkomplexum melletti tanösvényt. A tanösvény egyes szakaszait más-más természetes anyagokkal burkolták (akác, tölgy, homokkő, mészkő, márvány, zöld pala, sóder, kavics, stb.), mellette pedig végig ismertető táblák vannak a különböző burkolóanyagokról, az ország élőhelytípusainak jellemző madarairól, természetvédelmi törekvésekről, Magyarországon kihalt fajokról, a természetvédelemben jelentős emberekről. Az erdőben mesterséges madárodúk vannak kihelyezve, egy kis mesterséges tó élőlényeit pedig egy félig föld alatti kis helységből tükörüvegen keresztül lehet észrevétlenül megfigyelni. A területhez tartozik egy gólyafészkelésre szánt oszlop és egy kilátó is. A Nimfea tanyáján lovakat is tartanak.
Molnár Géza beszélt nekem a Nimfea tevékenységeiről:

-gyerekek táboroztatása
-kenutúrák szervezése
-közmunkások foglalkoztatása
-nyári gyakorlatozók, szakdolgozók fogadása
-madárgyűrűzés
-élőhelyrekonstrukció
-szemétszedés
-látogatóközpont, szakmai könyvtár fenntartása
-részvétel két Life projektben:
1. parlagisas és kerecsensólyom védelme
2. ragadozómadarak táplálékbázisának biztosítása ürgék, hörcsögök telepítésével

Visszafelé a Hortobágy-Berettyó (a két folyó Püspökladánynál egyesül) mentén mentünk.

A terület azért is jelentős, mert a folyó, ezen 20 km-es szakasza elkerülte a folyószabályozási munkálatokat, így itt megmaradtak a kanyarulatok által közrefogott zugok (Szőlős zug, Gyilkos zug, Ládafia, stb.) és viszonylagos épségben az eredeti élővilág. Elhaladtunk a csurgói szivattyútelep mellett. Láttunk sok bakcsót, kis és nagy kócsagokat, egerészölyvet és volt szerencsénk egy kis kormoránhoz is, ami elég ritka faj. Út közben ellenőriztük a gyepek kaszáltságát, a vadriasztó lánc meglétét a mezőgazdasági gépeken és a nemzeti park tájékoztató tábláinak állapotát. Az egyik tanya mögött láttunk egy spontán kialakult amerikai kőrisest.
Elmentünk a fokozottan védett Terehzug, és a Templomzug mellett. Ez utóbbi a pusztaecsegi templomról kapta nevét, aminek mára csak maradványai láthatók.
Fajlista:
-szürkegém
-nádirigó
-foltos nádiposzáta
-kis őrgébics

-gyalogakác

Elautóztunk az Olajosok útján. Az ott lévő Bokrosi halomból egykor egy olyan jó állapotban megmaradt ezüst tarsolylemez került elő, ami mára a Nemzeti Múzeum gyűjteményét képező 10 tarsolylemez közül az egyik.

A Kórézugban nemzeti parki szürkemarhacsordát figyeltünk meg.
Elmentünk az Ördögsánc és az Ördögárok mellett. A sáncot az isz. 4. században építették kézi erővel a szarmaták az akkori mocsaras területen kitermelt földből. Magassága a mai kétszerese lehetett. Hadászati célokat is szolgált, valamint segítségével ún. fokgazdákodást folytattak: magasabb vízálláskor hézagokat ástak bele, amiken a halak át tudtak úszni, majd újra lezárták a hézagokat, az apadó területen maradt halakat pedig lehalászták.
A sánc az utóbbi időkben a fokozottan védett volgamenti hérics és a bókoló zsálya szaporítási kísérleteinek színhelyéül is szolgált.

Fél 1 körül értünk vissza Réhelybe, onnan visszabicikliztem a túzoktelepre.

3 óra tájt megint elindultunk Réhelyből, leellenőriztünk egy búbosbankafészket, és elvégeztük a túzokvédelmi mintaterület (400 ha-os különleges rendeltetésű vadászterület) körüli kerítésellenőrzést, ami minden hétfőn, szerdán és pénteken esedékes. A kerítés 40 cm-re a föld alá nyúlik, fölül pedig rendelkezik beugrásgátló résszel, és csapdák is tartoznak hozzá, így szőrmés ragadozók nem juthatnak be a mintaterületre.
Útközben megnéztünk néhány mesterséges szalakótaodút: a Réhely mellettiben seregélyfiókák voltak, a mintaterület melletti toronynál üres volt, de az atyaszegi toronynál lévőben öt szalakótatojás volt, és menet közben is láttunk olyan odút, amiből kikémlelt a szalakóta.

Láttunk mezei nyulakat, túzokokat, hantmadarat, rétihéját, egerészölyvet.
Megtanultam az asztalközösség, tehát a kommenzalizmus gyakorlati jelentőségét, és hogy a nyúl, az őz és a túzok ilyen speciális közösséget alkotnak pl. a repcén.

Drónnal megnéztünk egy szántó közepén meghagyott apró védőterületben lévő túzokfészket, amiben már korábban fatojásokra cserélték a mezőgazdasági zavarás miatt veszélyben lévő túzoktojásokat. Mivel a tojót a fészken találtuk, a Túzoktelepről elhoztunk egy kikelő félben lévő túzoktojást, hogy azt tegyük a fészekbe az egyik fatojás helyett. A túzokok kikelése egy-másfél napig is tarthat. Út közben kézben melegítettem a tojást.,

Mikor visszaértünk a területre, öt táplálkozó túzokot figyeltünk meg a szántón, amik jöttünkre elrepültek. Az újabb drónos fészekmegfigyeléskor – közben életemben először közelről láttam egy kékvércsét is – a tojó már nem volt a fészken, így a kocsival eltávolodva figyeltük, hogy visszajön-e vagy végleg elege lett a fatojásokon való ücsörgésből. Szerencsére hamar visszarepült a szántóra, így a fészekhez autóztunk, és Széll Antal a növényzet takarásában kicserélte az egyik fatojást az igazira. Ezután újra eltávolodtunk, és egy nádas takarásából figyeltük, ahogy a túzok visszasétál a fészkéhez.

Széll Antal ezután telefonon egyeztetett a területet megművelő emberekkel. Fontos a gazdálkodókkal való rendszeres kommunikáció, kapcsolattartás, mert egy sor természetvédelmi szituációval, ők találkoznak testközelből. Ilyen például a madárfészkek, fiókák megtalálása is. A hatósági munka részét képezi az is, hogy az őr felügyelje, hogy az engedélyhez kötött tevékenységek vagy a területművelés a szerződéseknek megfelelően történik-e. Egy természetbarát érzületű munkagépkezelő sokat tud tenni napi munkája során egyes fajok túléléséért, de a megfelelő ismeretek hiánya egyben árthat is. Ezért volt az, hogy a természetvédelmi őrök egyes fórumokon előadásokat tartottak például az Agrár-Környezetgazdálkodási Programban résztvevőknek a térségi természeti értékekről és azok megőrzésének módjairól.

  1. nap (Csütörtök)

Lengyel Tibor tájegységvezető reggel háromnegyed 9 körül ért ki a Túzoktelepre. Beszélt nekem a KMNP területi egységeiről (Biharugra, Kardoskút, Körösök, Dévaványa-Ecseg, Kígyós, Mágor, Bélmegyer, stb.), azon belül is a Dévaványai- Ecsegi puszták tájegység területi felosztásáról és természetvédelmi őreiről (különleges rendeltetésű vadászterület – Puskás László, Hortobágy-Berettyó – Széll Antal, Czifrák Gábor, Vizes Tibor).

Ezután terepjáróval elindultunk a Dévaványa környéki területekre: Kérsziget, Sártó, Gabonáspuszta, Valánszky gyep, Sártó-halom.
A kocsiból elsősorban a ragadozómadarakat tudtuk megfigyelni (ölyvek, barna és hamvas rétihéják és egy hím parlagi sas), de kis időre kiszálltunk, hogy közelebbről is megnézzünk néhány szép nagy zöld lombszöcskét. Elhaladtunk egy régebbi kevéssé sikeres erdőtelepítési kísérletből megmaradt tölgycsoport mellett, majd újra kiszálltunk, hogy megmásszunk egy kunhalmot. Innen jól ráláttunk az ottani szántóföldre, a halom tetején növő csalánféleségen pedig gyönyörű levélbogarakat találtam. Általános madármegfigyelést és madárállomány felmérést végeztünk.Hamar visszaértünk a túzoktelepre, a délutánt pedig ismét őrszolgálati terepbejárással Széll Antallal töltöttem.

 

Áthaladtunk a Réhelyi part nevű területen. Régen, a Sárrét meglétekor itt állandó víz volt, rajta átkelővel, azaz révhellyel – innen származik a Réhely elnevezés.
Az itteni föltárcsázott kazalhelyre időnként ugartyúkok fészkelnek.
Fogolyvédelmi mintaterület is található itt. Ezen madarak természetes állománya sajnos mára alacsony, aminek pontos oka nem ismert, de elképzelhető, hogy a téli predációs veszteség áll a háttérben.

Láttunk még további túzokokat, a Borszegi majornál pedig mezei pacsirtát. Sok helyen nőtt csattanó maszlag. Találkoztunk egy újabb barna rétihéjával, ami valószínűsíthetően az ottani mikrotó nádszegélyében költ. Széll Antal mutatott egy kerecsensólyom fészket is, de a fészekalj már kirepült. Szerencsére kicsivel arrébb ennek ellenére is láthattam egy repülő példányt.
További növény- és állatfajok, amiket itt láttam: árpa, zab, vadrepce, hernyópázsit, seregély, egerészölyv, barna rétihéja, mezei nyúl.

Jártunk a csordajárási területen is. Elhaladtunk az ún. Bikaház mellett, ahol a nőstény szarvasmarhák mesterséges megtermékenyítése zajlott inszeminátor közreműködésével.
Láttam a Fűzfás erdőt, ahol mindenféle fa megtalálható, csak fűzfa nem.

Őrhalomnál lefilmeztünk egy méhrajt, ami épp egy út menti karón hagyott petpalackba próbált beköltözni. Ezután a Vadászháznál találkoztunk egy méhésszel, akit Széll Antal tájékoztatott a méhek hollétéről.

Réhelybe visszaérve az irodában egy ArcView nevű program segítségével regisztráltuk az elmúlt napok túzokmegfigyeléseit. A rögzített adatok: élőhely neve, dátum, település, határ, dűlő, EOV E és N, öreg kakas, fiatal kakas, tojó, vegyes, fiatalok, csibe, indeterminált, megfigyelő(k), viselkedés.

5.nap (Péntek)

Reggel fél 8 körül kibicikliztem az önkéntes sasőrökhöz, hogy megismerkedjek munkájukkal. Távcsövek és egy spektív segítségével folyamatosan figyelniük kellett egy sasfészket, a sasfiókák illetve szüleik mozgását, valamint a közelükben megjelenő zavaró tényezőket (járművek, mezőgazdasági gépek elhaladása a földúton, vadállatok jelenléte, stb.). A történéseket pedig percre pontosan dokumentálták egy jegyzőkönyvbe.

Ezután a délelőtt egy része ismét a kerítésellenőrzés jegyében telt.

Széll Antallal újra körülautóztuk a 400 ha-os túzokvédelmi mintaterületet. A Réhelyi csatorna mentén nagy kócsagot, tövisszúró gébicset, szarkát, sárga billegetőt, bakcsókat, kis kócsagot láttunk. Elhaladtunk a csatorna kiszélesedő része, a Pipás tó mellett is.
A további kerítésszakaszokon vörösvércsékkel, kis őrgébiccsel, búbosbankával, barna rétihéjával, őzzel, és a farktőcsíkjáról megismerhető hamvas rétihéjával találkoztam.
A kerítés rendben volt.

Visszatértünk a túzokfészekhez is, amibe korábban a keltetett tojást helyeztük.

Miután drón segítségével meggyőződtünk róla, hogy a tojó és örökbefogadott fiókája már elhagyták a helyet, közelebb mentünk, és lefényképeztük a fészek és a kikelt tojás maradványait.

Útközben még kiszúrtunk egy nem megfelelő vadriasztó lánccal rendelkező kaszáló traktort, aminek vezetőjét Széll Antal felvilágosította a megfelelő lánc ismérveiről.

Réhelybe visszaérve Széll Antal felvett a kocsival egy természetimádó kissrácot, hogy őt is körbekalauzolja a környék látnivalói közt, én pedig a látogatóközpont megismerésével töltöttem a délutánt. Megnéztem az irodát, ahol a vendégeket fogadják és a látogatóknak kínált ajándéktárgyakat árusítják. Gyulai László idegenvezetésével körbejártam a múzeumot és a gazdasági épületeket. Láttam a szürkemarha- és bivalycsordákat, a kutyákat, a baromfikat, és találkoztam egy ferde nyakkal született kiskecskével, aki rendellenesége ellenére látszólag klasszul érezte magát.

6. nap (Hétfő)

Kora reggeli busszal értem Dévaványára, innen Széll Antal vitt át Réhelybe, ahol 8 körül meg is kaptam az e heti szállásomat és ’szolgálati’ biciklimet.

Miután berendezkedtem, elbicikliztem a 400 ha-os terület közepén álló kisházig, ahol a túzokcsibék repatriációja, azaz természetbe való visszavadítása zajlik.

Az túzoktelepen idén keltetett csibék jól megnőttek, mióta utoljára találkoztam velük. Ágival, az ügyeletes túzokanyóval tücsköket, sáskákat adtunk nekik enni, majd megsétáltattuk őket a területen, ami a rengeteg nyíló vadvirágnak (katáng, sóvirág, imola, peremizs, réti füzény) köszönhetően gyönyörű látványt nyújtott. Útközben kétszer megálltunk, hogy a csibék pihenhessenek, és közben sóvirág, lucerna és apró szulák levelét szedtünk nekik, amit a kezünkből csipegettek.

A két kisebb madár szép sorban követett minket, de a nagyobb már kezdett kicsit saját utakon járni.
A kisházhoz visszaérve újra kaptak enni, ezúttal lágy eleséget, amit összevágott lucernalevél, főtt – reszelt tojásfehérje és burgonya, szárított – porított gyógynövények, hevített túró, pulykanevelő táp és víz alkotott.

A csibékre éjjel-nappal vigyáz valaki, napközben pedig 2 óránként kapnak enni, noha már maguktól is keresnek maguknak táplálékot. Az etetést mindig séta követi, a madarak így hozzászokhatnak az új, viszonylag vad környezethez. Az emberi jelenlétre szeptember végéig van szükség, addigra a csibék felnőnek, és csatlakoznak a védett területen megjelenő vad túzokok csapataihoz, akiktől eltanulhatják a megfelelő viselkedésmintákat, és akár ki is repülhetnek velük a valódi vadonba.

A mintaterületről a Túzoktelepre mentem, ahol Ildi megmutatta nekem, a különböző űrlapokat, és elmondta, hogy a túzoktojások érkezésekor és a fiókák kikelésekor mik a teendők, és milyen adatokat kell lemérni, regisztrálni. A tojásokat érkezésükkor fertőtleníteni kell, majd ún. vízpróbát kell csinálni: a tojásokat vízbe helyezve, azoknak dőlési szögéből lehet következtetni az embrió fejlettségére, a tojás korára. Ezután a tojásokat inkubátorba rakják, ahol állandó hőmérsékletet és páratartalmat biztosítanak nekik a zavartalan fejlődéshez. Az optimális körülmények ellenére is előfordul, hogy befullad a tojás, vagy már érkezés előtt károsodik az embrió. Viszont ha minden jól megy, a tojások egyszer csak elkezdenek megrepedni. Ekkor átkerülnek a keltetőbe, vagy ha épp van a környéken megfelelő túzokfészek, akkor inkubátorban odaszállítják őket. A keltetőben kikelt csibéket megmérik, és elkezdik a túzoktelepen etetni, nevelni.

A Túzoktelepről visszabicikliztem a szállásra, megebédeltem, majd Széll Antallal és két szakmai gyakorlaton lévő lánnyal újra körülautóztuk a 400 ha-ost, amiről ezúttal megtudtam, hogy 4 ha-os parcellákra van felosztva, amiken repce, búza, valamint gazdag rovarcönózist biztosító lucerna, illetve ugar váltja egymást változatos táplálkozóhelyeket nyújtva a túzokoknak. A dürgés, költés, fiókanevelés idején a területen nincs emberi zavarás.

A terület ideális élőhelyül szolgál a réti őszirózsa – sziki kocsord – pontuszi üröm növénytársulásnak is. Ezek közül a kocsord szárában él és táplálkozik a fokozottan védett nagy szikibagoly lepke hernyója.
7nap (Kedd)

Reggel részt vettem egy rögtönzött előadáson, ahol Széll Antal a három szakmai gyakorlaton lévő lánynak beszélt a Körös Maros Nemzeti Park területeiről, jelentősebb élőlényeiről, a KMNP Igazgatóság és az Őrszolgálat feladatairól, kiadványairól, folyamatban lévő Life+ projektekről, egyes élőlényekhez kapcsolódó újabb keletű ismeretekről, valamint néhány faj védelmének módszereiről. Én korábban ugyan már hallottam az elhangzottak egy részét, de jól jött az ismétlés, ráadásul megtudtam számomra érdekes új információkat is.

A megbeszélés után Széll Antal elvitt minket a Kenderesszigeti halastavakhoz, ahol – a korábbi kócsagőri hetemhez hasonlóan – spektívvel és távcsővel figyeltük a tórendszer madarait. A látottakról meglehetősen hosszú fajlistát sikerült írnom:

  1. Kis tó:
    -kormorán (2)
    -nagy kócsag (8-10)
    -szürkegém (1)
    -vízityúk (2)
    -szárcsa (5)
    -tőkésréce (2)
    -cigányréce (2)
  2. Csatorna:
    -jégmadár (1)
  3. Nagy tó:
    -billegetőcankó (1)
    -kanalasgém (2)
    -kormorán (2)
    -kis kócsag (2)
    -dankasirály (15)
    -szárcsa (30)
    -szürkegém (2)
    -törpegém (2)
    -vörösgém (1)
    -tőkés réce (5)
    -bíbic (6)
    -seregély (15)
    -barna rétihéja (1)
    -dolmányos varjú (2)
    -fattyúszerkő

Innen egy a Kiritó-közben lévő gazdasághoz autóztunk, ahol két bíbicen kívül leginkább különböző növényfajokat figyeltünk meg: tövises iglice, közönséges rence, rucaöröm, fehér üröm, katáng, réti peremizs.

A területen sok helyen találkoztunk elszórva egy valamikori szögesdrótkerítés maradványaival, a természetvédelmi őr pedig telefonált az illetékeseknek, hogy szedjék össze ezeket.

Réhelybe visszafelé egy rövid szakaszon a Hortobágy-Berettyó mentén haladtunk, ahol barna rétihéját és egy sárgarigó tojót láttunk. Lukácsnál egy karvalyt figyelhettünk meg. Út közben ezen felül találkoztunk egerészölyvekkel, nagy kócsaggal, barna rétihéjákkal, kis őrgébiccsel, szarkákkal, vörös vércsékkel, cigány csaláncsúccsal, búbosbankával, mezei nyúllal. A kaszálók szélét sok helyen borította szőrös disznóparéj. Kérszigetnél kerecsensólymot láttunk. A gabonási szalakótaodúnál kettő, Laponyagnál három szalakóta volt.

 

8. nap (Szerda)

Reggel újra a szakmai gyakorlatos lányok társaságában indultunk el a Réhely melletti szalakótaodúhoz, amiben két szalakótafiókát figyeltünk meg.

Széll Antal kamerát helyezett ki az odú bejáratára irányítva, hogy kiderítse, milyen táplálékot szállítanak a szülők kései utódaiknak.

Ezután egy áramütést szenvedett gólyáról szóló lakossági bejelentés nyomán Gyomaendrődre autóztunk. Körüljártuk a bejelentő által említett helyet és a környező utcákat is, de sehol sem találtuk a gólyát. Remélhetőleg, a madár mégsem sérült meg súlyosan, és miután magához tért képes volt elrepülni.

A következő program a Gácsháti halastavaknál történő madármegfigyelés volt.

Itt is hosszú listát állítottam össze a látott madárfajokból:

-bütykös hattyú (1 felnőtt, 1 fiatal)
-szürkegém (6)
-nagy kócsag (10)
-dankasirály (50)
-sztyeppi sirály (15)
-fattyúszerkő (3)
-barázdabillegető (1)
-billegetőcankó (1)
-seregély (10)
-üstökösgém (1)
-fekete gólya (15)
-füstös cankó (4)
-pajzsos cankó (70)
-szerecsensirály (1 fiatal)
-barna rétihéja (1)
-jégmadár (1)
-szárcsa (400)
-barátréce (10)
-cigányréce (3)
-függőcinege (2)

Dévaványára visszatérve egy áramütés következtében elpusztult gólyát kellett volna összeszednünk, de ezt a madarat sem találtuk – később kiderült, hogy már korábban elszállították. Ott tartózkodásunk alatt viszont sajnos pont tanúi voltunk, ahogy a mellettünk lévő villanykaróról lezuhan egy újabb áramütött példány, akit végül beszállítottunk Réhelybe. Még másnap is életben volt, de lábra állni nem tudott, így sajnos nem sok esélye van az életben maradásra, felépülésre. Mindenesetre Puskás László természetvédelmi őrkerület-vezető elvitte magával a helyi „madármenhelyre” a többi ápolásra szoruló madara közé.

Délután újra elmentünk ellenőrizni a 400 ha-os kerítését. Út közben láttunk egy túzoktojót szintén tojó utódával, őzeket, nyulakat, egy fácánkakast, egerészölyvet, hat fiatal fácánt és egy fiatal kék vércsét.
A Ködmönösi szivattyútelep környékén három sordélyt, vörösvércséket, kis őrgébicseket, tövisszúró gébicseket és egy kakukkot figyeltünk meg.
A bivalyitatóknál észleltünk egy munkagépek által kitört kerítésoszlopot, de nem volt szükség azonnali javításra, mivel a kerítésfonat nem sérült.

A kerítésellenőrzés után Dévaványára bicikliztem bevásárolni, majd alkonyat előtt újra elindultunk a mintaterülethez, hogy magaslesről figyeljük a madarakat. Út közben egész közelről láthattam életem első réti fülesbaglyát. Gyönyörűek voltak a fényviszonyok, leshelyünkről sikerült megfigyelnünk 20-22 túzokot, valamint barna és hamvas rétihéjákat, vörösvércséket. A monitoringnak ilyenkor az jelentősége, hogy pontosan megállapítsák, hogy a speciális túzokvédelmi rendeltetésű területen hány túzoktojó fészkel sikeresen. Ezt a még röpképtelen fiókákkal mozgó tojók felmérésével lehet megállapítani.

Visszatértünkkor a Réhely környéki bálahalmok tetején sorban ültek a kuvikok – így ebből az általam eddig sosem látott fajból rögtön 6-7 példányt is megfigyelhettem.

  1. nap (Csütörtök)

Reggel negyed 7-kor indultunk Széll Antallal a 400 ha-os mintaterülethez, hogy megmutassa a munkásoknak, melyik területet tárcsázzák a nap folyamán. Egy gólya a tárcsázó érkezését észlelve rögtön leszállt a parcellára, majd a gép elindulásakor annak nyomvonalában haladva kezdett el vadászni pockokra és egyéb szerencsétlenül járt, földből kiforgatott élőlényekre.
A terepjáróból újra megfigyelhettünk egy túzoktojót és fiókáját.

A réhelyi irodába visszaérve részt vettem a kerítésellenőrzési napló kitöltésében, majd elvittünk két embert, hogy végezzék el az előző nap megrongálódott kerítésoszlop cseréjét. Továbbhaladva leadtuk a Túzoktelepről elhozott túzokélelmet a mintaterület közepén lévő kisházban, és elszállítottuk onnan a kiürült víztartályt.
Menet közben búbospacsirtát, búbosbankát, hamvas rétihéját, tengeliceket, egy fiatal sárga billegetőt, kis őrgébicset, tövisszúró gébicset és egy sünt láttunk.

Réhelyben letettük a víztartályt, majd a Körösladány határában lévő Kisrét – Vermes területre autóztunk, ahol a frissen tárcsázott földeken előzetes adatközlés alapján megközelítőleg 160 gólyára számítottunk. Egyetlen egy példányt sem láttunk (kiderült, hogy az információ az előző napra vonatkozott), így gólyamegfigyelés helyett egy mesterséges madárodúkkal bőven ellátott tölgyes–nyárfás facsoporthoz tartottunk. Keresztülhaladtunk egy, a közelmúltig jó ürgés területnek számító szakaszon. A facsoporthoz megérkezve két szalakótát láttunk. Az évnek ebben a szakában a szalakótaodúkból és kékvércse költőládákból már többnyire kirepült a fészekalj, az egyik ládában viszont egy erdei fülesbagoly üldögélt.
Az egyik szántóföldön nagy kócsagot láttunk. Erre a fajra jellemző, hogy az utóbbi években a vizes élőhelyeken kívül kezd rászokni a mezőgazdasági területek nyújtotta táplálékra is, amilyen a mezei pocok, és egyéb kisemlősök.

Visszatérve megnéztük, hogy milyen lett az új kerítésoszlop. Ottlétünkkor azt tapasztaltuk, hogy a 400 ha-os területen lévő bivalyok a vályúba másznak hűsölni, így Széll Antal telefonon egyeztetett arról, hogy dagonyázóhelyet kell nekik kialakítani.

Délután újra kamerát helyeztünk ki a szalakótákhoz, majd elindultunk a Kakat-ér és a Villogói főcsatorna melletti rizsföldekhez.
Ecsegfalva határában megálltunk a Hortobágy-Berettyónál, ahol a part menti sulyom levelei közt folyami rákokat találtam. Röviden szétnéztünk a Kenderesszigeti halastónál is, ahol billegetőcankót, jégmadarat, barázdabillegetőt, nagy kócsagot, kanalasgémet, szürkegémet, barna rétihéját és a távolban egy rétisast figyeltünk meg.
Úticélunkhoz megérkezve a rizstáblákat borító 5 cm-es vízben, és a földeket tápláló csatornák partján milliónyi vízimadarat láttunk. Voltak bíbicek, kis kócsagok, rengeteg szürke és vörösgém, üstökösgém, valamint székicsérek. Ez utóbbi faj rendkívül ritka, magyarországi állománya mindössze 30-40 párt tesz ki.
Láttunk barázdabillegetőket, tövisszúró- és kis őrgébicseket, barna rétihéjákat is.
Indiánrizs táblák is voltak, amiről megtudtam, hogy magját lisztté őrlik, és fogyókúrás péksütemények készítéséhez használják.

Széll Antal rizsjácintot is mutatott, ami egy Ázsiából a rizzsel együtt érkezett gyomnövény. Mivel nem jól tűri a telet, nálunk nem tud annyira elszaporodni, hogy komoly problémát okozzon. Gyönyörű élénkkék virágai vannak, amikből én sajnos csak néhányat láthattam, de virágzási időszakban állítólag teljesen kékbe borul a növény.

A rizsföldek közül kiérve őzeket figyeltünk meg. Széll Antal őzsíppal próbálta közelebb csalogatni őket, de nem igazán sikerült felkeltenie az érdeklődésüket. Egy darabig még néztük őket, majd visszaindultunk Réhelybe.

  1. nap (Péntek)

Reggel újra velünk tartottak a szakmai gyakorlatos lányok is. Megnéztük a Réhelynél kiállított kétféle pásztorkunyhót – a kontyos kunyhót és az ún. vasalót, amiben nem csak aludni lehetett, hanem tüzet rakni is, ennek a kis épületnek ugyanis nincs teteje.
Visszaszállítottuk az újratöltött víztartályt a mintaterületi kisházhoz, és vittünk tücsköket a túzokcsibéknek.
Az út közben látott fajok listája:

-hamvas rétihéja
-parlagi pityer
-vörös vércse
-búbosbanka
-szalakóta
-kis őrgébics
-tövisszúró gébics
-szürkegém
-nagykócsag

Széll Antal elvitt minket egy sziki kocsordos élőhelyre, ahol a nagy szikibagoly lepke egyetlen magyarországi tápnövénye réti őszirózsával és pontuszi ürömmel alkot növénytársulást. Ez az élőhelytípus egyben őrzi az IUCN Vörös listás és fokozottan védett nagy szikibagoly lepke állományát is. Mentorom elmondta a sziki kocsord termőhely kezelésének módszereit is.

Megnéztünk egy kaporföldet is, ami a fogolyvédelmi mintaterület részét képezi.

Ezután Réhelyből szódáspalackot vittünk a Túzoktelepre, ahol a szokásosnál is nagyobb takarítás, rendezkedés zajlott, ugyanis 17-én érkezik az Állomásra az amerikai magyar nagykövetasszony.

Réhelybe visszaérve pedig a kerítésellenőrzési napló kitöltésével lezárult második kócsagőri hetem is.

Összegzés:

Kéthetes terepgyakorlatom alatt a következő típusú természetvédelmi őri tevékenységekben vettem részt:

Területellenőrzés, őrszolgálat: pl. a Túzokvédelmi Mintaterület és környékének ellenőrzése

Hatósági munka: pl. horgászok ellenőrzése

Biotikai adatgyűjtés: pl.túzokállomány felmérése

Vagyonkezelési feladatok: pl. mezőgazdasági munkálatok koordinálása

Idegenforgalmi, oktatási munka: pl. vendégek tájékoztatása

Kócsagőrként megtapasztaltam, hogy milyen sokféle szakmai munka szükséges a táj élővilágának megőrzéséhez, hogy a jövő generációi is gyönyörködhessenek majd például a ritka réti fülesbagolyban, a túzokban, vagy a szalakótában.

2016. Őrségi Nemzeti Park – Borián Tímea Katalin

2016.08.01.

2016.08.02.

A rét növény fajai: mezei katáng, egynyári seprence, kis ezerjófű, réti boglárka, cickafark, vadmurok, védett fajok: kornistárnics, agárkosbor, kígyónyelv

2016.08.03.

2016.08.04.

2016.08.05.

Továbbmentünk a Nemzeti Park Ig. kezelésébe tartozó rétekre, ahol megnéztük a kaszálások eredményeit. A rét mellett folyik a Csörnöc, amely fontos élőhelye a madaraknak és a hódoknak. A hódok annyira elszaporodtak a Rábán, hogy a mellékfolyókra is átköltöztek és új élőhelyeket alakítottak ki maguknak. A hód elgátolta és felduzzasztotta magának a folyót. Az egyik hódcsalád várát is megtekintettük. Egyszer a hódvár már beszakadt, de a hódok újraépíttették, sőt sárral megerősítették a tetejét. A Csörnöc partján fekvő rét Natura 2000- es terület, amelyen számos ritka növényfaj él (szibériai nőszirom, sárga liliom, kenyérbél cickafark, kornistárnics).

2016.08.08.

Életemben most láttam először ezt a fafajt (szép tulipán alakú levéllel rendelkezik). Nagy öröm volt látni ezt. Sajnos amióta a várkert kezelése az önkormányzathoz került, azóta a kert állapota nagyon leromlott. A sétánk során megfigyeltük, hogy a padokat ellopták, a szobrokat összefirkálták, az ösvények mentén a szemetek szét voltak dobálva.  A tisztások el vannak gazosodva, nincsenek kaszálva.

2016.08.23.

2016.08.24.

A természetvédelmi őrök mutattak nekem egy igen érdekes odút. Ez egy denevér odú volt, amelynek a nyílásai alul voltak (kis keskeny nyílások az odú alján), amelyeken keresztül a denevérek be tudnak szállni.

Ezután átmentünk Velemre, ahonnan a szerpentines úton elindultunk egy másik fokozottan védett természetvédelmi területre.  Az út mellett észrevettünk kb. 3-4 tő   fecsketárnicsot, meg is álltunk lefotózni őket. Nagy öröm volt számomra, mert élőben most láttam először ezt a fajt.  A fokozottan védett területre beérve meg is láttunk egy parkoló autót. Megálltunk és leellenőriztük az autót, a szélvédőn felfedeztük az illető belépési engedélyét, amelyet az ŐNPI igazgatója és a Szombathelyi Erdészeti Zrt. igazgatója állította ki. Úgyhogy nem kellett intézkednünk.

Elmentünk a Stájerházakat (Erdészeti Erdei iskola) is megnézni. Nagyon megkedveltem a kis elrejtett világot, ez idáig nem is tudtam róla, hogy létezik ez az erdei iskola.

2016.08.25.

Reggel autóval Rábagyarmatra mentünk, a Rába-parti campingbe, ahonnan a kenuval indultunk útnak. Rábagyarmat és Csákánydoroszló között eveztünk a Rábán. Nagyon gyönyörű a Rába-völgye. Érdekes volt látni, hogyan bontja a folyó a saját partjait. Leszakadó magas homok partfalak és kavicszátonyok mellett eveztünk el. Kenuzás közben számos szürke gém, jégmadár és gyurgyalag repült el felettünk. Számomra a legemlékezetesebb az volt, amikor egy kis lile szállt el fejünk felett. Nagy élmény volt ez a kenutúra, mindenképp vissza fogok jönni még a Rábára.

2016.08.26.

Valami megtámadhatta, mert a páncélja a nyakánál, illetve a farka is sebes volt.  Készítettünk neki egy dobozt, amelybe alulra szénát tettünk. Adtunk neki paradicsomot, saláta levelet, gyermekláncfű levelet. Ki volt száradva a bőre, ezért egy vödörben kicsit megfürdettük.

2016. Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság – Schneider Zoltán

Az Ifjú Kócsagőr program keretében a Budapesti Önkormányzati Természetvédelmi Őrszolgálathoz kerültem gyakorlatra. Mentorom Bartha István természetvédelmi őr volt. A Budapesti Önkormányzati Természetvédelmi Őrszolgálat a fővárosban található helyi védettségű területeken végzi munkáját. 27 természetvédelmi terület és tovább 12 természeti érték tartozik ide szétszórva a városban mind a budai mind a pesti oldalon. Az önkormányzati természetvédelmi őrök 12 órás munkaidőben dolgoznak, így a gyakorlatot 7 nap alatt kellett teljesítenem mentorom szolgálati beosztásához igazodva július 4.-e és július 15.-e között.

 

  1. nap (július 4.)

A program első napja a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság központjában kezdődött az V. kerületben, mivel itt található a Budapesti Önkormányzati Természetvédelmi Őrszolgálat központja is. Reggel megismerkedtem a helyi őrszolgálat összes tagjával. Délelőtt egy térinformatika továbbképzésen vehettem részt a természetvédelmi őrökkel együtt, ahol a QGIS térinformatikai program alapjait mutatták be nekünk. Nagyon hasznos, volt a továbbképzés, amit a jövőben is tudok majd hasznosítani. A délután a dél-budai védett területeket jártuk be mentorommal, Istvánnal. Elsőként a Tétényi-fennsík helyi védettség alatt álló részét jártuk körbe, a fennsík további jelentős része a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. Körbe jártuk a tanösvényt, mely megmaradt sztyeppréteken vezet keresztül, és ellenőriztük az itt található illegális sportpályákat, hogy nincsenek e használat alatt. Sajnos többen ide járnak ki airsoftozni, pont azokon a területeken, ahol a magyar gurgolya nagyobb állománya található. A sztyeppréteken számos védett fajjal találkoztunk, mint a fokozottan védett keleti rablópille, és egész közelről figyelhettünk meg egy kis őrgébics párt is. Délután a Kőérberki szikes rét természetvédelmi területen végeztünk bejárást, ellenőriztük, hogy a védett területet elzáró kerítés sértetlen-e, valamint az itt található keserűvíz kutakat is megnéztük. A területen található a főváros egyetlen megmaradt sziki növénytársulása, találkoztunk sóvirággal és homoki liliom fajokkal is, valamint a védett sármával. A nap folyamán még bejártuk a Rupp-hegyi védett területet, ahol nagy mennyiségben láthattam apró nőszirmot, illetve már elvirágzott orchidea fajokat. A terület zoológiai értékei közül egy kis szarvasbogár képviseltette magát.

 

  1. nap (július 5.)

A szolgálatot reggel 7 órakor kezdtük a központban, majd az adminisztrációs ügyintézéseket követően a Naplás-tavi természetvédelmi területre mentünk ki mentorommal és Diós Dóra természetvédelmi őrrel együtt. Délelőtt egy általános iskolai alsós csoportot vezettünk körbe a tanösvényen. A tanösvény védett vizes élőhelyek mellett halad végig, számos zoológiai érték került szem elé, többek közt szürke gém, egerészölyv, mocsári teknős, valamint egy vízisikló is. A túrát követően a Cinkotai-erdőben tartottunk a gyerekeknek különböző természetvédelemhez kapcsolódó játékokat, így a gyerekek jobban elmélyültek az aznap tanultakban. Jó volt látni, hogy a gyerekeket mennyire érdekli a természet és megfelelő programokkal már ilyen korban is tudatosítható a környezettudatos szemlélet alapjai.
Délután a Naplás-tóba kihelyezett teknős csapdákat ellenőriztük a mezőőrökkel együtt. Mivel a tó a fővárosban helyezkedik el, számos házi kedvencnek szánt ékszerteknős kerül ide miután kinőtte terráriumát. Ezek viszont negatív hatással vannak az őshonos mocsári teknősökre, így az ő védelmük érdekében kerülnek eltávolításra az ékszer és más idegenhonos teknősfajok. A két csapdában egy példány volt összesen, melyet bevittünk a mezőőrök központjába majd lemértük. A befogott állat ideiglenes helyére kerülve egy tojást rakott a vízbe, mely azért igen jelentős mivel jelenleg feltételezhetően nem szaporodik hazai körülmények közt a sárga fülű ékszerteknős. Mindezek után illegális tűzrakót számoltunk fel, és piktogrammot raktunk ki. Ezt követően egy intézkedést is megfigyelhettem.
A nap további részében a Felső rákosi réteken végeztünk terep bejárást, ahol számos értékes növényfaj található, mint a szibériai nőszirom, melyet már csak a kevésbé látványos terméses állapotban figyelhettünk meg, valamint az őszivérfű mely a vérfű hangyboglárka szaporodásához elengedhetetlen faj. Ellenőriztük a területeken végzett kaszálásokat illetve kijelölésre került a még nem kezelt terültek határa.

  1. nap (július 6.)

Az őrszolgálatot a központban kezdtük reggel 7 órakor, majd az adminisztrációs teendők elvégzése után indultunk az észak budapesti védett területekre. Az őrszolgálathoz csatlakozott hozzánk K. Szabó Attila és Baráth Norbert természetvédelmi őrök is. Az első helyszín az Újpesti homoktövis természetvédelmi terület volt, ahol ellenőriztük a területen korábban működött illegális szemét lerakót, hogy nem folytatják-e az illegális tevékenységet, valamint megvizsgáltuk a homoktövis állományt is. .A terület számos védett állat és növényfajnak ad otthont. A védett élőhelyen található a homoktövis egyetlen hazai természetes élőhelye ezért kiemelten fontos országosan is, de például megtalálható itt Magyarország egyetlen védett nyitvatermője a csikófark is, valamint a fokozottanvédett homoki kikerics. Délután a Palotai-sziget természetvédelmi területen folytattuk az őrszolgálatot. Itt található a főváros egyik utolsó ártéri ligeterdeje, az élőhely valóban igen természet közeli, üde színfoltja a városnak. Korábban nem ismertem ezt a területet, nem gondoltam, hogy található még ilyen hely a városban. A közelben lakók közül sokan járnak ide eltölteni a szabadidejüket ezért a terület nagy terhelésnek van kitéve. Tilos a tűzgyújtás, az erre utáló piktogrammokat hamar tönkre teszik, így volt ez megérkezésünkkor is, így ezeket pótoltuk, a területet körbe járva egyértelműen hódra utaló rágási nyomokat találtunk több helyen is. Az őröktől megtudtam, hogy korábban is számos jel utalt a hódok jelenlétére itt, de még egyszer sem sikerült lencsevégre kapni. A délután további részét a Róka-hegyi bánya természetvédelmi területen töltöttük, a terület érdekessége, hogy elsősorban nem biológiai, hanem geológiai értékei miatt kapott védettséget. A kopár sziklafalak valóban impozáns látványt nyújtanak, megérkezésünkkor a sziklafalakon hegymászók végeztek pályakarbantartást, az engedélyek ellenőrzése után folytathatták a munkálatokat.  Ellenőriztük az itt található szabadon látogatható barlangot is. A területen azonban nem csak földtani, hanem biológiai értékek is vannak, az alacsonyabb részeken zárt erdő található, ami számos orchidea fajnak ad otthont. Júliusban a legtöbb fajuk már elvirágzik, így kevésbé feltűnőek de így is sikerült például a kardos madársisakot megtalálni. A nyílt gyepekben itt is láttunk keleti rablópillét, fokozottanvédett pannon gyíkot, gyapjas gyűszűvirágot. A területet övező erdőben költ egy egerészölyv pár, ennek fészkét is ellenőriztük.

  1. nap (július 11.)

 

A mai napi őrszolgálat a budai oldal védett területeinek körbe járásával telt. Elsőként az Apáthy-szikla természetvédelmi területre mentünk. A sziklafalakon magyar gurgolyát és Szent István-szegfüvet is találtunk. A terület intenzíven látogatott a környéken lakók által, ennek a nyomai láthatóak voltak, azok a sziklafalak melyekre sokan járnak ki a kilátás miatt sokkal kopárabbak voltak, mint amik nem járhatóak meredekségüknek köszönhetően. Később találkoztunk Bajor Zoltánnal a főkert munkatársával és gyakornokaival akiknek segítettünk a terület rendben tartásában, a sétautak karban tartásában, hulladéktárolók ürítésében.. Délután a Fazeka-hegyi kőfejtőhöz mentünk, ahol ellenőriztük a területet mivel az nem látogatható majd megnéztük a sziklafalakat, nincs e illegális ásványkitermelésnek nyoma amire korábban volt példa . A napot a Kis-Sváb-hegyi védett területen fejeztük be. Az itt található illegális tűzgyújtó helyeket felszámoltuk majd István megmutatta a pókbangó lelőhelyeket is, de mivel már elvirágzott és nem is akartunk kárt tenni a gyepben a növényt nem találtuk meg. Visszafele István megmutatta a Kondor úti Libanoni cédrus természetvédelmi emléket, mely a legenda szerint  Fedák Sári egykori villájában állt és ellenőriztük az állapotát.

 

  1. nap (július 12.)

A mai napon egy órával hamarabb találkoztam Istvánnal, mivel reggelre madármegfigyelést terveztünk be. A központból rögtön Pestre siettünk a Merzse-mocsár természetvédelmi területre. A mocsár a főváros egyik legjobb állapotban megmaradt vizes élőhelye, mely mind botanikai mind zoológiai értékei miatt is igen jelentős. A területen kialakításra került egy madár les, ahonnan jó belátható a nyílt vízterület nagy része. Láttunk barna rétihéját, egerészölyvet, számtalan szárcsát, kis vöcsköt, gyurgyalagokat és egy hattyú családot is. A madármegfigyelést követően körbe jártuk a területet, ellenőriztük a látogatók elől elzárt részeket, amelyek élőhelykezelt láprétek, amelyen a szúnyoglábú bibircsvirág is megtalálható és újonnan megjelent a mocsári kosbor is.  Több helyen is közelről figyelhettünk meg mezei nyulakat és őzeket is. A nap további részét a Felső-rákosi réteken töltöttük, ahol csatlakozott hozzánk Nagy Szimonetta és Serfőző Katalin természetvédelmi őrök. Ellenőriztük, hogy a láprétek kaszálása megfelelően történt e, majd a réteken fehér zászpa állományt monitoroztunk. A környező tölgyesben széleslevelű nőszőfűvet is monitoringoztunk. A napot a Naplás-tó mellett található lápréteken fejeztük be, ahol a terület jellegzetes fajait láthattam például a réti iszalagot, vérfűvet, valamint vérfű hangyaboglár lepkét is láttunk.

  1. nap (július 14.)

 

A megbeszéltek szerint ezen a napon is 6 órakor találkoztam Istvánnal. Az időjárás nem fogadott minket kegyeibe, zuhogó eső fogadott minket már a központban. Úgy döntöttünk, hogy ma is a Merzse-mocsárban található madármegfigyelő állásnál kezdjük a napot, hátha sikerül más fajokat is megfigyelnünk. Csatlakozott hozzánk Diós Dóra természetvédelmi őr is. A szakadó eső ellenére az előző naphoz képest több és más madarat is sikerült megfigyelnünk. Réce fajok közül a tőkés mellett cigány, csörgő és kanalas is látható volt. Valamint előkerült az egész barna rétihéja család, aminek előző napon csak a szülő párját láttuk. Továbbá kis vöcsök, gyurgyalag, kis őrgébics, szárcsa, bölömbika és szürke gém is. A madarászást befejezve a XVII. kerületben található védelemre javasolt területre mentünk, melyen egy útátvezetése van tervbe véve. Kiérve rögtön egyértelmű volt, hogy egy jó állapotú élőhelyről van szó, ahol semmiképp sem javasolt ilyen beavatkozás. A véleményezést továbbítottuk az természetvédelmi ügyintézőhöz. Délutánt a Turjános természetvédelmi területen töltöttük, ahol a nőszőfű állományt mértük fel, rögzítettük a tőszámokat és a GPS koordinátákat.

  1. nap (július 15.)

 

Az utolsó napom az őrszolgálatban, mint minden nap a központban indult, ahonnan a budai oldal természetvédelmi területeit jártuk be. Csatlakozott hozzánk K. Szabó Attila is az őrszolgálattól majd a nap folyamán később Bajor Zoltán is. A délelőtt során tájékoztató táblákat helyeztünk ki a Kis-Sváb-hegyen, majd átmentünk a közelben található Denevér úti gyepfolt természetvédelmi területre, ami egy kevesebb, mint 1 ha méretű maradvány gyep, de kis területe ellenére több védett, jellegzetes gyepi társulásokhoz kötődő fajnak ad otthont (leánykökörcsin, feketekökörcsin, budai imola, sárga koronafürt). A területen több helyen is illegális zöld hulladék lerakót találtunk. A gyepben pár kisebb foltban bálványfa hajtások jelentek meg ezeket eltávolítottuk. Majd a Felhő utcai hegyi mamutfenyő természetvédelmi emlékhez mentünk, ez a fa Budapest egyik legidősebb hegyi mamutfenyője ezért került védelem alá. Ellenőriztük, hogy minden rendben van e a fával nincsenek e esetleg letöredező ágak, nem veszélyezteti e  az alatta elhelyezkedő lakóépületet. A nap további részét a Fácános természetvédelmi területen töltöttük. A védett terület nem látogatható szabadon már évtizedek óta, így igen értékes növénytársulások maradtak meg itt. Felmértük a terület kiemelt fontosságú élőhelyét a budai nyúlfarkfüves gyeptársulást. A talált védett fajok GPS koordinátáit, illetve egyedszámát rögzítettük, többek közt előkerült a budai nyúlfarkfű, nagyvirágú gyíkfű valamint a környező erdőkből széles levelű nőszőfű, nagy ezerjófű és fehér madársisak valamint madárfészekkosbor is.

 

Összességében nagyon tartalmas volt ez a két hét, sok érdekességet láthattam és tanulhattam a programnak köszönhetően. Mentorom, István mindvégig nagy igyekezettel mutatta meg a szakma rejtelmeit. Bele láthattam abba, hogy milyen fontos a Budapesti Önkormányzat Természetvédelmi Őreinek munkája, hiszen a fővárosban található helyi védett területek legtöbbje nagy nyomás alatt van elszigeteltségük és a sok látogató miatt.

 

2015. Őrségi Nemzeti Park – Pongrácz Benedek

 

1 2

3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15

 

2015. Kiskunsági Nemzeti Park – Mikus László

Idén 2015-ben jelentkeztem és sikerült bekerülnöm az Ifjú kócsagőr programba, mely lehetőséget adott betekinteni a természetvédelem gyakorlatába a természetvédelmi őrszolgálat által. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósághoz kerültem, a Felső-Kiskunság természetvédelmi tájegységébe azon belül a Felső-Kiskunsági szikes puszták területére Erdős Sarolta természetvédelmi őrkerület vezető mellé.
Tényleges gyakorlati munka megkezdése előtt a természetvédelmi őrök világnapja alkalmából rendezett nemzeti parki értekezlet során Ludnai Tünde természetvédelmi őrszolgálat-vezető bemutatott a teljes őrszolgálatnak és ismertette a program szabályait és lefolyását. És még kenyérlángost is ettünk.
Első gyakorlati napra június első felében került sor a Nagyállási kiserdőben. Reggeli órákban Bankovics Attilával, a budapesti természettudományi múzeum madárgyűjtemény vezetőjével találkoztunk. Kékvércse fészkelő ládák ellenőrzése, vörös vércse fiókák gyűrűzése volt a nap kitűzött programja. Az odúk kisebb csoportokban helyezkedtek el az erdőrészleten belül. Az ellenőrzés és a fióka megfigyelés a ládákon található tükrök által történt távcsővel, mert így nem kellett minden ládához felmászni, hiszen jó magasan vannak. Amelyik fészekben volt fióka ahhoz felmásztunk és óvatosan lehoztuk meggyűrűzni, majd az fészkelési adatok GPS-ben felvételre kerültek. Gyűrűzés során alumínium gyűrűket kaptak a fiókák, melyeken fel van tüntetve egy sorszám és ország jelzés. A gyűrűzést Attila bácsi végezte. A fiókák adatai mellé a lehető legtöbb információt igyekeztünk felvenni, például, hogy milyen fán, milyen magasban, milyen égtájnak nyitottan van a láda stb. A fészkelő ládák száma elérte a 70-80 körülit. Kékvércse ládákban tojások megfigyelése során csak GPS-es felvétel történt.
Következő, azaz a második gyakorlati nap során a közeli Natura 2000 homoki gyepterületen védett és fokozottan védett növényfajok feltérképezésére és megszámlálására került sor. A területet először bejártuk milyen állapotban van és a legeltetés megfelelően történik-e. E nyílt homoki gyepek igen érzékenyek a túllegeltetésre ezért a gazdálkodókkal pontosan kellett egyeztetni a legelő állat mennyiségéről valamint a legeltetési egységekben eltöltött időkről. A terület közelében egy felhagyott betemetett szeméttelep is van, ezért

néhányan még mindig ide hordják a szemetet, ez ellen az önkormányzat segítségével az utak elzárását, ez esetben árok kialakítását kezdeményeztük. Növények felvételezése során elsajátíthattam a GPS használatát, ezt követően kerültek megszámolásra a pókbangó és agárkosbor állományok. Védett és fokozottan védett madarak is vannak a területen, fészkelő szalakóták valamint homokos partfalban gyurgyalag fészkek, ezek is megszámlálásra kerültek. A terület mellett magánerdő is elhelyezkedik, amely akácból és fekete fenyőből áll, a homoki gyep egyes részein kezelés hiánya miatt az erdő elkezdett terjeszkedni, veszélybe sodorva a homoki gyepet, ez ellen történtek kezelési javaslatok.
Harmadik alkalommal visszatértünk Nagyállásra a kiserdőbe, sor került a kékvércse ládák újabb számbavételére és a kikelt fiókák megtekintésére. Szintén Bankovics Attilával együtt mentük ki a területre. A kékvércse fiókák túl kicsik voltak még,emiatt nem kerültek gyűrűzésre csak GPS felvételezésre. A kiserdőn kívül még felmértük egyéb területeken is a kihelyezett kékvércse ládákat, melyek a Lapos rét környékén több csoportban elszórtan helyezkednek el. A nap folyamán fecskék gyűrűzésre is sor került a szürkemarha állattartó telep istállóiban.
Negyedik nap során Lóránt Miklós természetvédelmi területfelügyelő által kihelyezett dúvad csapdákat mentünk ellenőrizni és a csali madarakat ellátni. Fárasztó nap volt, hiszen az egész őrkerület teljes területén szét voltak szórva a csapdák. Kora reggel kezdtük a bejárást, GPS-ben megadott koordináták szerint mentünk végig a csapdákon. A csapdák dolmányos varjú, szarka és róka fogására voltak kihelyezve. A madarakat Larsen csapdákkal a rókákat és a borzokat testszorító csapdával vagy hattyúnyak csapdával próbálták megfogni. Az ellenőrzés során a csali madarakat vízzel és étellel láttuk el, a csapdába esett madarakat pedig kivettük. A dúvad csapdázás során, a környékén nyíló újabb védett növények kerültek GPS-es felvételezésre. A dúvadcsapdázásra azért van szükség, mert jóval eredményesebb a létszám szabályozására, mint a vadászat és a túzokos területen a költési időszakban különösen fontos a fészekpredátorok szintjének alacsonyan tartása. A nap folyamán 1 szarka és 6 dolmányos varjú esett.
Ötödik alkalommal madármonitoring felméréseket végeztünk. Túzokokat (mangalicás területen kettő, borsóföldben egy fészkelő tojót találtunk) néztünk, valamint felvettük a fészkelő vércséket és más védett madárfajokat is a GPS.-be.

Kunszentmiklós városában fehér gólya fiókáit mentettük. A fészek közelében lévő szigeteletlen villanyvezetékek a felnőtt gólya szülőket elpusztították így a fiókákról gondosodni kellett. A gólyafiókák levétele során emelő darus szakembert kellett hívni, hogy a fészekben lévő fiókákat le tudjuk hozni. Megfelelő munkavédelem mellett vállalkoztam a kisgólyák lehozására. Sikerült is a művelet, 3 kisgólya volt a fészekben. A városiak is csodájára jártak az eseménynek így lehetőség nyílt az érdeklődőknek közelebbről is megszemlélni a kisgólyákat. Következő állomás Bösztörpuszta volt, itt szintén egy tanyánál szigeteletlen vezeték végzett a felnőtt gólyákkal így itt is emelőkosár segítségével két fióka került lehozatalra. Öt kisgólyával felpakolva indultunk a Kolon-tavi Madárvártára ahol a közeljövőben, míg fel nem nőnek gondozásuk biztosítva lesz. A vártára érve nagy öröm fogadta az ott lévőket, műfészkekbe kerültek melyeket kibéleltünk fészekanyaggal. Azóta már kirepültek az egészségesen felnövő gólyák.
Hatodik alkalom során területellenőrzést végeztünk, mely során szántók és legelők megfelelő kezeléséről győződtünk meg. A nap folyamán, az őrkerületen belüli védett szántón végzett ellenőrzés során, engedély nélküli vegyszeres gyomirtás történt, valamint kisebb gyepbeszántás is történt. A szántó tulajdonosa ellen feljelentést tett az őrkerület vezető. A területeken átfutó távvezetékek ellenőrzése során, több helyen bukkantunk elpusztult madarakra, elsősorban a szigeteletlen oszlopoknál, a magasfeszültségű vezetékek alatt. A szigeteletlen vezetékek, oszlopok által okozott áramütés illetve a nagytestű madarak estében a nekiütközés okoz halálos sérülést. A megtalált madarakon lévő gyűrűket levettük és bejelentettük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek.
Hetedik terepi munka során a közeli faluban Kunbábonyon egy felhagyott homokbányát kerestünk fel ahol nagy egyedszámmal fészkelő partifecske populációt találtunk és emellett gyurgyalag fészkeket is a partfalakon. A homokbánya beszüntetése ellenére is hordják a homokot így veszélyeztetve a védett madarak fészkelő helyét. A terület országos védettség alatt nem áll. A további homokelhordásokat megakadályozva ideiglenes táblákat készítettünk melyek felhívják jogszabály alapján az arra járók figyelmét a területen fészkelő védett madarak védelmére. Továbbiakban megkerestük a terület tulajdonosát a földhivatalnál, de sajnos a megadott címen nem sikerült elérni, ennek ellenére megindítottuk az ideiglenes védetté nyilvánítását a területnek, amely sikerrel járt.

Nyolcadik nap folyamán a szomszédos őrkerületre mentünk Dr. Vadász Csabához a Peszéradacsi rétek területre. Itt az őri helyettesítés esedékessége miatt Vadász Csaba megmutatta a területet Erdős Saroltának és jómagamnak. A területeken legelőkön vizsgáltuk az inváziós növényfajok jelenlétét, valamint azok irtásának eredményességét. Gazdálkodókkal egyeztettünk a legelési rendek betartásáról valamint az özönnövények irtásának esedékességéről. A sikeres területeken ahol megtörtén a sikeres özönnövény irtás ott a gazdálkodókkal jegyzőkönyv készült a terület állapotára vonatkozóan. Későbbiekben a környező erdőterületeket jártuk be valamint további gyepeken végzett legeltetési munkákat ellenőriztük, itt a túl- és alullegeltetést néztük.
Kilencedik alkalommal területellenőrzés során ellenőriztük a megfelelő legeltetés betartását, az állatok megfelelő helyen legeltek-e valamint egyeztettünk a tisztító kaszálások elvégzéséről a gazdálkodókkal. Tisztító kaszálás során a lelegeltetett gyepterületeken az állatok által le nem legeltetett kórós növényeket, gyomokat távolítják el. A kaszálás az előírtak szerint vadriasztó lánccal és megfelelő kaszálógéppel történhet. A bejárt területeken számba vettük az inváziós növény egyedeket, csoportokat és gps felvételre kerültek valamint a területen gazdálkodók figyelmét felhívtuk az esedékes özönnövények kiirtására.
Utolsó alkalommal a Nagyrétre mentünk ahol a közmunkaprogramban résztvevők segítségével inváziós növényirtást végeztünk. Keskenylevelű ezüstfa, selyemkóró és egy új idegenhonos növény az energiafű kerültek vegyszeres kezelés alá. A vegyszerezés során több módszert alkalmaztunk. Fiatal ezüstfa egyedeknél kacorozást végeztünk majd ecsettel lekentük vegyszerrel őket, a nagyobb egyedeket megfúrva több helyen vegyszert juttatunk a fa belsejébe és lezártuk. Bokrosabb, egybefüggő részeket pontszerű kézi permetezéssel végeztük. A selyemkórók vegyszerezése ecseteléssel történt. A továbbiakban a közmunkásokra bízva a befejező munkálatokat területellenőrzésre indultunk, hogy ellenőrizzük a további kaszálásokat és legeltetéseket.
A gyakorlati napok során megismerkedtem további szakemberekkel, valamint részletes betekintést nyerhettem a természetvédelmi őrök munkájába, emellett rengeteg gyakorlati tevékenységet ismertem meg mint például a legeltetési rendek, kaszálási módok, madárgyűrűzések és madármentések, invazív növényirtások a területekre vonatkozóan. Ismereteim még bővültek fajlistával is mind a madarak mind a növények tekintetében a monitorozások során, közben gps-es tudást is szerezhettem.

 

2015. Duna-Ipoly Nemzeti Park – Hazafi Dorottya

1 2 3 4 5 6

 

2015. Duna-Dráva Nemzeti Park – Kelbert Bernadett

Kelbert Bernadett vagyok. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, Kelet-drávai tájegységében végeztem ifjú kócsagőri gyakorlatomat. Wágner László tájegységvezető és az Ős-Dráva Ökoturisztikai Látogatóközpont és Bemutatóhely vezetője a mentorom.

  1. nap:

Ifjú kócsagőri munkám első napján megismerkedtem mentorommal, Wágner Lászlóval. Gyakorlatom nagy részében a nemrég Szaporcán átadott Ős-Dráva Látogató Központtal ismerkedtem. Mentorommal bejártuk a Központhoz közeli területeket. Megismerkedhettem számomra eddig csak elméletben ismert növényekkel, madarakkal, bogarakkal. Lenyűgözött a terület ökoszisztémája. Otthon néhány élőlényt meghatároztam és alaposabban utánanéztem, hogy ismereteimet bővíthessem.

Ezen a napon bejártuk a majort is. Mivel a szürkemarhákat éppen új helyre hajtották, a villanypásztor áthelyezésében is segédkeztem.

  1. nap:

Ezen a napon nagy örömömre partifecske (Riparia riparia) gyűrűzésen vehettem részt Pécsvárad közelében. Nagyon korán keltünk és utaztunk a helyszínre. A területre érve lelkes ifjú madarász gyermekek csatlakoztak hozzánk. 130 partifecskét gyűrűztünk meg. Délután a Mecseken kihelyezett madárodúkat monitoroztuk.

  1. nap:

Ma este telihold lesz, így a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága egy holdvilágos túrára invitált mindenkit a Dráva mentén. Tegnap késő délután körbejártuk az estére tervezett útvonalat.

Indulási hely: Drávaszabolcsi kikötő. A túra időtartama:1,5-2 óra. A túra hossza: kb.7 km. Indulás időpontja: 2015. aug. 1., 20 óra 15 perc. Ez az izgalmasnak ígérkező túra a DDNP honlapján került meghirdetésre. Szerencsére igen sokan voltunk a holdvilágos túrán, mely segített megmutatni az éjszakai erdő szépségeit, és segített leküzdeni azt a tévképzetet, hogy éjszaka az erdőben teljesen sötét van. Sok izgalmas dolog történt: jégmadarat láttunk, macskabagoly és zöld lombszöcske hangját hallottuk. A kenderáztató megtekintése után fölmentünk a töltésre és azon értünk vissza a kiinduló helyre. A túra vezetője Wágner László sokat mesélt a Dráva növény- és állatvilágáról.

  1. nap:

Fehér gólya (Ciconia ciconoa) érkezett hozzánk. A fehér gólya Magyarországon fokozottan védett. Eszmei értéke: 100.000 Ft. Napunk tehát így azzal kezdődött, hogy elmentünk horgászni. Miután elegendő mennyiségű halat sikerült fogni, megetettük a gólyát. Ezután építettünk neki egy fészket. Fészeképítés közben figyelmesek lettünk a felettünk köröző ragadozó madarakra. Távcső és a spektív elővétele után megbizonyosodtunk róla: békászó sas (Aquila pomarina) pár köröz felettünk. Sokáig figyeltük őket, majd befejeztük a fészek építését és megint elmentünk horgászni a gólyának.

  1. nap:

Ifjú kócsagőrként a feladatunk igen sokrétű. Volt nap, amikor a Látogatóközpont körüli munkákban segítettem az ott dolgozóknak. A területen van egy külső, un. major rész, amely arra hivatott, hogy bemutassa a magyarországi őshonos háztáji állatokat. Ezek között megtalálható 11 szürkemarha, melyek szinte egész évben legelnek. A Látogatóközpont körül nemrég valósult meg egy nagy terület újra gyepesítése, így a legeltetés és a kaszálás fontossága még inkább hangsúlyos. A legelt területeket forgóban használjuk. A legelésre ki- választott területeket villanypásztorral kerítjük el. Így tesszük lehetővé, hogy ne legyen túllegelés az egyes területeken. Az egyes parcellákon egy hétig hagyjuk legelni őket, majd jön a villanypásztor áttelepítése és az új területre való áthajtás.

  1. nap:

A természetvédelem szempontjából nagyon fontos a tudatos – már kiskorban – elkezdett környezeti nevelés. A pécsi központban ennek érdekében nyáron egy hetes tábort szerveznek. Ifjú kócsagőrként nagyon fontosnak tartottam, hogy én is segítsek ebben a táborban. A táborozó gyerekek a hét folyamán sok hasznos dolgot tanultak meg a flóráról, faunáról, illetve sok példán át mutattuk be nekik mi történik a Földünkkel, ha nem vigyázunk rá. Mi lesz velünk, ha természeti értékeinket pocsékoljuk, mértéktelenül használjuk. A tábor keretében részt vettünk Szaporcán egy madárgyűrűzésen is, melyet a gyerekek nagyon élveztek. Azokat a madarakat gyűrűztük meg, amelyek a madárgyűrűző állomásnál és a tanösvény másik két pontján elhelyezett madárhálóba repültek be. A gyűrűzés után bemutattuk a gyerekeknek a Látogatóközpontot. Legjobban az interaktív kiállítás kötötte le a figyelmüket, de a fűszerkert növényei is érdekelték őket.

  1. nap:

A környezeti nevelés az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kap. Az egyik legegyszerűbb módja ennek, ha megmutatjuk a gyerekeknek magát a természetet, elvisszük egy rövidebb túrára. E célt hivatottak szolgálni a tanösvények. A szaporcai térségben három tanösvény várja a látogatókat: 1. A hagyományos gazdálkodás 2. Az Ős-Dráva 3. A Dráva élővilága. A tanösvények karbantartásra is szorulnak, hisz a növények, mint tudjuk növekvő lények, az állatok pedig szabadon járnak s kelnek. A tanösvényeken levágtuk a belógó ágakat, kihúzgáltuk a pallóból kinövő nádat, és ellenőriztük a tanösvényen megtalálható építmények állapotát.

  1. nap:

A természetvédelmi őrök feladatkörébe tartozik az orvhalászok, fatolvajok és egyéb természetvédelmi értéket károsító személyekkel szembeni intézkedés, eljárás. A mai napon rendőri együttműködéssel ellenőrzést tartottunk a drávaszabolcsi kikötőben. Engedély nélküli horgászokat kerestünk, szerencsére ezen a napon egy orvhalászt sem találtunk. Telefonon kapott értesítésre ezután Kórósra mentünk, három fészekből kiesett gólyáért. A növendék gólyákat legyengült állapotban találta meg egy család. Vigyáztak rájuk, gondozták őket, de mégis jobbnak látták, ha szakemberek megfelelő helyen nevelik fel a madarakat. Laci megmutatta, hogyan kell a gólyákat sérülésmentesen elszállítani. A fészekből kiesett fiókákat Pécsett a Misina Természet- és Állatvédő Egyesületnél helyeztük el, reménykedünk felépülésükben. A gólyák sikeres elhelyezése után Lacival megnéztük az Egyesületnél élő sérült állatokat. Sok érdekes és ritka madárfajt láttam ezen a napon, melyek sikeres felépülésében és repatriálásában bízunk.

  1. nap:

Kolokán nap a Duna –Dráva Nemzeti Parkban. Ezen a napon Látogatóközpontunk két tanösvényét körbejárva és bemutatva tisztelegtünk egyik igen érdekes vízinövényünknek: a kolokánnak. A kolokán (Stratoides aloides) vízen úszó növény, amelynek érdekessége, hogy kezdetben az iszapban gyökerezik, majd elszabadul és ekkor már a vízfelszínen lebegve folytatja életciklusát, majd télre megint az iszapba süllyed. Túránk során igen sokféle gubacsot találtunk. Suskagubacsdarázs ( Andricus quercusfolii), nagy magyar gubacsdarázs (Andricus hungaricus), golyó gubacsdarázs (Cynips quercusfolii) jelenlétére utaló gubacsokat találtunk, melyet a gyerekek nagy érdeklődéssel tanulmányoztak. A gubacsokon kívül sok egyéb érdekes növényt is megismertettünk a jelenlévőkkel, útközben madártollat gyűjtöttünk és a kihelyezett táblák mindegyikénél újabb ismeretekkel mélyítette Laci tudásunkat. Délután a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány képviselői jöttek el megnézni a Látogatóközpontot, akiket én vezethettem körbe, bemutatva nekik mindent, amit eddig már megtanultam mentoromtól. Nagyon szívesen tettem eleget ennek a feladatnak, mert néhány héttel ezelőtt jómagam is részt vettem egy hétig a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkájában.

  1. nap:

Látogatóközpontunk indul az „Év látogatóközpontja” címért. A mai megbeszélésen tájékoztatást kaptunk erről a dologról. Megbeszéltük kinek milyen feladata lesz a Látogatóközpontban ezzel kapcsolatban: kapálás, gyomlálás, játszótér rendbe tétele, utak gondozása. A feladatok kiosztása után a gyógynövénykertet tettük rendbe. Azokat a növényeket melyekből tea, egyéb gyógykészítmény lesz, felvittük a padlásra és szépen felkötöztük őket száradni. A már nem használható részeket komposztálóba gyűjtöttük. Ezek a részek később értékes komposztként fognak visszakerülni a kertbe. A 13 parcella rendbetétele után begyűjtöttük a konyhakertből az idényzöldségeket. Ezen munkafolyamatok elvégzésében segítségünkre volt a Debreceni Egyetem egyik PHD hallgatója. Neki is bemutattam a központot és bejártuk a tanösvényeket.

  1. nap:

Mai napon reggel elutaztam Mohácsra. A buszmegállóban Varga Zsolt őrszolgálat-vezetővel megkerestük egymást, majd gyorsan elindultunk, mert siettünk a kompra. A kikötőben megismerkedtem a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságnak Béda-Karapancsai tájegységében dolgozó természetvédelmi őrökkel. A bédai tájegységben is a legnagyobb természetvédelmi károkat az illegális horgászat és a tiltott helyen sátorozó turisták/ fürdőzők okozzák. Ma abban a szerencsés helyzetben voltam,hogy négy természetvédelmi őrrel járhattam be területet, a terepi munka során átfogó képet kaptam ezen tájegység jellegzetességeiről. Gyönyörű ártéri erdőket jártunk be, elmondták az őrök a fokrendszer hogyan működik és felhívták figyelmem többek között fokok jelentőségére, a területen megtalálható védett flóra és fauna elemekre és még történelmi ismereteimet is bővítették. A bejárás közben akikkel találkoztunk mind igazoltattuk és ellenőriztük iratait. Ezen a napon tudatosult igazán bennem, hogy ifjú kócsagőrként hazánk talán a legváltozatosabb természeti adottságokkal megáldott helyén végezhetem gyakorlatom.

  1. nap:

Ma reggel éppen, hogy csak megérkeztem a látogatóközpontba, máris indultunk ki a legelőkre. Agrár Környezetgazdálkodási programra vonatkozó agrártámogatás miatt mentünk felmérni. Részt vett a terület bemérésén egy agrárreferens és egy térinformatikus. Bejártuk a területet. GPS-el bemérték, majd ellenőriztük a terület állapotát. Mindez a környezetgazdálkodási programban bejelentett területek ellenőrzésére szolgál. Délután a Boros-Dráva holtág partjára mentünk. Megnéztük, hogy ezen a szakaszon is tömeges-e a halpusztulás, mert a Kisinci holtágban azt tapasztaltunk. Feltételezzük, hogy azért ilyen nagy a halállomány pusztulása, mert a környező szántóföldekről nagyfokú a tápanyag bemosódás a víztérbe, ami a növényzet dúsulását eredményezte. Szerencsére itt nem tapasztaltunk károkat. Ezek után a horgászok horgászengedélyét, illetve a kifogott halak fajtáját ellenőriztük. A napot ismét egy kis fehér gólya megmentése zárta.

  1. nap:

Reggeli első utunk Sumonyba vezetett, ahol megismerkedtem az ottani madarásztáborral. Néhány madár gyűrűzésén részt vettem, majd Hódossy Attila természetvédelmi őrrel át- utaztunk Szentborbásra. Megnéztük, azon a partszakaszon vannak-e illegális horgászatot folytató személyek. A nap további részében is az őhozzá tartozó védett partszakaszokat jártuk be ellenőrzési céllal. Szerencsére szabálysértővel nem találkoztunk. A terület ellenőrzése során nagyon sokat tudtam meg Attilától arról milyen fontos, hogy egy őrnek határozott legyen a fellépése. Ifjú kócsagőrként a mai napon is elképesztően gyönyörű helyeken jártam, ami csak úgy nyüzsgött a természeti értékekben. Ezek közül is kiemelném a réti sas fészket, amely nem hétköznapi látványt nyújt az ember számára.

  1. nap:

Ma este közös őrszolgálatot végzünk a sellyei rendőrökkel. A drávaszabolcsi kikötőbe vezet utunk. Útközben ellenőrizzük a töltésen közlekedőket, rendelkeznek-e töltés-használati engedéllyel. A Dráva partra érve megkezdjük a terep felmérését, ismét szép holdvilágos esténk van, így nem kell a zseblámpára hagyatkozni. Emberekkel a parton nem találkozunk, viszont furcsa hangra leszünk figyelmesek, majd a vízen meglátjuk egy motorcsónak fényeit is. Igen furcsa helyzet, mivel a Dráva magyar oldalán tilos az éjszakai vízi közlekedés. Rájuk világítunk, majd várunk. Gyorsan észleli a jármű, hogy valami nincs rendben, így lekapcsolja a lámpákat, a motort és beáll az egyik kiszögelésbe. Rövid várakozás után csapatunk két részre válik, a csapat egyik fele marad az adott helyen, hogyha a csónak úgy döntene mégis lecsorog a vízen akkor lássa, a másik fele kicsit feljebb megy a vízen és így próbálja meg felderíteni az ügyet. Kb.30 perc várakozás után, kapjuk a hívást, hogy intézi a horvát hatóság az ügyet. Visszatértünk a kiindulási pontra, a töltésen felszedtük a többieket is. Hazafelé is ellenőriztük a töltésen a mozgást, és természetesen az éjszakai állatmozgást sem hagytuk figyelmen kívül.

Összefoglaló

Minden természetvédelmemmel kapcsolatos tanulmányokat végző fiatal számára a legfontosabb dolgok között kéne szerepelni a terepmunkának. Sajnos erre nem mindig van elég idő szánva az oktatásban, arra meg főként nincsen szinte semmilyen lehetőség, hogy egy diákra egy személyes mentor jusson.

Én abba a szerencsés helyzetbe kerültem idén nyáron, hogy Wágner László mellett teljesíthettem ifjú kócsagőri gyakorlatom. Nagyon örültem mikor megtudtam, hogy részt vehetek ebben a programban. Első nap mikor lemenetem a Látogatóközpontba nagyon izgatott voltam, és rettentően örültem, hogy végre kint mozoghatok terepen a hosszú téli napok után. A Látogatóközpontba lépve teljesen le voltam nyűgözve. Aztán megismerkedtem Lacival és szépen lassan mindenkivel a központban. Első terület bejárásunk után rögtön tudtam, hogy ebben a környezetben szeretnék mozogni egész nyáron. A tanösvények körbejárása közben pedig teljesen elvesztettem időérzékem, édesanyám telefon hívása zökkentett vissza a civilizációba. Első kint létem után vagy két hónapig még egyetemi elfoglaltságaim miatt nem tudtam lemenni a Látogatóközpontba.

Aztán végre lejártak a vizsgák és mehettem! Rengeteg jó embert ismertem meg, akik kiválóan végzik a munkájukat. Sok multicég megirigyelhetné a csapatmunkát, amellyel a központot rendben tartják és mindig tiszta, békés környezet várja az odalátogatókat. Egyszóval én rettentően jól érzetem magam, és nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy egy ilyen nagyszerű ember mellett fejlődhettem egész nyáron át. Elmondani sem lehet, hogy mennyire más, ha az ember egy nála idősebb ember tudását, tapasztalatait nap, mint nap szívhatja magába. Nagyon fontos, hogy megtanultam az emberekkel való helyes kommunikáció jelentőségét, a ruházat és a megjelenés, valamint a fellépés fontosságát. Mindezek a dolgok azok melyek könyvekből nem tanulhatók. Legfontosabb tapasztalatom mégis az, hogy a természetvédelmi őr híd a civilizált, elvárosiasodott világ és a természet értékei között. Ha nem lenne, akkor az emberek szinte gondolkozás nélkül mennének el minden természeti érték mellett, legyen szó állatról, növényről, történelmi emlékről. Nem csak, hogy elmennének mellettük, hanem egyből a sajátjuknak tekintenék és azonnal tönkre is tennék. A nyári gyakorlati idő ugyan két hétre volt kiszabva, de szerintem mindenki, aki egyszer bekerül egy ilyen helyre egyszerűen ráébred jó itt- és ez az amit nem tudna megunni. A terepi munkavégzés szerintem az egyik legjobb módja, hogy az emberi kapcsolatok elmélyüljenek, és kölcsönös bizalmat alakítson ki. Nálunk is így volt ez. Ifjú kócsagőr jelöltként sok olyan védett természeti területre juthattam el, melyeket sok ember sajnos soha nem lát. Ezeken helyek ellenőrzése után még inkább úgy gondolom, hogy természetvédelmi őreink feladta az egyike azon munkáknak melyek a leginkább megérdemelnék a támogatást és a kellő tiszteletet, megbecsülést.

Nagyon hálás vagyok mentoromnak, akitől nagyon sokat tanultam gyakorlatom során. Igazából nehéz leírni az összes nyári élményt és érzést, amit ifjú kócsagőrként megéltem. Köszönetem talán úgy tudom majd leginkább kifejezni, hogy továbbra is a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága lelkes önkéntese leszek, és ahol csak tudok, segítek a természet védelmében, értékeinek megőrzésében.

20150810_Napközistábor (119) 20150810_Napközistábor (122) 20150810_Napközistábor (123)

 

2015. (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság)Hegedüs Csaba

14

3 2 5 6 7

Június 29.: Reggel fél kilenckor érkeztem meg Salgótarjánba, a 2010-ben átadott Baglyaskő-vár Természetvédelmi Látogatóközpontba, ahol megismerkedtem az itt folyó munkával: megnéztem a sérült állatokat (egerészölyv, nyest, gólya), megtekintettem az őshonos fás szárú fajokból álló gyűjteményt, a több mint 700 éves várat, a készülő tanösvényt, majd egy gyerekcsoportot vezettünk végig a területen. Megmutattuk nekik a Baglyaskő barlangjait, a Katalin-forrást, az igen ritka Jósika orgonát, amelyet Erdélyből hoztak, valamint a két kis mesterséges tavat is. Ezután terepjáróba szálltunk, és az Ipoly partra mentünk, ahol kosárfonó füzet kerestünk az őshonos fás szárú-gyűjteménybe. Itt találkoztunk inváziós fajokkal (pl. bíbor nebáncsvirág, selyemkóró) és védett fajokkal (békaliliom, c betűs lepke, stb.) egyaránt. Kerti csigát is láttunk, ami ritkaságnak számít az Ipoly mentén. Ezt követően Litkére mentünk, és a Dobroda-patak vízi élővilágát vizsgáltuk, háló segítségével. Találtunk többek közt vágócsíkot, szivárványos öklét, domolykót és kövi csíkot is. Mihálygergén, néhány kilométerrel odébb, szintén a Dobroda patak élőlényeit vettük szemügyre. Itt, az előzőeken kívül találkoztunk nyúldomolykóval, tompa folyamkagylóval és tavi békával is. Este értünk vissza szállásunkra, Salgótarjánba.

Június 30.: Második napom reggelén Somoskőre mentünk a terepjárónkkal, ahol megjelöltük a kivágandó fákat. Innét a közeli Salgóvár aljába hajtottunk, ahonnan gyalog indultunk tovább a piros vár jelzésen. Szubmontán bükkösben haladtunk felfelé, míg el nem értünk egy meglehetősen nagy kiterjedésű kőtengerhez. Innen már csak pár lépés volt a Kis-Salgó, amin a Boszorkány-kő áll. Ezután a 625 méter magasan álló Salgó várába kapaszkodtunk fel. Lefelé másik utat választottunk, és láttunk többek közt bársonyos kakukkszegfűt és piros madársisakot is. Innen a Zagyva forrásához mentünk, mely egy gyönyörű helyen, erdő mélyén van. Néhány perc autózásra a forrástól a Medves-fennsíkra értünk, ahol, egyebek mellett, megcsodálhattuk a mezei szegfűt, a mezei pacsirtát és az igen ritka keleti rablópillét is. A napot a Gortva-völgyben zártuk, ahol a Gortva-patak vadregényes helyeken folyik, néhol vízesést alakítva ki. A 40 éve érintetlen „őserdőben”, ahol turistaút sem vezet, volt például szálkás pajzsika, ikrás fogasír és téli zsurló is. Hazafelé menet megálltunk még a Bugyiszló-völgynél, amely egy igen látványos, homokkőbe mélyülő szurdok. Innen hazasétáltunk zagyvarónai szállásunkra.

Július 01.: A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnál töltött harmadik napomon egy régi álmom valósult meg: turistajelzést festettünk az erdőben. Ehhez a reggeli órákban Karancsberénybe utaztunk, ahol találkoztunk a csapat többi tagjával. A falut elhagyva fehér alapokat kezdtünk felfesteni a fákra, kellő távolságra egymástól. Ezekre került később a piros sáv jelzés. Az ún. „szerelmes fákig” (egymásba fonódó csertölgyek) festettük fel a fehér alapokat. Ez a jelzésfestés egy korábban meglévő, Karancsberényből Salgótarjánba vezető turistaút felújítása volt, melynek állapota erősen leromlott az elmúlt években és szeptemberben lesz újra felavatva. Innen hazafelé menet láttam még erdei siklót és szarvasbogarat is. Innen gyalog mentem vissza a szállásra.

Július 02.: Ezen a csütörtöki napon Cereden kezdtünk, ahol egy gólyafészket figyeltünk meg távcsővel. Három gólyafiókát sikerült azonosítanunk. Innen a közeli Zabarra mentünk, lakossági bejelentés alapján, ugyanis az egyik háznál kiestek a fecskék a fészkükből; őket vittük el Baglyaskőre, hátha tudnak rajtuk segíteni. Útban visszafelé megálltunk a ceredi horgásztavaknál, ahol mocsári szitakötőt is láttunk. Az országút mellett pedig egy igen jelentős borzas len állományt vettünk szemügyre. A délután első programja a Szilvás-kő felkeresése volt. Itt megcsodáltuk a bazaltoszlopokat, a barlangokat és a szurdokvölgyeket. Sétánk során találkoztunk márványos rózsabogárral, északi fodorkával és nagyszemes boglárkával is. Ezután Szentkútra hajtottunk, ahol megnéztük a gyönyörűen felújított kegyhelyet, a forrásokat, a barlanglakásokat, valamint a Betyár-barlangot. Ez utóbbiban találkoztunk kis patkósorrú denevérrel is. Mikor leszállt az est, lepkézni kezdtünk egy lepedő és egy reflektor segítségével. Négy helyszínen vizsgálódtunk, és összehasonlítottuk a különböző helyek adatait. Így volt szerencsénk például citromsárga araszolóhoz, mogyoróbagolyhoz, bagolylepkéhez, és piros szenderhez is. Hajnalban értünk vissza szállásunkra, Zagyvarónára.

Július 03.: A hét utolsó napját túrával kezdtük. A Tőke-kút és a Margit-forrás érintésével felmásztunk a 728 méter magas Karancsra, melyet a környéken csak „palóc Olympos”-ként emlegetnek. A magyar-szlovák határon lévő hegy dél felől nézve fekvő elefántra hasonlít. Nemrég adták át a hegy tetején a 22 méter magas kilátót, ahonnan tiszta időben nagyon messze, akár a Magas-Tátráig is ellátni. Innen leereszkedtünk a Karancshegyi Szent Margit kápolnához, amely 685 méteren fekszik. Útban visszafelé átmentünk a határ szlovák oldalára, hogy meglátogassuk az eredeti Szent Margit- forrást. Ittunk is a vizéből; finom és hideg volt. Visszatérve a terepjáróhoz, az autóbusz állomás felé vettük az irányt, ahonnan visszatértem Budapestre.

Július 13.: Az ifjú kócsagőrködés második részének első napját Etesen kezdtük, ahol néhány sérült molnárfecskét helyeztünk el, arra alkalmas fészekben. Innét Bárnára mentünk át a terepjárónkkal, ahol először is néhány erdőrészletet jártunk be természetvédelmi őrömmel, Istvánnal. Ezeket a területeket a nemzeti parknak ajánlották fel megvételre, ezért kellett bejárnunk, hogy felderítsük, milyen növény és állatvilággal rendelkeznek ezek az erdők. Cseres tölgyes és telepített fenyves váltakozott leginkább a területen, ahol láttunk például c betűs lepkét, madárfészek kosbort, vaddisznót, és skarlátbogarat is. A terepbejárás után megnéztük még a falu másik végén emelkedő szerköveket is, melyek igen impozánsan emelkednek környezetük fölé. Bárnáról visszamentünk a szállásunkra, Salgótarjánba.

Július 14.: Ezen a szép keddi napon először is a Kercseg-laposra mentünk, a Gyopár-forrás mellé, ahol a terület kaszálásában segédkeztem. Motoros kaszával levágtuk a füvet ott, ahol már elég nagy volt, majd egy korábban lekaszált területen villával összehordtuk a megszáradt szénát, néhány nagyobb boglyába. Innen Ipolytarnócra vezetett utunk, ahol megnéztük a miocén kori ősmaradványokat, a 7 millió éves bükkábrányi ősfenyőket, valamint egy 3 dimenziós animációs filmet arról, hogy milyen volt a miocén korban ez a terület, illetve, hogy milyen élőlények népesítették be. Szakszerű idegenvezetést is kaptunk a geológiai tanösvényen, ahol többek közt azt a megkövesedett cukorfenyőt is megtekintettük, aminek a falu az ismertségét köszönheti. A túra után kipróbáltuk még a lombkorona sétányt is, ahol felszereléssel biztosítva lehet sétát tenni a fák lombkorona szintjében, s így testközelből is lehetőség nyílik megfigyelni a fáknak ezt az amúgy magasan lévő szintjét. Ipolytarnócról kocsival mentünk vissza a szállásunkra.

Július 15.: Ezen a napon elhagytuk Nógrád megyét, és a Nemzeti Park Igazgatóság hevesi, illetve borsodi részén tettünk látogatást. A napot Egerben, a Nemzeti Park Igazgatóság központjában kezdtük. Innen Lillafüredre, a Szent István-barlangba mentünk, ahol kellemes, 10 Celsius fokos hőmérsékletben tettünk barlangi sétát, mintegy 170 méter hosszan. Jártunk többek közt Meseországban, az Oszlopok termében, a Tordai-hasadékban, és láttunk egy fagyott vízesést, sőt még a Mátyás templomot is. A 4 millió éves barlangban 6 denevér faj él; velük sajnos nem találkoztunk. Innen az Anna-barlanghoz vezetett utunk, mely az előző, cseppkő barlanggal ellentétben egy mésztufa barlang. A barlang belsejében egykori fenyők, és különböző növényi maradványok lenyomatai figyelhetők meg, de van, ahol a mészburoknak köszönhetően még mindig megfigyelhetők a különböző ősi fűszálak, mohák és zuzmók. A barlangok kellemes klímáját magunk mögött hagyva a meseszép Hámori-tóhoz mentünk, melyet a Garadna-patak táplál. A patak völgyében felfelé haladva skarlátbogárra vadásztunk, és találtunk is néhány darabot. Lillafüredről a Bükk belső része felé vettük az irányt, ahol a Létrás-tető érintésével Jávorkútra igyekeztünk denevér lesre. Szakemberek is csatlakoztak hozzánk, akik hálóval fogták be a denevéreket. Sikeres volt az akció: repült a hálónkba közönséges denevér, szőröskarú korai denevér és az igen ritkának számító fehértorkú denevér is. Innen Szilvásvárad érintésével tértünk vissza Salgótarjánba.

Július 16.: Ezt a napot ismét Nógrád megyében töltöttük. A délelőtt folyamán egy környékbeli természetvédelmi őr, Joó Miklós vezetett bennünket körbe a saját őrkerületében, Sámsonháza környékén. A monumentális kőfejtőnél találkoztunk, majd Fejérkő várát céloztuk meg, mely a 299 méter magas Várhegyen áll. A még romjaiban is megkapó látványt nyújtó vártól pazar kilátás nyílt a Kelet-Cserhát és a Mátra bérceire. A várhegyen láttunk többek közt pusztai tarszát, rablópillét, és pannongyíkot. Miután lementünk a hegyről, a Buda-hegyi tanösvény felé vettük az irányt, ahol behatóbban is megismerkedtünk a Kelet-Cserhát történetével, kialakulásával. A hegyen található geológiai és élővilágot bemutató tanösvény is; mi mind a kettőt végigjártuk. Utunk során találkoztunk sóskaborbolyával, szöszös ökörfarkkóróval, és borókával is. Ezek után bementünk a faluba, ahol megnéztük a kénes vizű forrást, illetve egy hőforrást, amiből metán is feltör. A falu határában hálóztunk a fűben; ennek eredményeként fogtunk keleti pókszöcskét, óriás keresztes pókot, és darázspókot is. Ezt követően Hollókőre mentünk, ahol megtekintettük a nemrég teljesen felújított várat, az ófalut, a Vári kutat, és az ún. Parasztfürdőt. A Hollókő-patak mentén kialakított tanösvény végigjárásával sokat megtudtunk a patakok élővilágáról, illetve a környék víztani értékeiről. Hollókőről hazafelé menet megnéztük még a sóshartyáni Hencse-hegyet, mely újabban természetvédelmi terület, majd hazatértünk Salgótarjánba.

Július 17.: Utolsó nógrádi napomon ismét hegymászással indítottuk a reggelt. A szállásunktól nem messze lévő Zagyvafő várát néztük meg elsőként, ahol mutatós bazaltkibukkanásokat is láttunk. Ez a vár sajnos már évszázadok óta csak romjaiban áll, de érdemes felmenni körülnézni. Innen az ugyancsak Salgótarjánt övező egyik hegyre, az 552 méter magas Pécskőre mentünk fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Karancs tömbje, a Mátra, illetve a Bükk irányába, és megállapítottuk (újra), hogy Nógrád megye székhelye kivételesen szép környezetben fekszik. A hegyről lejőve a sziklák oldalába mélyített kaptárköveket néztük meg, melyeket még elődeink vájtak a kemény bazaltba. A napot, és egyben az ifjú kócsagőrködésem a salgótarjáni kálvárián fejeztem be, ahová igen meredek lépcsősor vezet föl. Onnan megcsodáltam még egyszer a város bámulatos fekvését, majd, elköszönve a baglyaskőiektől, visszamentem Budapestre.

 

2015. Balaton-Felvidéki Nemzeti Park – Major Ferenc

Az Ifjú Kócsagőr Program keretein belül eltöltött gyakorlatomat a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, Lőkkös Andor természetvédelmi őrnél töltöttem dél-zalai őrkerületében. Az őrkerülethez 4 Natura 2000 hálózatba tartozó terület tartozik; a Szévzíz-Principális-mente, Csörnyeberek, Dél-zalai homokvidék és a Miklósfai halastavak.

2015.07.10.
Az első napon egy Gelse melletti legelőt látogattunk meg, ahol a helyi gazdával egyeztettünk a Principális-csatorna kapcsolatos élőhelyrekonstrukció végett, melynek célja, hogy időszakosan vízborított vizes élőhelyek létrehozása mellett megoldódjon a csatorna árvízvédelme is. Ezt követően ellenőriztünk egy, Hahót melletti nádas-sásos területet, ahol a tulajdonos szárzúzásra kért engedélyt. A délután folyamán elvittünk egy sérült macskabagoly fiókát a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Repatriáló állomásra, ahol az állomás munkatársai készségesen ellátták a fiatal baglyot. A Táborlakókkal folytatott rövid eszmecsere, és a gyűrűzés megtekintése után folytattuk utunkat a kis-balatoni Diás-szigetre. Itt a „Denevérek-éjszakája” program keretein belül denevér hálózás- és gyűrűzés, valamint rovar fénycsapdázás volt.

2015.07.14.
A második napon délelőtt Bajcsa és Fityeháza környéki erdőrészletekben egy új számlálási módszert kipróbálva nagy szarvasbogarak és nagy hőscincérek monitoringját végeztük. A számlálás kedvező eredményeket hozott, valamint találtunk egy kisebb nőszőfű faj csoportot is. A monitoring befejeztével, egy általános területbejárás után Liszó község felé vettük az irányt, ahol egy Zala-Somogy határon lévő réti sas fészket kerestünk fel. Az utazásunk nem volt hiába való, hiszen otthon találtuk a fészeklakó réti sast, az autóhoz vezető visszaúton egy kis szarvasbogárba is belebotlottunk.

2015.07.15.
A harmadik napon meglátogattunk egy Pat melletti réti sas fészket. Itt nem volt szerencsénk, réti sast nem láttunk, helyette viszont egy fiatal fekete gólyát láttunk a fészek közelében pihenni. Ezt követően a Natura 2000 hálózatba tartozó Csörnyeberekre vezetett az utunk, ahol területbejárást tartottunk.
2015.07.20. A negyedik napon már a nemzeti park területéhez tartozó, és egyben Ramsari területnek nyilvánított Kis-Balatonnál végeztük az újonnan megjelent inváziós faj, a márványrák monitorozását. Elsősorban az Egyesített-övcsatornát, valamint a kisebb csatornákat vizsgáltuk. 2015.07.21. Az ötödik napon ismét egy Naturás területet, a Dél-zalai homokvidékhez tartozó volt Homokkomáromi lő- és gyakorlóteret jártuk be. A terület legnagyobb problémája, hogy még mindig a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában van, így komoly nehézségekbe ütközik a különböző természetvédelmi célú kezelések megvalósítása. A kezelésre azonban nagy szükség lenne, hiszen a terület katonai célú fennhagyása után már semmi sem szab gátat a
szukcessziós folyamatoknak. Úgy mint a különböző özönnövények, elsősorban magas aranyvessző és a fehér akác terjedésének. A szárazabb élőhelyeken egyre nagyobb állományokban jelenik meg a bálványfa és a selyemkóró. A területbejárás során állapotfelmérést, illetve különböző adatgyűjtéseket folytattunk. Madarak közül réti sast, egerészölyvet, gyurgyalagot, kétéltűek közül pedig vöröshasú unkát és vízisiklót találtunk. A jelentős cserjésedés és az özönnövények térhódítása ellenére két védett növényfaj, réti szegfű és fehér zászpa koordinátáit is rögzítettük.
2015.07.22.
A hatodik napon kora délelőtt Zalaegerszeg felé vettük az irányt, ahol elsősorban egy korábbi havasi cincér észlelést igyekeztünk megerősíteni a környező bükkösökben, valamint biotikai adatgyűjtést folytattunk, különös tekintettel a Natura2000 jelölőfajokra. Először csak különböző nőszőfű fajok, farkasölő sisakvirág koordinátáit rögzítettük. Később a Csácsi erdőben megtaláltuk a nap első jelölőfaját, egy csíkos medvelepkét. 2015.07.23. A hetedik napon ismét a homokvidékre látogattunk, ezúttal Bajcsa térségébe. Itt területellenőrzést tartottunk különös tekintettel a nőszőfű fajokra. Ezt követően Magyarszentmiklós felé vettük az irányt, ahol még mindig helyén találtuk az illegális szemétlerakót, melynek egy hónapon belüli eltávolítására még júniusban lett felszólítva a tulajdonos a Zöldhatóságnál. Végül Tornyiszentmiklóson átvettük a szolgálati terepjárót Lelkes András helyi természetvédelmi őrtől.

2015.07.24.
A nyolcadik napon területbejárást tartottunk az Orosztony környéki tölgyesekben, Ahol több nőszőfű állományt találtam. Főként a széleslevelű és a bíbor nőszőfű virágzott. Ezt követően kaptunk egy legyengült énekes rigót, melyet elszállítottunk a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Repatriáló Állomásra, ahol a helyi személyzet készségesen ellátta a madarat. 2015.07.27. A kilencedik napon először ismét Orosztony és a Kis-Balaton térségében tartottunk területbejárást. Később kaptunk egy bejelentést a Murarátka holtág halpusztulásának ellenőrzésére, Összesen 5 db elpusztult halat, többségében naphalat találtunk.

2015.07.29.
A tizedik, és egyben utolsó napon a nagybakónaki Eszperantó-források völgyét, és a Kőszikla-szurdokot jártuk be. A szurdokban néhány védett növényfaj is előfordul a sajátos mikroklíma miatt. Többek között lónyelvű csodabogyó, madárfészek kosbor és erdei ciklámen. A felsoroltak közül sajnos „csak” erdei cikláment találtunk, melyet azonban a Csibiti-tóhoz vezető úton, a Csibiti-völgy illír bükköseiben is számos helyen találtunk. A szurdok végén felsőpannon homokkő formációkat lehet tanulmányozni, mint geológiai látványosságot. A Csibiti-tó környezete sajnos meglehetősen elhanyagolt, az itt található kis faház szinte romokban hever, és a szétdobált szemét sem nyújt éppen üdítő látványt.

 

2015. Aggteleki Nemzeti Park – Zempléni Tájegység – Godó Laura

A programban meghatározott két gyakorlati hetet Lontay László és Petrovics Zoltán természetvédelmi őrökkel töltöttem. Mindketten nagyon jól ismerik mind az őrkerületüket, mind az azon kívüli részeket, az ott található értékekkel együtt, így amellett, hogy rengeteget tanultam és sokat megtudtam ezekről a területekről, minden perc egy élmény volt. A napokat rendszerint reggel 8-kor indítottuk.

  1. nap – Ismerkedés az őrkerülettel: területbejárás, fokozottan védett fajok ellenőrzése

Kezdésként a Long-erdő TT felé indultunk, melyet a természetszerű ártéri erdőtársulások és ezek gazdag élővilága miatt nyilvánítottak védetté. Bővizű években a híres vízimadár megfigyelő helyekkel is felveszi a versenyt az előforduló fajok száma szempontjából.

Oda úton és a területen több, a természetvédelem szempontjából pozitív példával és még megoldásra  váró problémákkal is szem1besültem.

A visszagyepesített Halász-szög

Az AKG program jóvoltából a Halász-szögben szántóföldből (kukoricásból) visszagyepesített 220 ha-os területen például szép számmal találhatunk harisokat, de kijárnak ide vadászni a közelben költő ragadozó madarak is, miközben egyre értékesebb flóraelemek is megjelennek, így ez kiemelkedő sikernek tekinthető.

Az invazív növényekkel folytatott harc, mint az ország sok részén, itt is nagy problémát jelent. A gyalogakác alkotta sűrű „kerítés” az áradás visszafogása révén gátolja a holtágak, holtmedrek tisztulását, ezáltal felgyülemlik az üledék és a vízi növények, melyek elzárják a napfényt és az oxigént a mélyebb rétegektől. A különböző eredetű szervesanyag-bemosódásokkal együtt ezzel az állóvizek feltöltődését (antropogén eutrofizálódás) és végső soron a biodiverzitás csökkenését okozva. Ezen vízterek beépítése szintén problémát jelent.

Az erdős részeken is folyik a harc a pl. zöld juhar ellen, ami főleg az ártéri ligeterdőket veszélyezteti.

Az ártéri erdőbe érve megnéztük az itt ritkaságnak számító és mára már elöregedett vagy kidőlt hatalmas bükkfákat. Ezeket külön névvel illették, mint pl. a Három honvéd, a Diana fa vagy a Mária facsoport. Közben ellenőriztünk egy fekete gólya fészket, az utódok már közel álltak a kirepüléshez, mindent rendben találtunk. A különböző nőszőfű-fajok nagyrészt már elvirágzottak, de még így is látható volt, hogy szép számmal jelen vannak az erdőben. Keresgélés közben egy kárpáti kék meztelen csigába is belebotlottunk, ennek a koordinátáit rögzítettük, mivel korábban itt nem észlelték. Egy parlagi sas fészek ellenőrzésére is sor került, ezt üresen találtuk, a sikeres költésből származó egy fióka már kirepült. Erdőtervező mérnökökkel is összetalálkoztunk, velük történt egy gyors egyeztetés. A következő helyre indulva egy horgászt igazoltattunk még, ellenőriztük az engedélyét és a fogási naplót, közben átbeszéltük az intézkedés szabályos menetét.

Két, szalakótáknak kihelyezett odút leellenőriztünk. Az egyiknek a tetejét levették, így költés sem volt benne. Ez az odú eltávolításra került, miután új tetőt kap ki lesz helyezve egy új helyre. A másik odúnál már jobb volt a helyzet, egy pár adult madarat is láttunk mozogni a területen, melyek korábban be is repültek az odúba, viszont költés nyomait itt sem találtuk és fiatalokat sem láttunk. Ezt az odút érintetlenül hagytuk, remélhetőleg jövőre már elfoglalja egy pár.

Nem messze egy kis csatornában lápi pócot próbáltunk meg keresni hálózással. A fajt nem találtuk meg, viszont több amuri géb is előkerült. Ez nem túl jó jel, mivel ez a faj meglehetősen agresszíven kiszoríthatja a többi, védett halfajt (réti- és vágó csík, lápi póc, kurta baing) az élőhelyekről.

Hazafelé indulva még egy addig ellenőrizetlen gyurgyalag telepnél álltunk meg. Több párt is láttunk, gyorsan megszámoltuk a lakott üregeket (8 db), hogy ne zavarjuk sokáig a madarakat. Ezek között voltak kisebb átmérőjű lyukak is, ezek valószínűleg partifecskékhez tartoznak, igaz ezt a fajt nem láttuk a rövid idő alatt, amíg ott voltunk.2

Odúellenőrzés

Zárásul egy barna kánya fészket ellenőriztünk. A fiókák már kirepültek, de idős madarakat láttunk a területen, és egy szép mintázatú darázsölyv is előkerült.

 

  1. nap – Monitoring, gazdák tájékoztatása, madármentés

Reggel a hegység felé vettük az irányt, célunk egy kameracsapda kihelyezése volt, illetve, ha találunk, nagyragadozók lábnyomának kiöntése gipszből. A Zempléni TK területén évek óta megtalálhatóak a farkasok, egy idősebb nőstény és egy ereje teljében lévő nagy hím, illetve a tavalyi és idei szaporulat. A falka nagyon jól érzi itt magát, naponta több 10 km-es távolságokat megtesznek, sokszor az utakon vagy azok mentén, keresztezve őket, láthatóan nem zavarja őket az éppen zajló erdészeti tevékenység sem. Az egyik csapásuk mentén, ahol már korábban sikerült róluk képet csinálni, kihelyeztünk egy kameracsapdát, ezt a gyakorlatom végén vesszük le. Nyomokat is találtunk bőven. Egy nagyon jellegzetes, mély, szépen láthatót ki is öntöttünk gipsszel. A nyomok akár egyedi azonosításra is használhatóak, legalábbis amíg kevés egyed van jelen. Most is szépen elkülönültek a nőstény kerekebb, a termetes hím nagyméretű és a tavalyi utódok kisebb nyomai.

Hiúzok is élnek itt, igaz a farkasok visszatérése óta valamivel kintebb szorultak a hegység peremterületeire.

Az erdei utak mentén mozogva sok helyen láthatjuk a kivágott bükkfákat felhalmozva, melyek elszállításra várnak. Az idő melegedésével ezeken megfigyelhetjük a napozó havasi cincéreket, jobb élőhelyeken akár több tíz egyedet. Ezeket kerestük, igaz még elég korán volt, hogy mind előmásszanak. Egy egyedet találtunk, ennek a koordinátáját felvettük. A fajjal kapcsolatban komoly problémát jelent, hogy ezeket a kivágott fákat kint hagyják vegetációs időszakban, melyet a cincérek szaporodó helyül választanak, viszont mire az utódok kikelnének, a fákat elszállítják, így a populáció utánpótlása nem valósul meg. Egy újabb határozat erre már megoldást jelent, amely szerint a kivágott fát nem lehet az erdőben tárolni az elszállításra várva, hanem a vágás után rögtön el kell onnan vinni.

A tisztásokon, kisebb lápfoltokon több értékes fajt megtalálhatunk, a teljesség igénye nélkül megemlíteném a réti kardvirágot, mocsári nőszőfüvet és az erdélyi kurtaszárnyú szöcskét. A tájképet a krioplanációs formák és a miocén kori tetőandezitek gazdagítják. Ez utóbbinak a kiugró sziklaperemei hollók és vándorsólymok költőhelyéül is szolgálnak.

Lefelé menet még néhány „jó példát” láthattam. Magántulajdonban lévő hegyi réteken haladtunk át, melyeket kiemelkedő módon gondoznak, visszaszorítva a cserjésedést, ezáltal sok értékes lágyszárú növény újra megjelent, ill. fennmaradhat, pl. a kornistárnics vagy a magyar nőszirom.

A nap további részében két földtulajdonossal találkoztunk, mindkettejükkel kimentünk az érintett területre, azt helyrajzi szám szerint megkeresve és tájékoztattuk őket a Natura2000 területekre vonatkozó előírásokról illetve a gyepfeltöréshez szükséges engedély megszerzésének menetéről.3

Havasi cincér jelenléti adat felvétele

Ezt egy telefonhívás bontotta két részre, ugyanis bejelentés érkezett Cigánd községből egy fészekből kiesett fiatal fehér gólyáról. Odaérkezésünkig a bejelentő a neki elmondottak alapján biztonságosan befogta a madarat, így már csak az elszállítása maradt hátra. A madár a bejelentéstől számított 2 órán belül már Serfőző István természetvédelmi őrhöz került, aki nagyon jól ismeri ezt a fajt. Mivel sérülést nem találtunk rajta, csak le volt gyengülve, rövid időn belül szabadon lehet engedni.

 

  1. nap – Általános területellenőrzés

Erre a napra csatlakozott hozzánk Herczeg Ferenc természetvédelmi őr, a munkaidőt így hárman töltöttük, az egész napos rossz idő és eső azonban eléggé megnehezítette a dolgunkat.

Utunk ismét a hegyek közé vezetett. Felfelé biotikai adatokat gyűjtöttünk, vagyis leellenőriztünk pár, korábban megtalált fészket, de ezekben láthatóan nem volt költés idén, ezt rögzítettük.4

Peték keresése a kornistárnics virágán

Komlóska községhatár mentén a Nagy Asszony tisztáson és a Galagonyáson álltunk meg, különböző védett vagy fokozottan védett növények élőhelyein. Ezek mind olyan fajok, melyeknek nagyon fontos, hogy élőhelyét évente egyszer lekaszálják, és ezzel visszaszorítsák a cserjésedés folyamatát.

Ilyenek a piros kígyószisz, a magyar nőszőfű, a kornistárnics és a nagyvirágú gyíkfű.

A kornistárnicsokon megtaláltuk a szürkés hangyaboglárkák petéit. A növény elengedhetetlen a lepke szaporodásához, ahogyan a hangyagazdái is, akik a petéből kikelt és földre hullott hernyókat a fészkükbe viszik, ahol az átvészelheti a telet hangyalárvaként viselkedve, miközben táplálékkal látják el, cserébe a hangyák mézharmatot kapnak tőle.

Előttünk pár méterre egy haris repült fel, ennek a koordinátáját felvettük.

Lefelé haladva még ikrás fogasír tarka imola, fehér zanót és tarka nőszirom élőhelyeken álltunk meg, az ikrás fogasírből itt található a legnagyobb populáció Magyarországon.

Az egyes területek közötti utazások ideje alatt jogszabályokat vettünk át, melyek meghatározzák, hogy különböző jellegű szabálysértések esetén mit tehetnek a természetvédelmi őrök.

A nap végén ismét ellenőriztünk egy horgászt, itt mindent rendben találtunk.

 

  1. nap – Általános területellenőrzés, madármentés

A mai nap időjárása ismét nem kedvezett túlzottan a terepi munkához, ezért autós területbejárásra indultunk, és közben megnéztünk néhány élőhelyet.

Elsőként a Szögi-holtág mellett haladtunk végig. A gát nem mentett oldalának lejtőjén a réti iszalag tájegységben ismert legnagyobb, több tízezer töves állománya virágzik minden évben, kicsit beljebb, a fák között nyári tőzikéket találhatunk. Innen nem messze a Kengyel-tó emelhető még ki, ez csapadékosabb időszak után több védett és fokozottan védett madárfajnak szolgál élőhelyül, pl. kanalas gémeknek és gulipánoknak.

Nagyon sok helyen találkozhatunk ültetett nemes nyarasokkal. Az első benyomás ellenére több értékes növényfaj megtalálható bennük, pl. orchideák: a kardos- ill. a fehér madársisak és a tallós nőszőfű, valamint kereklevelű körtike. Az egyik nyaras foltban fekete gólya is költött évekig, amíg a fészkes fa tönkre nem ment teljesen. Nem védett területen ilyen esetekben időbeli vagy térbeli (egyes esetekben/fajoknál a kettő egyszerre) korlátozás vezethető be a megfelelő hatóságokon keresztül, hogy a védett fajok nyugodt szaporodása, túlélése biztosított legyen. A korlátozásról informáló táblát is szokás kihelyezni.

A tájegységben több helyen költenek a nagy őrgébicsek. Ez a madár az ország nagy részén csak téli vendégként fordul elő, itt viszont így egyszerre figyelhető meg a 3 gébicsfaj a költési időszakban.

Még a Láp ló-tó és a Kalló-tó mellett mentünk el. Ez utóbbi egy nagyobb, kb. 150-200 ha-os kiterjedésű lefolyástalan mocsáros terület, amely kiemelt védelem alatt nem áll. Szintén csapadékosabb években, mikor kellő mennyiségű víz volt benne itt költött az országban a legnagyobb dankasirály populáció, és a három szerkő fajunk is előfordult. Most meglehetősen ki volt száradva.6 5

Gyurgyalagok és költőüregeik

Ellenőriztünk egy gyurgyalag telepet, megszámoltuk a lakott üregeket. Közben átvettük a védett és fokozottan védett fajok szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett veszélyeztetésére, károsítására vonatkozó jogszabályi hátteret.

Ismét bejelentés érkezett egy sérült fehér gólyáról, Viss községből. Odaérkezésünkig ezt a madarat is befogták már. Szerencsre indultunk vele, út közben közelről látszódott a Tokaji-hegy, ennek teteje védett terület. A rajta lévő kis gyepfolt az egyike annak a kevés élőhelynek Magyarországon, ahol a fóti boglárkalepkét megtalálhatjuk. A lepke homokos, löszös talajú habitatokhoz kötődik, hazánkban fokozottan védett. Szerencsre érkezve a gólyát átadtuk Serfőző Istvánnak.

Zárásként a Megyer-hegyi TT-t néztük meg, itt található a Tengerszem, ami sok turistát vonz, főleg nyáron. A tó malomkőbányászat révén jött létre, az esővízen kívül valószínűleg résvizes forrás is táplálja, mivel vízszintje a csapadékhozamtól és a párolgás mértékétől függetlenül állandó. 2011-ben Magyarország legszebb természeti csodájának szavazták meg, majd idén bekerült BAZ megye értéktárába. A sziklafalakon láthatunk hantmadarakat, fali- és zöld gyíkokat, a vizes élőhely és környezete pedig több sikló fajnak ad otthont.

 

  1. nap – Sérült madarak szállítása, uhu szabadon engedés

Először a korábban általunk megmentett legyengült, ill. sérült két fehér gólyát és egy szintén sérült kuvikot vettünk fel Golopon Serfőző Józseftől és elindultunk Mályi felé, a Madármentő Állomásra. Itt újabb madarak vártak minket: két sérült fehér gólya, egy héja, aminek belső vérzése volt, egy lebénult törpe- és vörös gém és két fiatal molnár fecske, amik nem tudtak repülni. Az egyik gólya kivételével mind komolyabb orvosi ellátásra szorultak.7

Kuvik vizsgálata a Madárkórházban

A Hortobágyi Madárkórházba érve átadtuk a sérült állatokat, majd kitöltöttük a kórlapok ránk vonatkozó részét, vagyis, hogy ki, mikor, honnan és milyen sérüléssel vitt be és milyen madarat. A sérülés okának, súlyosságának megállapításához az összes madarat gyors vizsgálatnak vetették alá.

Innen már csak a HNPI Górés-tanya Természetvédelmi Mentőhelye maradt hátra, itt az udvaron elengedtük a legyengült gólyát, ahol több társával együtt lesz, amíg megerősödik és gyűrűt is kap majd. Már csak a két hete sérüléssel bekerült, de mostanra helyre jött fiatal uhu tojó megfogása maradt hátra, hogy visszavihessük Mád mellé a kőbányába, ahol kikelt és felnőtt. Fém gyűrűt ő is kapott. A helyszínre érve elengedtük a madarat, pár perces tétovázás után a köves részről feljebb repült és eltűnt a cserjésben, reméljük, hogy minden rendben lesz vele.

A nap folyamán két elütött hörcsögöt is láttunk az úton, ezek az adatok hellyel és dátummal elküldésre kerülnek majd az illetékesnek, hogy az országos hörcsögfelmérést ezzel is segítsük.

 

  1. nap – Iroda, madármentés

Mivel mostanra a legtöbb madárfaj fiókái felnőttek, kirepüléshez közel vannak, vagy már ki is repültek, rengeteg telefon érkezik fiatal, bajba jutott vagy sérült madarakról. Ez látszik az előző napok történésein is. Ma egy egerészölyvhöz indultunk, ami miatt telefonáltak egy tanyáról, Györgytarló mellől. A madár az udvarba repült be, de onnan kirepülni már nem tudott, mivel a szárnya és a lába is sérült volt. Kiérkezve láttuk, hogy az ölyv kicsit „átalakult”, ugyanis egy fiatal héját rejtett a faláda. Ehhez mérten óvatosabban fogtuk meg a madarat, pulóverrel letakarva, hogy nyugodtabb legyen, és ne tehessen kárt senkiben. Ez után dobozba került, megköszöntük a tulajdonosok segítségét és elindultunk vele Bodrogkeresztúr felé, hogy ott átadjuk Serfőző Józsefnek.

Az ANPI természetvédelmi őrei minden hónap elején és közepén irodai megbeszélést tartanak, ahol átveszik az elmúlt hetek eseményeit és a jövőbeli feladatokat, egyeztetik a beosztást, leadják a megírt bejelentőket, számlákat és megbeszélik az egyéb problémákat, észrevételeket; több soros listát lehetne erről írni. Nem a legizgalmasabb, de ez is a munka része, méghozzá elég fontos. Így volt ez ma is, a Zempléni Tájegységben dolgozó őrökkel a bodrogkeresztúri területi irodában találkoztunk.

Végigkísértem az egész folyamatot, onnantól kezdve, hogy hogy szokás a beosztási táblázatot kitölteni, a gépjárművek kilométerfutását és az intézkedéseket bevezetni az online felületre, a havi és a féléves jelentések megírásán át a fényképek feltöltéséig.

 

  1. nap – Bagolyköpet gyűjtés, vízi ellenőrzés

Kisemlősök populációinak monitorozásán, a fajösszetétel és egyedszám arányok változásán keresztül, ha nyomon követjük, nagyon sokat megtudhatunk egy adott területről, az azon végbemenő változásokról. Ennek megvalósítására különböző csapdázási módszerek léteznek, de sokkal átfogóbb képet ad, ha ezt bagolyköpetek elemzésén keresztül valósítjuk meg, ráadásul ezzel a módszerrel az állatokat és a területet sem tesszük ki terhelésnek. Erre a legalkalmasabb a gyöngybagoly, mivel a nálunk megtalálható bagolyfajok közül ennek a legszélesebb a táplálékspektruma, illetve elterjedése.

A mai napon tehát a környéken lehetségesen költő gyöngybaglyok felkutatására indultunk, köpetgyűjtés céljából. Elsősorban templomtornyokat szerettünk volna átnézni. Sajnos egyre több helyen – főként a galambok, denevérek miatt – a tornyok ablakait hálóval zárják le, így a baglyok sem tudnak berepülni. A templomokban így nem jártunk sikerrel, viszont a helyiek segítségével néhány ház padlásáról és nappalozó helyről tudtunk köpeteket gyűjteni, igaz ezek kuviktól és erdei fülesbagolytól származtak. Ezeket a napokban szétbontom és meghatározom a benne talált táplálékállatokat.

A Zempléni tájegységet nagyon értékes és diverz területnek ismertem meg az elmúlt napokban, ezért mindenképp érdemesnek tartanám költőládák kihelyezését a tornyokba, ezzel is segítve a baglyokat illetve a különböző monitorozási munkákat, mellyel akár értékesebb, ritka fajok is előkerülhetnének, nem csak kisemlősökből. Ebben, és a köpetek rendszeres begyűjtésében, a helyiekkel való kommunikációban pedig az őrök segíthetnek a legtöbbet.

A munkaidő második felében Fecóval és a Tiszai Vízi Rendőrség egyik tagjával, Keresztes Rolanddal végeztünk közös motorcsónakos ellenőrzést a Bodrogon, orvhalászokat, engedély nélkül a védett területen tartózkodókat vagy egyéb szabálysértőket keresve. Ellenőriztünk horgászokat, közben a fiúk elmondták a vízi közlekedés szabályait és még néhány ide illő tudnivalót.8

Horgász igazoltatása

Menet közben rengeteg vízisikló került szem elé, a parton pedig gémfélék és bakcsók is voltak szép számmal, de a függőcinegéket is lehetett hallani a fűzfák felől.

 

  1. nap – Gazdálkodó tájékoztatása, területellenőrzés

Tóth Péter természetvédelmi őrrel töltöttük a napot páros szolgálatban, főleg hegyi területeken mozogva.

Elsőként Bolzsva mellett, egy haszonállatokat tartó gazdálkodót ellenőriztünk és tájékoztattunk, hogy milyen úton tud különböző tevékenységekhez engedélyt kérni az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségtől és ezt hogyan tegye, mikre térjen ki a kérelemben.9

Gazdálkodó tájékoztatása

Ez után a Szuha-völgyben felfelé indulva a Kemence-völgybe, a Kemence-patak felé vettük az irányt. Az itt található bővebb vízhozamú patak rendkívül nagy jelentőséggel bír, mégpedig azért, mert ebben található meg a fokozottan védett tiszai ingola egy jelentős magyarországi állománya. Ezt a ritka halfajt az életmódja teszi különlegessé és egyben sebezhetővé is. A megtermékenyített ikrából kikelt lárva 4-5 évig fejlődik az iszapba fúródva, ekkor szerves törmeléket fogyaszt. Átalakulva, a szájszervével halakra tapad, ezeket parazitálja. Ivarérett korában még kb. 2 évig él, így többször szaporodhat. A faj védelme érdekében több intézkedés is szükséges, pl. a patak hosszanti átjárhatóságának biztosítása a meder gabion hálóval történő rögzítésével és a szintkülönbségek csökkentésével. Az övzátonyok meghagyása a lárvák, míg a patakon járművel való áthajtás időszakos korlátozása az ívó egyedek megóvása miatt szükséges. A populáció egyedszámának követése az ívás idején történő számlálásukkal lehetséges, ezzel a módszerrel kb. 200 egyedet számoltak.

A patakok feletti több hídon is találhatunk vízirigóknak kihelyezett költőládákat, ezeket láthatóan használják is a madarak, idén is volt sikeres költés, igaz most csak az üres fészket találtuk meg. A Zemplénben 4 költő pár ismert.

A turistaút mentén több helyen tűnnek elő az óriási struccharasztok és a teleki virágok, ezeken több gyöngyházlepke faj is megfigyelhető táplálkozás közben.

Kis idő múlva elértük azt a helyet, ahova több mint egy hete a kameracsapdát elhelyeztük. Ezt leszereltük, helyben annyi derült ki, hogy 5 kép készült, ezeket számítógépen lehet majd megnézni.

Az utolsó nagyobb megálló a Gyertyán-kút-rét volt, ez a nemzeti park saját vagyonkezelésű területe, mely a virággazdagságáról híres. Orchideák közül 15(!) faj található itt meg. Egyik a gömböskosbor, ez a Zemplénben csak erről a helyről ismert. A réten a Debreceni Egyetem botanikusaiba futottunk bele, ők éppen a fokozottan védett csengettyűvirág állományát mérték fel. Ezt korábban kihelyezett kvadrátok segítségével végezték, ezeken belül minden növényfajt meghatároztak. Sok virágzó tövet sikerült megtalálni, de sajnos itt is látható volt a vadak által okozott kár, vagyis a hajtás lerágása. Ha ez nem túl mélyen történik a növény képes oldalt újra kihajtva virágot hozni, de a most talált töveknél ez nem történt meg.

A hegyről lefelé csurogva néhány „élő kövületet”, korpafű fajokat néztünk még meg, ezek hegységekhez, azon belül is fenyvesek, fenyérek nedvesebb részeihez, rétekhez kötődnek. A Zemplénben 4 fajukkal is találkozhatunk. Kicsit utána olvasva tudtam meg, hogy milyen érdekesek ezek az ókor óta ember által is sokrétűen használt – mára védett- harasztok, ezért külön örülök, hogy láthattam ezeket a jelentéktelennek tűnő növényeket.

 

  1. nap – Haszonbérlők ellenőrzése és eligazítása, területbejárás, ismeretterjesztő előadás tartása, vadkárelhárító vadászat

Az utolsó 2 napot főként a Tokaj-Bodrogzug TK területén mozogva töltöttük, ez az ANPI egyetlen Ramsari területe.

Elsőként Olaszliszka községhatárába mentünk ki, hogy az ott kaszálni készülő haszonbérlőket eligazítsuk. A magas növényzet miatt nem lehetett látni a kaszálandó terület határait, ezt segítettünk kimérni, nyomvonalat hagyva a traktornak illetve a sarokpontokra karókat leszúrva.

A Bodrogzugra korábban pusztai vegetáció volt jellemző, ennek nyomai még helyenként megtalálhatóak az öreg tölgyfák képében, néhány részen a kaszálás és legeltetés eredményeként pedig már újra felfedezhető ez a biotóp. A terület többi részére az ártéri társulások jellemzőek, tavasszal rendszerint elönti a víz, járhatatlanná téve azt, így zavartalan fészkelőhelyet nyújt számos madárfajnak. Szintén kiemelt jelentőségű az átvonuló madártömegek szempontjából, a nagyobb fákon több tíz vagy száz egyedből álló éjszakázó csapatokat lehet megfigyelni. Az elmúlt évek szárazsága azonban jól érezhető itt is, a nagyobb árvizek elmaradása miatt a terület további beerdősülése figyelhető meg.

Következőként egy szarvasmarha tenyésztőt ellenőriztünk valamint egy másik haszonbérlőhöz tartozó területet, aki azon szárzúzást végzett korábban. A helyrajzi szám határait körüljárva megnéztük, megfelelő helyen történt-e a szárzúzás.

Délután a Vámosújfalui Általános Iskola napközi táboros diákjainak mentünk előadást tartani a nálunk előforduló bagolyfajokról. A gyerekek nagyon érdekesnek találták az előadást, sokat nevettek egyes fajok nevén vagy éppen a hangján.    10

Előadás az iskolában

Az ANPI-nek kettő, különleges rendeltetésű vadászterülete van, az egyik a Bodrogzugi. Ide, pontosabban a Nagy gazos-rétre jöttünk ki egy egész éjszakás vadkárelhárító vadászatra Mócsán András természetvédelmi őrrel. Mivel védett és egyben Ramsari területről van szó, a természeti értékek védelme élvezi a prioritást. A túlszaporodott nagyvad állomány, főleg a vaddisznók rengeteg kárt okoznak, kezdve a túráskártól, a haszonnövények elfogyasztásán át egészen a földön fészkelő védett madárfajok tojásainak, fiókáinak elfogyasztásáig (pl. haris, hamvas rétihéja). Hajnalban egy disznót sikerült is lőni, erre felkerült a krotália, ami hitelesíti, ennek a sorszámát kell bevezetni az egyéni lőjegyzékbe. Andrissal a különböző szabályokat, etikettet is átbeszéltük, ez nagyon érdekes volt. Az éjszaka során még egy aranysakál pár is „megnézett magának” minket, kis morgás után odébb álltak. A két állat kb 4-5 méterre volt tőlünk, ez előtt még sohasem láttam őket ilyen közelről. A faj első megfigyelése 2 éve történt a TK-ban, azóta az állomány növekedése tapasztalható.

 

  1. nap – Haszonbérlők ellenőrzése, területellenőrzés

Kezdésként a balsai komppal átérve egy villanyoszlop alatt áramütött fehér gólya maradványaira bukkantunk. Ennek felvettük a koordinátáit és csináltunk néhány fényképet. Ez után a gáton haladva indultunk el a TK középső része felé. Itt két, egymás közelében lévő és elég furcsán álló fészekre lettünk figyelmesek, ami a barna kányára jellemző. Ezeknek is rögzítettük a koordinátáit, hogy jövőre ellenőrizni lehessen, hogy van-e benne költés, és ha igen, valóban kánya-e.

A már említett szárazság miatt a TK-ban lévő morotvatavakban sincs elég víz, nagy felületen borítja őket a vízi növényzet, ezért nem szellőznek rendesen. Az oxigényhiány miatt nagymértékű halpusztulás volt megfigyelhető az elmúlt napokban. A tavakban nagyon sok halfaj megtalálható a legkisebbektől a legnagyobbakig, ezek több csoportba sorolhatóak az oxigényigényük szempontjából (a folyók besorolása is egy-egy karakterfaj szerint történik). Ez most a fajok pusztulásának sorrendjében is megfigyelhető volt, a legkisebb oxigénigényűek tetemei voltak a legfrissebbek. A nap folyamán a Fekete-tavat ellenőriztük le, szerencsére nem találtunk újabb elpusztult halakat.

A Nagy-tavat is megnéztük, az átfolyó víz hiánya miatt itt is a szervesanyag felhalmozódása és az előrehaladott eutrofizáció volt megfigyelhető. A kevés nyílt víztükör miatt vízimadarak is alig voltak a tavon.

A csatornák, tavak mellett vagy azokon haladva több helyen előtűnnek a hódok jelenlétére utaló rágásnyomok, kidöntött fák és helyenként egy-egy vár is előkerül.

A Nagy-tó mellett egy szép klimax társulást találhatunk gyöngyvirágos tölgyessel. Az egyik idős fa törzsében vadméhek kolóniáját találhatjuk meg évek óta, ezek nagyon fontosak az itt élő növények beporzása szempontjából. A TK-ban a nemesnyarasok ilyen, őshonos fafajokra való lecserélése a cél, ehhez igazodva végzi a fakitermelést több haszonbérlő is, főként csak a nem kívánatos fajokat vágva ki.

Az egyes kiépített mederátjárókon áthaladva mindegyiknél megálltunk, vonalzóval megmértük a vízállást és azt telefonon bediktáltuk az irodába. Valahol 20, másol 43 cm-rel kisebb volt a víz szintje, mint normális esetben kellett volna lennie.

Ma is ellenőriztünk haszonbérlőket, ennek során kikerestük a velük kötött szerződéseket és ez alapján jegyzőkönyvet töltöttünk ki, felírtuk, hogy megtörtént-e az adott tevékenység (pl. kaszálás) és néhány egyéb dolgot, majd fotókat is készítettünk a területekről.11

Jegyzőkönyv kitöltése

 

 

 

 

2015. Budapesti Önkormányzati Természetvédelmi Őrszolgálat – Kovács Zsófia

2. nap, Budai imolák, Ördögorom 2. nap,Fecskefarkú lepke, Rupp-hegy 5. nap, Hód nyomok, Palotai-sziget 6. nap, Teknős csapda ellenőrzés, Naplás-tó 8. nap, Rézsikló, Apáthy-szikla6. nap, Kis pókhálós lepke, Naplás-tó8. nap, Kis-Sváb hegy10. nap, Fiatal barna rétihéják, Merzse-mocsár

2015. Körös-Maros Nemzeti Park – Sass Imre

Összefoglaló az itt töltött két hétről.
Sass Imre vagyok. Kócsagőri gyakorlatomat a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Dévaványa-Ecsegi puszták terüDSC_0035leti egységén töltöttem a 2015. június 22. – 2015. július 3. közötti időszakban.
Mentorom Széll Antal természetvédelmi területfelügyelő volt.

A megbeszéltek szerint Június 22.-én fél kilencre érkeztem. Megismerkedtem a Réhelyi-központban dolgozó természetvédelmi őrökkel és az első napon a tájegység terepi bemutatása történt.
Rendszeres terület ellenőrzést végeztünk Dévaványa külterületén és a Túzokvédelmi mintaterület, az úgynevezett „400-hektáros” kerítése mentén. Ez egy európai szinten is kuriózumnak számító, speciális túzok repatriációs terület, ahol a mentett fészekaljakból származó, emberkézben felnevelt túzok fiókák természetbe történő visszavadítását végzik. Az elkerített részen nem csak a nevelt túzokok, hanem a természetes túzokállomány és sok egyéb védett és foDSC_0040kozottan védett madárfaj is részlegesen ragadozómentes környezetet használhat. A kerítés épségének ellenőrzése és az eközben végzett egyéb megfigyelés napi szintű természetvédelmi őri feladat. Egy ilyen kerítés ellenőrzés alkalmával sikerült életembe először, Gulipánt, Fekete gólyát, Nagy godát, Kis Lilét, Parlagi és Réti sast, Hamvas rétihéját, Erdei cankót , Cigány csaláncsúcsot illetve ,Szalakótát, Kék vércsét megfigyelni. Megismertem egy-két a nemzeti parkban védett növényt is. Ilyen volt a Szíki kocsord (Ennek a gyökerén él a szintén védett Nagy szikibagoly lepke),a Vad porsáfrány,Vidrakeserűfű. Az itt tapasztaltakat az önálló megfigyeléseimmel együtt számítógépre illetve jegyzőkönyvbe aDSC_0100dminisztráltunk.

Egyik gyakorlati napon belenézhettem a Túzokvédelmi állomáson folyó mindennapi munkálatokba, és még segíthettem is. Itt keltetik a természetben talált túzoktojásokat amit a tojó valamilyen okból (emberi zavarás, ragadozók stb.) kifolyólag otthagy. Az egyik ott dolgozó rengeteg információval látott el a túzokkeltetéssel illetveDSC_0053 a túzok neveléssel kapcsolatban. Hogy miként kell keltetni és mire kell figyelni keltetésnél, majd a későbbi fázisban a táplálkozással kapcsolatos fontos dolgokat, hogy mivel kell őket etetni,folyadékpótlást folyamatát láthattam . Ez érdekes volt ahogy egyenként itatják őket pipettával,majd az etetés utáni sétáltatást néztem meg ami fontos a környezethez szoktatáshoz és az izmok erősödéséhez.

Két alkalommal vettem részt segítőként Parlagi sas őrzésében,ez rengeteg türelmet igényel,de egy váratlan etetés nagy örömöt okoz. Megfigyelésekkel sok információt tudhatunk meg a parlagi sasokról,és ezt sok természetkedvelőnek csak ajánlani tudom.
Kettő mentett Vörös vércse fiókát raktunk új fészekbe , ahol már volt öt fióka így kerültek nevelő szülőkhöz és új testvérekhez. Mielőtt végleges fészekbe raktuk őket rengeteg helyet néztünk nekik, de azokat predált vagy elhagyatott állapotban találtuk.DSC_0112

Egy másik gyakorlati napon Vizes Tibor természetvédelmi területfelügyelőtől, arról kaptam tájékoztatást, hogy a nemzeti parknál, illetve a Dévaványai-Ecsegi Puszták területi egységen hogyan folyik az őshonos háziállatok tartási tenyésztési munkája és ennek milyen jelentősége van a természet megóvásban, fenntartásban. Réhelyben is tartanak állatokat amiknek kétféle rendeltetése van,egyik a turisztikai szempont másik a gazdasági, itt Magyar Szürke marha és Bivaly teszi ki az állatállomány nagy részét, amivel természetesen kezelik a magas füves gyepterületet, ez fontos a vadonélő túzokállománynak,illetve innen viszik ki az állatokat a nemzeti park többi részére ahol a legeltetés nagyon fontos, így a Körös és a Maros ártereire is.

Utolsó napomon Dr. Tóth László ragadozó madár kutatóval és Széll Antal mentorommal Barna rétihéja fészekellenőrzést végeztünk már előre felderített báger illetve kubik gödrökben, mert ez a madár vizes helyekre szeret költeni.
Itt láttam először Barna rétihéja és Bölömbika fiókát.

Mivel Dévaványa környékén van a magyarországi Túzokállomány körülbelül 40 százaléka, ezért fontos annak megóvása, fajfenntartása,védelme. A Természetvédelmi őrszolgálat ezt felelősségteljesen végzi a napi járőrözéssel és bármilyen mezőgazdasági művelet ellenőrzésével. Itt külön kiemelném a kaszálást ennek idejét a nemzeti park határozza meg, és kaszálási bejelentőlapot kell kérni ,így tudják hol zajlik a művelet amit ellenőriznek. A nemzeti park területén dolgozó mezőgazdasági gépkezelőknek felhívják figyelmét a védett madarak életének megóvására, például mit kell tenni ezeknek észlelésekor. Bejelentési kötelezettség vonatkozik mindenkire.
Köszönettel tartozom Széll Antal mentoromnak és a Természetvédelmi Őrszolgálat többi munkatársának ,hogy ennyi sokat tanulhattam tőlük,és megtapasztalhattam hogy milyenek is egy természetvédelmi őr mindennapjai. Megbecsülendő a munkájuk, mivel rengeteget dolgoznak azon, hogy megóvjanak egyes kihalófélben lévő fajokat, értem én ezt növényekre és állatokra egyaránt. Számomra meghatározó volt ez a két hét amit itt tölthettem.

DSC_0082

2015. Hortobágyi Nemzeti Park – Albert Krisztián

DSC01828 DSC02271DSC01873 DSC01930  DSC02284 DSC02352DSC03956DSC01711

2015. Körös-Maros Nemzeti Park – Szabó Dávid

IMG_5392
Az ifjú kócsagőr program keretében a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz kerültem be. A Kardoskúti Fehér-tónál töltöttem le gyakorlatomat Török Sándor mellett. Rengeteg új és érdekes dolgot tudtam meg a gyakorlatom ideje alatt. A Kardoskúti tájegységnél a dolgozók idejének nagy részét a jelentős méretű tenyészállat állomány ellátása és nekik szükséges széna megtermesztése teszi ki. Fontos része ennek a területnek a Sóstói állattartó telep. Itt található a Körös- Maros Nemzeti Park Igazgatóság, magyar szürke marha-, racka- és cigája juh- állománya is. Az itt található 300-300 cigája és rackajuh értékes géntartalék. IMG_5405A több ezer hektáros összefüggő gyepterületek természetvédelmi kezelésének leghatékonyabb módja a gyepgazdálkodás, a legeltetés. Mintegy 1000 hektár gyepterület természetvédelmi kezelését látja el a Sóstói telepen lévő szürkemarha-és juhállomány. Ezek a feladatok mellett a védett és fokozottan védett növények és állatok további ellátása is szükséges és elsődleges feladat.
Július 6-tól 10-ig tartott a gyakorlatom. A hét során napi feladat volt a földmérés, azaz a nemzeti park tulajdonában lévő területek felmérése egy speciális GPS készülékkel. A földmérések során, alkalmam volt megfigyelni a vörös vércséket. A vörös vércséknek külön telepített IMG_5419fészkeket raktak ki erdőfoltokba. A csütörtöki napon, azaz július 9-én jártunk Tatársáncon is jártunk, ahol az ősgyep védelmére létrehoztak egy elkerített részt. A tatársánci ősgyepet gondozni is kell, gyomlálni, nehogy az őshonos védett növényeket elfojtsák a gyomnövények. Tatársánc után a csorvási vasút mellett jártunk, ahol szintén sok védett növény található meg, és ellenőriztük a növényállomány jelenlegi formáját.
Július 10-én, pénteken szintén földmérés volt a napi feladat, azonban értesítették a mentoromat, hogy egy sérült sarlósfecskét találtak Orosházán. Elmentünk a megadott címre és biztonságban elszállítottuk a Fehér-tói központba.
Sajnos, csak ennyi időt tölthettem el a nemzeti parkban, viszont nagyon sok szép élménnyel gazdagodtam ilyen rövid idő alatt is.

 2015. Hortobágyi Nemzeti Park – Verbinyecz Róbert

2015-ben ismét csatlakozhattam az Ifjú Kócsagőr Programhoz a Nagykunság Természetvédelmi Tájegységben, a Tisza-tavon Pompola Krisztián természetvédelmi őr mellett.

Első napom még az egyetemi vizsgaidőszak alatt volt, amikor is megkerestek, hogy egy rövid riportot készítene a Kék Bolygó ökomagazin stábja a programról, és jó lenne terepen, egy párossal interjút készíteni. 1A megbeszélt időpontban Tiszafüreden, az Albatrosz kikötőben – a törzshelyünkön – találkoztunk és innen indultunk Krisztián kisgéphajójával. Célunk egy közeli heterogén gémtelep, a Fás-éri telep megnézése volt. Utunk során Fekete Zsuzsával beszélgettünk, aki a programról, a természetvédelmi őrök munkájáról, a Tisza-tóról, illetve a jelentkezésem okáról, az önkéntességről, és a természetvédelméről kérdezte Krisztiánt és engem. A gémtelep felé lassan haladtunk, nézelődtünk, gyakran meg is álltunk egy-egy érdekesség megfigyelésére. Így láthattunk sávos szitakötőket, bakcsókat, szürke gémeket, fattyúszerkőket, kormosszerkőket, fehér tündérrózsát, sulymot, tündérfátyolt, vízi tököt, szárcsákat és egy búbos vöcsköt is. A gémtelephez közelítve a távolban lévő fákon kárókatona fészkeket figyeltünk távcsővel. Megérkezve a Fás-éri telephez üstökösgém fiókákat, bakcsó fiókákat, kis kócsagokat és szürke gémeket is láthattunk a fűz bokrokon. Miután készítettek pár felvételt a gémtelepnél is visszaindultunk, mivel időre menniük kellett Hortobágy-Halastóra, ahol a nemzeti park igazgatójával, Szilágyi Gáborral készítettek interjút. A sok érdekes látnivaló miatt késésben voltak, így visszafelé egy rövidebb úton mentünk, elkerülve a szűk, kanyargós Apponyháti öblítőt.

Második napom szintén még vizsgaidőszak alatt volt, amikor is parlagi sas gyűrű2zésen vehettem részt. Krisztián területén két aktív pár fészkel, miután csatlakoztak a Helicon LIFE emberei, e két pár fészkét kerestük fel. Mindkét fészekben két fióka nevelkedett, így végül négy fiókát gyűrűzött meg Horváth Márton a területen. Gyűrűzésük során felvételre kerültek a fészkek GPS koordinátái, magasságuk, a fiókák súlya, tarsus hossza és átmérője, hátsó karmuk hossza, illetve farok tolluk hossza. A fészkek körül pedig felnőtt madarak tollait gyűjtöttük, illetve táplálék maradványokat, hogy meghatározhassák, milyen állatokat zsákmányolnak. A gyűrűzések után a Helicon LIFE szakemberei további fészkekhez indultak gyűrűzni, míg mi Krisztiánnal Abádszalókról a töltésen haladtunk egészen Tiszafüredig, az Abádszalóki-medence, a Szőlősi-kubik, valamint az Örvényi-morotva mentén.

3Harmadik napomon Gál Lajos természetvédelmi őr területén kezdtünk kék vércse gyűrűzéssel a kora reggeli órákban. A gyűrűzésen jelen volt Kiss Ádám és Borza Sándor természetvédelmi őr, valamint az MME gyűrűzői, Karca Zsolt és Lukács Kata, és Korbely Attila valamint segítői, akik a vércsékről illetve gyűrűzésükről készítettek felvételeket. A gyűrűzők első körben egy mű bagollyal próbáltak felnőtt kék vércséket befogni és gyűrűzni, ám a vércséket nem érdekelte a mű bagoly, így végül csak a kihelyezett odúkban nevelkedő fiókákat gyűrűzték. Gyűrűzésük során szintén felvettek különböző adatokat a fiókákról, mint például farok- és szárnytollaik hosszát, súlyukat és csűdjük hosszát. A fiókák korában jelentős eltérés mutatkozott, akadtak gyűrűzéshez még túl fiatal fiókák, illetve már kirepült fiókák is, de még tojásokon kotló madarak is előfordultak. A kék vércsék között néhány odúban vörös vércsék is költenek, illetve a helyszínek mindegyikén találtunk örvös galamb fészkeket is az erdőfoltokban. A gyűrűzés végeztével összesen 61 kék vércse és 7-8 vörös vércse fiókára került gyűrű.

4Negyedik napomon Krisztián területéhez tartozó községeket jártuk végig és gólyaszámlálást tartottunk. Krisztián már korábban elvégezte a számlálást Tiszafüreden, így csak egy fészket néztünk meg a településen, ami üres volt. Ezt követően végig jártuk Tiszaszőlőst, Tiszaszentimrét, Tomajmonostorát, Abádszalókot, Újszentgyörgyöt és végül Tiszaderzset. A számlálás során sok esetben találtunk üres fészket, és igazi ritkaságnak számított idén a két 5 fiókás fészek. Összességében elmondható, hogy a tavalyi évhez képest kevesebb gólyafióka repül ki idén. Több esetben találtunk új fészkeket is, illetve még el nem készült fészkeket. Ezekben az esetekben Krisztián felvette a GPS koordinátákat, és a későbbiekben az EON munkatársai felé továbbítja az új fészkek koordinátáit, azzal a kéréssel, hogy fészektartó kosarat helyezzenek ki az oszlopra. Mielőtt utolsó településre értünk, megálltunk egy rövid terület bejárásra az Úrbéri legelőn. A Tiszaderzs határában lévő legelő a nemzeti park saját kezelésében van, amit egyik bérlőjük szarvasmarhákkal legeltet. A gólyaszámlálás végeztével az Albatrosz kikötőben csatlakoztunk Szabó Attila rendőrzászlóshoz, aki a vízirendészet munkatársa. Attilával a vízirendészet járművén áthajóztunk Poroszlóra a Kis-Tiszán, majd szolgálati autójával a töltésen Sarudra mentünk. Itt tartott előadást táborozó gyerekeknek a víziközlekedés és a fürdés szabályairól.

Ötödik és hatodik napomon a borsodi rendőrökkel szervezett közös akcióban vettem részt. 5Mindkét nap 4 rendőr jött és csatlakozott 1 fő Krisztiánhoz, 1 fő a vízirendészet munkatársához, és 1-1 fő a halőrökhöz, és így párokban ellenőrizték az embereket és a hajókat a Tisza folyón valamint a Tisza-tavon. Mindkét napon kevés ember volt a tavon, így nem akadt dolga a Kriszitánhoz beosztott rendőröknek. Egy esetben figyelmeztette az egyik csónakban álló utast, hogy foglaljon helyet. Ötödik napon ismét az Apponyháti-öblítőn haladtunk végig, amikor is az egyik éles kanyar után egy pillanatra láthattunk egy hódot, ami egy fűzfagallyat húzott maga után. Ezen a napon jártunk a Három ágban, ahol fattyúszerkő fiókákat láthattunk. Ezután a Zortos fokon és a Nyárádkán haladtunk a Darvasra, majd a Kerek tavon és a Hordódi Holt Tiszán néztünk szét. Utóbbi helyszínen ki is kötöttünk, hogy megnézzünk egy lakott hódvárat. Hatodik napon, amíg a rendőrökre vártunk a tiszabábolnai 6kikötőben, a Tisza folyón sportolók túl gyorsan haladtak el a kikötő előtt, így az általuk keltett hullámok kárt okozhatnak a kikötött hajókban, csónakokban, illetve a kikötőben is. Krisztián az esetről fényképet és videófelvételt is készített, melyet később a nap folyamán átadott az illetékes vízirendőröknek. Ezen a napon a Valki medence és a Poroszlói medence bejárására került sor, ám ekkor is kevés emberrel találkoztunk a tavon így intézkedésre nem került sor.

Hetedik napomon az Albatrosz kikötőből indulva a Kis Tiszán 7Poroszlóra tartottunk a Tisza-tavi sétányra. Útközben a Kis Tiszáról többször is letértünk, így bejártuk a Gólyaorrt, Porong tavát és Ispán tavát is. Utóbbi helyszínen Krisztián egy kampó segítségével ellenőrizte nincs e illegális háló elhelyezve a vízben. A sétányra megérkezve Soós Gábor vezetésébe kapcsolódtam be, aki épp a nyári gyakorlatukat ott töltő egyetemistákat vezette körbe. A Tisza-tavi sétány bejárását követően a Poroszlói medence távolabbi pontjára tartottunk a Fűzfás morotvára, ahol a küszvágó csérek telepét ellenőriztük. Útközben feltűnt, hogy a vízinövényzet szabályos sávokban látható, így Krisztián elmondta, hogy ez a sulyomgyérítés miatt ilyen. Megérkezve a telephez minden kisebb szigetre én mentem ki először és jártam körbe fiókák és tojások után kutatva. Sajnos a sok megtalált fészek közül nagyon kevés volt, amin látszott, hogy esetleg még lehet fióka benne, rengeteg predált tojást találtam, sok esetben félig az agyagba süllyedve; és csak egy pár órás fiókát. Reméljük következő években visszatérnek a korábbi költőhelyükre, a Kőhíd laposra, amit azóta a nemzeti part emberei geotextillel fedtek le és apró kaviccsal szórtak be, hogy még alkalmasabb legyen a csérek számára.

 

Az Ifjú Kócsagőr Programban töltött nyolcadik napomon ismét Szabó Attila rendőrzászlóssal közösen indultunk Tiszafüredről Kisköréig a töltésen. Poroszló mellett Attila kollégájához csatlakoztunk, aki épp egy idős úr esetében intézkedett, aki jelenleg8 életvitelszerűen a parton él és panasz érkezett a parkoló lakókocsijára. Attila munkatársa a horgászhely ellenőrzése során Krisztián véleményét is kikérte, majd a helyszíni bírság kiszabása után tovább indultunk. Kiskörére megérkezve Krisztiánnal át sétáltunk a duzzasztóműn és a hajózsilipen, majd a Komplex Tisza-tó Projekt keretében megépült ökológiai folyosót néztük meg. A tavaly ősszel átadott hallépcső 1371 m hosszú. Körbesétálása során Krisztián említette, hogy korábban hódot is láttak benne. Megnéztük a zsilipet, a kialakított patakot, illetve a másik végén lévő szemétfogót is. A korábbi fenntartásokkal ellentétben, miszerint a halak nem fogják igénybe venni, valamint nem megfelelő számukra, hogy a folyóból egy állóvizű medencébe érkeznek; eddigi megfigyelések szerint 21 faj megfordult már a hallépcsőn, és a későbbiekben az átjárhatóság biztosítása mellett élőhelyként is funkcionálhat.

Kilencedik napon a Fauna vadásztársaság emberével, Tóth Zsolt hivatásos vadásszal, és egy olasz vadásszal és családjával jártuk a tavat. A vadászok új leseket szeretnének kihelyezni, és ezek lehetséges helyszíneit jártuk be. Első helyszínen, a Rókás nevű területen találkoztunk, itt megbeszéltük milyen lenne a les, mutattak róla képeket, mit kell leadni az engedély kérésnél, mikorra várható eredmény és mikor 9kezdhetik el a munkát. Miután mindent megbeszéltünk, Krisztián felvette a GPS koordinátákat és a következő helyszínre indultunk. Útközben a vízinövényben vágott ösvény szélén egy búbos vöcsök fészket láttunk 4 tojással, ami valószínűleg pótköltés lehet ilyen későn. A koordináták felvétele után utolsó helyszínre indultunk, ez volt a Kőhíd lapos. Korábban is jártunk már erre, valamint Krisztián említette a küszvágó csérek kapcsán, hogy korábbi években itt költöttek. Miután itt is felvette a koordinátákat, és mindent újra átbeszélt a vadászokkal, mi megnéztük a közelben a kialakított költőtelepet, ami idén üres, ezt követően a Kis Tisza felé vettük az irányt. A Kis Tiszáról betértünk a Duhogóra, ahol leszűrt fűzgallyakat találtunk, így itt Krisztián víz alatti hálókat, varsákat keresett, de szerencsére nem talált. Körbejárva a Duhogót újra a szűk víziösvényen kimentünk a Kis Tiszára és haladtunk Tiszafüred felé és útközben megtisztítottunk egy náddal és gyalogakáccal benőtt nemzeti parkot jelölő táblát. Mielőtt a kikötőbe értünk volna a Füredi Kis fokról letértünk a Szúnyogos nevű területre, majd az Örvényi morotván néztünk szét.

Tizedik napomon Egyek-Pusztakócs területen jártunk. Bejártuk a Nagyhalom nevezetű kunhalmot, 10illetve láthattam a korábbi, Gyepterületek rekonstrukciója és mocsarak védelme Egyek-Pusztakócson című LIFE projekt eredményeként visszagyepesített területek egy részét. Miután megérkeztünk a Górés-tanyára, ami régen tanyasi iskolaként működött, először a Górési természetvédelmi mentőhelyet néztük meg. A röpdékben több ragadozó madarat is láttunk, melyeket sajnos nem lehet visszaengedni a szabadba. A mentőhelyen főként ragadozó madarak és gólyák mentésével foglalkozik Kiss Róbert telepvezető. A volierek megtekintése után a Filagória halmon jártunk, ahol szép számban láttunk taréjos búzafüvet, vadpórsáfrányt. Ezt követően a szomszédos Fekete-rétre mentünk, ahol a tanya egyik csónakjával eveztünk be a tóba. A réten szarvasmarhával legeltetnek, a csatorna mentén jól láthatók a kijárt itatóhelyek. Egyik ilyen itatónál meg is álltunk és kimentünk a partra, megnéztük a legeltetés eredményeként szépen visszaszoruló nádast, majd úton hazafelé megálltunk egy sétára a Kis Jusztus mocsár melletti gyurgyalag telepnél.

 

ŐRI NAPLÓ RÉSZLETEK

2015. Az ŐRSZOLGÁLAT várja az Ifjú Kócsagőröket!

őrszolgálat

 

2014. Hortobágyi Nemzeti Park – Horváth Iringó

Horváth Iringó vagyok, 2014-es Ifjú Kócsagőr. A Hortobágyról, Nagyiván-pusztáról jelentkezem. Eddig hét napot töltöttem őrterületemen, amely minden szempontból a szívemhez nőtt. Hosszú oldalakat tudnék írni a szállásom, a falu, és a közvetlen környezet szépségéről. Sok élményt és érzelmet adott nekem a táj, egy rövid beszámolóba képtelen lennék besűríteni. Annyi érdekes, izgalmas, felemelő helyzetben volt részem… Nagyon jól érzem magam. Igyekszem a végtelen róna természeti világáról minél többet megtudni. Figyelem az állatokat, a növényeket, az embereket, az időjárást is. Egészen újszerű. Én Borza Sándor természetvédelmi őrrel dolgozom együtt, aki nagyon izgalmas programokat szerevezett nekem. Önálló munkaként gólyákat kellett számolnom a faluban, több általános monitoringban segédkeztem neki, jártunk a Tisza-tónál, madárrezervátumban, ahol a sérült madarakkal testközelből ismerkedhettem, közreműködtem kékvércse- és szalakótafiókák szakszerű gyűrűzésében, a környék haszonállataival és a hozzájuk kapcsolódó foglalkozásokkal barátkoztam, töviről-hegyire megismertem a nagyiváni tájházat, ezzel a múlt század pusztai világát is, láttam löszfalban fészkelő gyurgyalagokat, és egyedül, illetve a szolgálati Csepel kerékpárral bebarangoltam ezt a “csodatájat”. Minden este megcsodáltam az szemkápráztatóan gyönyörű naplementét, ébredéskor pedig magamba szívtam a táj minden nyirkos, reggeli illatát. Ezek csak impressziók voltak a Hortobágy varázslatos, vad életéből. Őri Naplóm lapjai rejtik az igazi, részletes leírásokat. […]

2014. Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság – Matus Éva

Az Ifjú Kócsagőr gyakorlatomat a Duna Dráva Nemzeti Park Igazgatóságnál végzem. Az Igazgatóságon belül a Boronka-melléki tájvédelmi körzetben vagyok Kócsagőr. Az első hetem nagyon izgalmas és érdekes volt. Ismerkedésem a Nemzeti Parkkal egy túrával kezdődött Nagybajomban a halastónál, a túra címe „ Gazdálkodj okosan” volt.

Az első napomon elmentünk Mesztegnyőre ahonnan indul az erdei kisvasút. Az erdei kisvasúttal elmentünk Kak pusztára. Kak pusztán található kettő tanösvény, ezek az E-tanösvények. Egyik kedvelt tanösvény a túrázok számára a Tőzike tanösvény, a másik kedvelt és egyben érdekes tanösvény az Eltűnt puszták nyomában tanösvény. A tanösvények elején induló táblák vannak elhelyezve. A tanösvény során különböző állomáshelyek lettek létrehozva, ahol például fáknak a neve van megjelölve rövidítéssel. A Tőzike tanösvényt egy tőzike jelöli, az Eltűnt puszták nyomában tanösvényt egyromos ház és egy fa jelöli. Ezeknél a tanösvényeknél fontos munkákat csináltunk, kaszáltunk és megfakult jeleket javítottuk illetve pótoltuk.

A második napon korán kellet kelni, […]

Aggteleki Nemzeti Park – Blik Patrik (2. hét)

[…] 8.00: Az új hetet a Nemzeti Park egyetlen ürge-populációjának éves felmérésével (monitorozásával) indítottuk. Az ürgelyukak száma ismét fogyást mutatott a tavalyi évhez képest, ami a 90-es évek elején már a parlagi sasok elköltözéséhez vezetett. A fogyás megfékezéséhez az élőhelyükül szolgáló völgy növényzetének alacsonyan tartása, rendszeres kaszálása vagy legeltetése szükséges, de az utóbbi évek csapadékbősége sem biztosít túl kedvező feltételeket.

15.30: Az Aggteleki karsztvidéken a Nyugati-Kárpátok és az Alföld élővilágának gazdag ötvözete telepedett meg. A DNY-i kitettségű Tohonya-bércen az osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum), az Alsó-hegyen a tornai vértő (Onosma tornense), a Szelce-völgyben és a Dusán pedig a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) egyedülálló előfordulásai részesülnek kiemelt védelemben.

15.40: A Jósvafő fölötti fennsíkon, Gergés-lápán legel a Nemzeti Park ridegen tartott kárpáti hucul ménese. A lovak tiszta génállományát, ősi ló-jegyeit tudatos tenyésztéssel tartják fenn. A lankás táj kiváló formában tartja a rendkívüli állóképességű állatokat, ám válogató legelésük miatt a gyepek kiegészítő kaszálásra, szárzúzásra szorulnak. A fennsík közelében él továbbá a karszt egyik ismert farkas családja is.

10.00: Kedden a Putnoki-dombság egyik súvadásában rejtőző, fokozottan védett keleméri Mohos-tavak ismét ellopott hatósgi tábláját pótoltuk. Az utolsó jégkorszak végén a periglaciális területek felolvadása intenzív derázióval járt, így alakult ki két suvadás következtében a reliktumokat őrző Kis- és Nagymohos-tó, melyekben a jellegzetes mikroklímának köszönhetően úszó tőzegmohaláp tudott kifejlődni. A tavakat szegélyező gerincen egy régi földvár maradványai ellenőriztük.

15.30: A láp szemrevételezése után a Nemzeti Park által 2004-ben felújított és gondozásba vett, a környéket bemutató és rendezvények helyszínét adó Mohos-házat ellenőriztük.

AUGUSZTUS 13 (SZERDA)

8.00: A természetvédelmi jelzőtáblákkal nem csak a Mohos-tavaknál van probléma. Másnap a néhány még épségben meglévő darabot szabadítottuk meg az időközben rájuk nőtt bozóttól.

9.30: A Szádvárhoz vezető túraútvonal a szögligeti Szalamandra-háztól indul a bükkösöknek kedvező hűvös, északias Vár-bükk-dűlő lábánál. Az ösvény szikláit több ezer évig koptatták Miskolc irányába igyekvő fogatok, míg 1688-ban bécsi döntésre felégették az erődítményt.

12.00: A várból egy vadetető szórót ellenőriztünk, majd miután meglátogattuk a Barátság kőolajvezeték fölötti irtást, a nemlétező falut, Derenket választottuk úticélul. Az ország egyetlen gorál (lengyel nemzetiségi) többségű falujának lakosságát 1943-ban költöztette át Horthy Miklós, hogy zavartalan vadászterületet különítsen el a karszton. A önmagát fenntartó vidék gazdálkodási hagyományainak lenyomatai még ma is láthatóak a fennsíkon, az arra alkalmas mélységű rendzinákat szántották, a kőzetkibukkanások jelölésére pedig diót vagy más gyümölcsfákat ültettek – ami fordított arányban gazdag gyümölcsfás legelők kialakulásához vezetett. A különböző élőhelyek átmeneti sávjai (ökotonok) jellemzően megtöbbszörözik az ökológiai fülkék és folyamatok változatosságát, s ezek tobzódása az utóbbi gazdálkodási forma nagy erénye volt, számtalan pozitív visszacsatolással (a ma jellemző kultúrák az ilyen szegélyek minimalizálására törekszenek). A falut 2003-ban a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat emlékhellyé nyilvánította, LEADER közösségi pályázaton bemutatóhellyé alakította és évente búcsút rendez a volt lakosok kapcsolatának és kultúrájának ápolására. […]

Fertő-Hansági Nemzeti Park – Kálmán Kristóf

2014.07.07./Hétfő             A Természetvédelmi Őrszolgálat bemutatása, feladatai. Területbejárás Soproni TK. és Fertőrákos-Hegykő.

2014.07.08./Kedd              Molnárfecske fészkek egy épület felújítás/vakolás alatt álló épületen, Sopron belvárosában. Egyeztetés a dolgozókkal, a munka leállítása az érintett területen, a fiókák (3 db) kirepüléséig (kb. 2 hét).  Terület bejárás a Soproni-hegység TK.-ban. Magas-bérc /Fehér úti-tó/Várhely (Kelta sírok emlékhely). A hétvégi rendezvény után ellenőriztük, nem történt-e természet vagy környezet károsítás, minden rendben volt.

2014.07.09./Szerda            Területbejárás Soproni-hegység TK-ban / Szárhalom – Kövi benge / Ágfalva: Magánerdő kitermelés a természetvédelmi értékek megóvásával (Erdei     ciklámen) munkavégzés alól kivett területek kijelölése, közelítő utak kijelölése. /Fertőrákos környéki gyepterületek bejárása, két felhagyott kavicsbánya – gyurgyalag költőtelep felmérés 1. : 3 pár, 2. : 15 pár. / Páneurópai piknik emlékhely.

2014. Hortobágyi Nemzeti Park – Verbinyecz Róbert

[…] A programban eltöltött napok alatt birtokátadásokon is részt vehettem. A nemzeti park területeit a gazdák pályázat útján nyerhetik el. Az elnyert birtokokat a terület természetvédelmi őre a gazda/gazdák jelenlétében és tanúként jelenlévő természetvédelmi őr(ök) jelenlétében adja át. Az átadás során az őr megmutatja a gazdának a területet, kitűzik annak sarokpontjait, majd jegyzőkönyvet írnak. Az egyik átadás Attila területén történt, ez egy egyszerűbb eset volt mivel a területet csatornák határolták. A délutáni órák folyamás egyik szomszédos őrkerületben voltunk átadásokon, ahol Attila mint tanú volt jelen. Az itt átadott két birtok több bérlő számára került átadásra, nagyobb területek voltak, több sarokponttal. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a területeken kutak is voltak, így ezeknek külön fel kellett mérni az állapotát, illetve felvenni azok GPS koordinátáit. Az egyik kútfelmérés közben egy túzok tojáshéjat találtam, melyen predáció nyomai látszottak. Valószínúleg egy közeli fészekből hozhatta el varjú, és a kútágasról ejtette le. A terület természetvédelmi őre ezzel kapcsolatban felhívta a gazdák figyelmét, hogy a tavaszi dürgés idején rendszeresen 2-3 tyúk mozog a területen így figyelniük kell az ezzel kapcsolatos szabályozásokra (kaszálás, legeltetés szempontjából). […]

[…] A Hortobágyról egy filmes csapat 3D-s filmet készít. A csapat épp azokban a napokban érkezett amikor én is ott voltam, így több napon is csatlakoztam hozzájuk. Megérkezésük után elfoglalták szállásukat, majd Attilával egy rövid megbeszélés keretein belül egyeztettek helyszíneket, melyeket térképen is jelöltek, majd felmérték a vetítés helyszínét és a délután folyamán megkezdték a munkát. Érkezésük előtt Attilával megnéztük az egyik tónál kialakított lest, felmértük milyen madarak mozognak körülötte. Szerencsémre akadtak szép számmal nagy kócsagok, szürke gémek, récék, kárókatonák, törpegém, szárcsák, nyári ludak. A filmes csapat elsőként egy ürgés helyszínen szeretett volna forgatni, ám a nagy meleg miatt az állatok földalatti üregeikben pihentek, így a csapat átment egy másik helyszínre kuvikokról készíteni felvételeket. Én az ürgés helyszínen maradtam és vártam mikor jönnek elő az állatok és megfigyeltem mely lyukak körül mozognak, hogy ezzel is segíthessem a csapat sikeres munkáját. A helyszínek között szerepelt még egy szerkőtelep, valamint kék vércse les is, melyeknél sajnos nem voltam jelen. Újabb helyszín egy lecsapolt halastó volt, ahol a szerkőtelepen is alkalmazott drónt használták és a levegőből filmezték a madarakat. A vízhiány ellenére rengeteg madár volt a helyszínen (nyári lúd, gulipán, sirályok, récék, gólyatöcs). A drón korábbi sikeres bevetésével ellentétben itt a nyári ludak mihelyst észrevették a közelgő tárgyat elriadtak és a szomszédos tavon szálltak le, míg a kisebb madarak nyugodtak maradtak így őket filmezhették.[…]

2014. Hortobágyi Nemzeti Park – Bethlendy Boglárka: második hét

[…] 2014.07.30. /Pély, Natura 2000-es terület/ A reggel folyamán erdészekkel egyeztettünk a Tisza hullámterében lévő nemes nyaras(Populus euamericana) ültetvények véghasználatának ügyében. A vegetációs periódusban kezdik az állományok kitermelését, ezért a természetvédelmi hatóságtól engedélyre volt szükségük. Az állományok közelében az őshonos erdőkben fekete gólya(Ciconia nigra) és réti sas(Haliaeetus albicilla) fészkek helyezkednek el, a kitermelés a madarakat valószínűleg már nem fogja zavarni a költésben, a fiókák már kirepültek. Csak az jelenthet gondot, ha az erdészeti közelítő út egy értékes erdőn át vezet, vagy ha a megváltozott fészek körüli környezet miatt a réti sas és fekete gólya már nem fog visszatérni a korábbi fészkéhez és lehetséges, hogy nem talál magának szabad territóriumot. Azonban a fészkek biztonságos távolságban helyezkednek el a fakitermeléssel érintett erdőrészletektől így ez a veszély nem áll fenn. A jegyzőkönyvek felvétele után átmentünk a Pélyi Madárrezervátum területére.[…]

2014.08.14. /Jászság/ A Jászság területe sok helyen még botanikailag feltáratlan, és számtalan értékes „stapping stone” vegetációt rejt, melyek apró, sokszor rejtett foltokként maradtak fenn a kultúrtájban. Ezek az élőhelyfragmentek kis kiterjedésük és sokszor leromló állapotuk ellenére, gyakran az utolsó „menedékhelyei” a ritka és védett fajoknak a Jászságban.-mesélte Juhász Tibor, akinek az őrkerülete a Jászságot foglalja magába és ezt a napot a nem védett, de jelentős értékekkel rendelkező élőhely-maradványok felkeresésnek szenteltük. Felkutatásuk és megőrzésük rendkívül nehéz. Előfordult, hogy egy első látásra homogénnek tűnő nemes nyaras (Populus euamericana) ültetvényben kerültek elő a védett vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens) tövei, vagy egy szántó mezsgyéjén találták meg a korcs nőszirom (Iris spuria) populációját. […]

2014. Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság – Kóbor Teodóra: második hét

2014.07.14. (hétfő) 13:00 Pápán a Vajda Péter lakótelepen társasház felújításánál levettek a házról két fecskefészket. Erről érkezett értesítés az őrszolgálathoz. Magyarországon a Füsti fecske védett faj, melynek eszmei értéke 50000 Ft. A fészkek leszedése a fiókákkal állatkínzásnak minősül, ami bűncselekmény, így a tettes ellen eljárás indítható. Természetesen a civil lakosság nagyon keveset tud ezekről a dolgokról, így a természetvédelmi őrszolgálat feladata az is, hogy ezen a téren felvilágosítsa a helyieket. Az őrszolgálat műfészkek visszahelyezésére kötelezi a tulajdonost.  […]
2014.07.15. (kedd) 09:30 Elindulunk a Cuha-völgybe befejezni a medvetalpak irtását. Kb. 30 tőbe öntöttünk gyomirtót. (Azok a tövek, amik néhány napja el lettek kaszálva, már újrahajtottak. Amelyekbe egy hete gyomirtót töltöttünk, barnulni kezdtek.)  […]
2014.07.17. (csütörtök) 10:00 Az Természetvédelmi Őrszolgálat havonta egy alkalommal közös szolgálatot teljesít a rendőrséggel. A Természetvédelmi Őrszolgálat büntetés-végrehajtási szerv, így a rendőrséggel való együttműködés abból a szempontból is fontos, hogy a helyi lakosság lássa, az őrszolgálat kapcsolatban áll egyéb állami szervezetekkel is. Ezen a napon egy rendőr kollegával körbejártuk a környéket.  […]
2014.07.19. (szombat) 10:00 Bakonybélben találkozunk a hazánkban nyaraló lengyel iskolás csoporttal, majd velük együtt megyünk ki a Boroszlán tanösvényhez. A csoportnak van egy tolmácsa, aki angol szöveget fordít lengyelre. A 7 km hosszú tanösvénynek van egy 2 km-es rövidebb útvonala is, mely az Odvas-kő barlanghoz vezet és vissza. Mi csak ezt a 2 km-es szakaszt tesszük meg. Az út során beszélek a Bakony hegység és kőzeteinek kialakulásáról, az erdő található növény- és állatvilágáról, a benne található tömegsírokról és végül az Odvas-kő barlangról. […]

2014. Körös-Maros Nemzeti Park – Borbáth Erna: második hét

2014.08.11.Mint minden hétfői nap, ez a hétfő is az ügyfélfogadás napja volt. Az időt az szabadkígyósi irodában töltöttük, ahol megbeszéltük az elkövetkezendő napok teendőit, kiderült, hogy mivel egy új gyakorlatos csatlakozik hozzánk, nagyjából újra bejárjuk azokat a területeket ahol korábban voltunk (ezek a térség védett területei). Átnéztük, véglegesítettük a korábbi hét beszámolóját. […]
2014.08.13.A mai cél Bélmegyer fáspuszta.A fáspuszta körüli erdőkben szétnézve feltehetően aranysakál (Canis aureus) várat láttunk az egyik kőrisfa tövében, a kotorék előtt látszott a járás nyoma, de a bejáraton már pókháló feszült, feltehetően nem volt már lakott a járat. Több beomlott rókavárat is láttunk, ami feltehetően a vadászok róka (Vulpes vulpes) ritkításának a nyoma. A veszettség elleni immunizálással nagyon megugrott ezeknek a ragadozóknak a száma, mivel ez a vírus volt leginkább a faj „természetes ellensége”. […]
2014.08.15.A mai úticélunk a Szabadkígyósi puszta volt. Először azonban a szabadkígyósi irodában kezdtünk, ahol a munkásoknak ki kellett osztani a munkaruhákat. Miután ezzel megvoltunk elindultunk a puszta felé, mely közigazgatásilag 4 településhez tartozik: Szabadkígyós, Újkígyós, Gyula és Kétegyháza. A Kígyósi-pusztát két erdőfolt tarkítja, egyik a Szabadkígyóshoz tartozó Nagyerdő, a másik a Kétegyházához tartozó Szabadkai-erdő. A Nagyerdőben kialakított tanösvény útvonalát jártuk be, hogy lássuk, milyen állapotban van, mert a következő hétvégére szervez a Nemzeti Park Igazgatóság egy éjszakai túrát és csillaglest ide. […]

2014. Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság – Kóbor Teodóra: első hét

2014.07.07. (hétfő) 09:00 Adminisztráció: Somhegypusztánál kivágtak 1,5 m3 fát (gyertyán, kőris) engedély nélkül. A természetvédelem érdekeit sértő cselekményt be kell jelenteni.
2014.07.08. (kedd) 10:40 Elindulunk a Cuha völgyébe Kaukázusi medvetalpat irtani. A zirci arborétumba telepítették ezt az egzotikus növényt, de az árvíz kimosta és elterjedt a területen. Zirc-Kardosréten találkozunk a Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság munkatársaival.Az irtáshoz gyomirtó vegyszert használunk (termékazonosító: Taifun 360 g/l Glyphosat CAS 1071-83-6). Kaszával elvágjuk a szárat és a tőbe 20 ml gyomirtó szert öntünk, majd letakarjuk. 38 tövet irtottunk ki. […]
2014.07.11. (péntek) 13:00 Váci cserkészcsapat Szömörke-völgyben (természetvédelmi terület) szeretett volna tábort szervezni, de későn küldték be az engedélykérelmet. Az engedély nem érkezett meg időben, a tábor időpontja viszont elérkezett. Ezért a természetvédelmi őrszolgálat jegyzőkönyvet írt a természetvédelem érdekeit sértő cselekményről, amit a cserkészcsapat képviselője, illetve két tanú is aláírt. A természetvédelmi őr felszólította a csapatot a tevékenység abbahagyására. (A területen a farkasölő sisakvirág védett növény érintetlen maradt.) […]
14:00 Dabasi cserkészcsapat ellenőrzése. Engedélyük van, papírjaikat rendben találtuk. […]

2014. Körös-Maros Nemzeti Park – Borbáth Erna: első hét

2014.07.15 Első napon a Battonya körüli földikutya élőhelyeket látogattuk meg. A Sziondai-gyepet, a Belső-gulyát és a Külső-gulyát (Tompapusztai löszgyep). Megtudhattuk, hogy hogyan különíthető el a földikutya túrása a vakondétól (és a kószapocokétól). A földikutya túrásai általában nagyobbak és egymástól távolabb helyezkednek el, a rajta megtalálható növényi részek végei élesen lemetszettek. Abban az esetben, ha az állat mélyebbről túrt fel, jól elkülöníthetők a túrásban a különböző talajrétegek. A földet eltávolítva a lyuk kb. 5-6 cm-es, kemény falú.[…]
2014.07.18 A természetvédelem feladatai közül nagyon fontos az oktatás is, a megfelelő szemléletmód kialakítása a gyerekeknek. Így a mai napon bemutató gyűrűzés volt a program Biharugrán, valamint szétnéztünk a Begécsi-halastavaknál. Gyűrűzés során függönyhálókat feszítünk ki a nádasba/bokrosba ezekkel fogtuk be az itt élő énekesmadarakat, majd gyűrűzés és néhány biometriai adat felvétele után szabadon engedtük őket. Közben a gyerekek sok hasznos dolgot tudhattak meg a madarakról és a természetvédelemről.[…]

2014. Kiskunsági Nemzeti Park – Morvai Edina

Először 2012-ben kerültem le egyik tantárgyam keretében a Kolon-tavi Madárvártára. Az egyetemi képzés során kötelező gyakorlati félévemet is a Kiskunsági Nemzeti Parknál töltöttem, itt a Kolon-tónál. Itt ismerkedtem meg Biró Csabával (továbbiakban Moha), a természetvédelmi őrkerület vezetővel, aki a szakdolgozatom konzulense is volt.

A gyakorlati félévem alatt igen sok témában bővíthettem tudásom. Botanikai ismereteim során sok védett és fokozottan védett növénnyel találkoztam. Ezek állomány felmérésénél is jelen voltam. Zoológiai tudásom is elmélyíthettem, legfőképp a madárvilágban. A Kolon-tavi Madárvártán a nádi énekesek állománybecslésében és vonuláskutatásban is részt vettem. Szakdolgozatomban a gémtelepeket mértem fel. Lehetőségem nyílt a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található gémtelepek többségére bejutni, a fiókák gyűrűzésében segíteni. Illetve egy adatbázist is létrehoztam a gémtelepekről, az elmúlt körülbelül 200 évből gyűjtött adatokból. A gémtelepek felmérésével továbbra is foglalkozom a leendő diplomamunkámban. Moha őri feladatait is kipróbálhattam. A KNPI-nél eltöltött idő során átfogó képet kaptam a növény-, az állatvilágról, a természeti területek kezeléséről és a természetvédelmi problémákról és azok megoldásáról. […]

2014. Hortobágyi Nemzeti Park – Bethlendy Boglárka: első hét

Az Ifjú Kócsagőr programban a gyakorlati időmet a Hortobágyi Nemzeti Park, Közép-Tisza-Jászság Természetvédelmi Tájegységében töltöm, a mentorom a tájegységvezető, Monoki Ákos. A mai napon a Közép-Tisza –Jászság természetvédelmi tájegységben fészkelő parlagi sas párok (Aquila heliaca) fiókáinak gyűrűzsén vettem részt. A mostani gyűrűzés az Európai Unió LIFE Nature projekt keretében valósult meg, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságának szakembereinek együttműködésével.[…]

A természetvédelmi őrök feladatkörébe tartozik a hatósági feladatok ellátása is, ezért lőfegyvert hordanak maguknál. A fegyver kezelését évente kétszer, lőgyakorlatokon sajátítják el. A mostani gyakorlaton a szakadó eső miatt, a szokásos szituációs gyakorlatok és bonyolultabb feladatok elmaradtak (egymás fedezése, lövés gépkocsiból). Az őrök két oktató segítségével először szárazgyakorlatot tartottak, töltény nélkül: gyakorolták a fegyver és a tár elővételét, a célzást, lövést, a helyes testtartást és a fegyver kezelését. A helyes viselkedést is felelevenítették, hogy hogyan kell eljárni abban az esetben, ha használni kell a fegyvert egy támadóval szemben. A gyakorlat során minden őr fejenként 30 lőszert lőtt el egy fém célpontra, közbeiktatva egy taktikai tárcserét. A lövészet végén még néhány gyakorlati tanács hangzott el, hogyan kell a fegyvert tárolni, biztonságosan hordani. […]

A mai napon először a Pély határában található hullámtéri legelőre látogattunk el. A területen a Termelőszövetkezetek idején kaszálók és „illegális szántók” húzódtak, a szántókból pótolták az előírt terménymennyiséget. Az 1970-e évektől kezdve felhagytak a műveléssel és földek elgyomosodtak, beerdősültek, főleg a gyalogakác szaporodott el. Itt-ott, foltokban megmaradt néhány kisebb kiterjedésű kaszáló. A hullámtéri fás legelőt kisebb erdők szegélyezik, melyek magról kelt, természetes felújulású erdők, nyár és fűz fajokkal, némelyik erdő alakja szögletessé vált, ahogy körbeszántották. Az erőkben vegyes gémtelepek voltak, a legnagyobb a Madárerdőben, mert a környező rizsföldeken bőven táplálékhoz jutottak a különböző madárfajok, köztük a kis kócsag, üstökös és szürke gém, bakcsó. A sekélyvízi élőhelyeken az apróhal, a béka és rovarfajok jelentették a fő táplálékot.
A tájvédelmi körzet első vezetője, Lőrinc István fedezte fel a kimagasló természeti értékű vegyes gémtelepet és ennek hatására 1974-ben létrehozták a Pélyi Madárrezervátumot, amely a Közép-Tisza első védett területe volt. 1978-ban alapították a Közép-Tisza Tájvédelmi Körzetet, amely Kiskörétől a tiszaugi közlekedési hídig terjed.

[…] A nap további részében bejártuk a hullámtéri erdőket, köztük a fokozottan védett Návay-rétet, ahol a tájegység munkatársai az élőhely kezelését tervezik. Az adventív fajok, vadszőlő, amerikai kőris, zöld juhar eltávolításával az erdő eredeti állapotát kívánják visszaállítani. A helyzetet nehezíti, hogy a korábbi években eltávolított adventív faegyedek kivágása után magára hagyták a puhafaligetet, így könnyen elterjedtek az üres foltokban az adventív lágyszárúak.
Később ellenőriztük a vízparton a horgászokat és táborozókat, megnéztünk egy parti fecske telepet és felvettük egy gólyafészek adatait Nagykörűn. A nap végén egy sérült vörös vércséhez hívtak ki bennünket Szolnokon. A madár áramütést szenvedett, már alig tudott néhány szárnycsapást megtenni. Szokatlan módon a sérülései nem ellentétes oldalon voltak, hanem ugyanazon oldali lába és szárnya sérült meg. A fiatal madár valószínűleg nem fog meggyógyulni, sajnos már elhaltak a lábán a szövetek, a szárnyán a seb elfertőződött. […]

A természetvédelmi őrök feladatai közé tartozik a védett területek folyamatos biomonitorozása, a védett fajok populációinak állományfelmérése. A Tisza folyón motorcsónakról végeztünk ellenőrzést, Szolnokon szálltunk vízre, fölfelé egészen Tiszabőig hajóztunk. Mivel júliusban vonul a védett billegetőcankó, a látott példányokat folyamatosan rögzítettük a GPS térképes adatbázisában. A tavalyi évben nagyjából sikerült feltérképezni a faj Tiszai előfordulását. A madarak főleg halastavakon, vizes élőhelyeken tartózkodnak a vonulás alatt, de a folyókon nagyobb létszámban fordulnak elő.  A csónakból megfigyelhettem az agyagos partoldal kövezése között a tiszavirág lárvák üregeit, itt ugyanúgy kifejlődnek a rovarok.
A szolnoki és felsőbb partszakaszokon sok horgásszal találkoztunk, ellenőriztük a horgászengedélyeket, az aznapi fogást. A parton táborozókat figyelmeztettük a tűzrakás szabályaira, az erdőtől 200 méterre nem lehet tüzet gyújtani. Előfordult, hogy ásót, fűrészt akartak használni a táborhely előkészítéséhez, a tereprendezéshez, ilyenkor még elegendő volt egy szóbeli figyelmeztetés. Minden esetben a tájékozatlanság és nem a szándékos károkozás volt az oka a szabálytalanságoknak. […]

2014. Őrségi Nemzeti Park – Bándy Fruzsina: első hét

Július 21-én megérkeztem Őriszentpéterre, ahol megismerkedtem a 2002-ben alapított Őrségi Nemzeti Park igazgatóságával, majd hétfő délután már utaztam is Kőszegre, a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpontba. A Kőszegi Tájvédelmi Körzetben eltöltött majdnem öt nap alatt, megismerkedtem az ottani természetvédelmi őrök őrkerületeinek egy kis részletével; élőhelyfentartási munkálatokat végeztünk egy cáki kaszálóréten, erdei madárfajok monitorozását végeztük Alsóerdőben, kis légykapók után kutattunk a Sötét-völgyben és új fajismertető táblákat helyeztünk ki a Ság-hegyen végighúzódó tanösvényre. Közben folyamatosan segítettem a madármentő részlegen az etetésben, gondozásban, mentésben és még egy egerészölyv sikeres szabadon engedésében is részt vehettem. A hét végén visszatértem Őriszentpéterre, ahol Gruber Ágnes természetvédelmi őröm ügyeletes volt, így folyamatos készültségben álltunk, mikor épp nem adódott semmilyen probléma, akkor pedig a haris kutató csoporthoz csatlakoztam.

2014. Hortobágyi Nemzeti Park – Verbinyecz Róbert: 10.nap

Mai napomon újra CES gyűrűzésen vettem részt. Ahogy első napomon megtudtam április 15 és július 15 között 10 naponként egy alkalommal történik gyűrűzés, a költő, illetve fiókát nevelő madarak zavarásának minimalizálása érdekében. A gyűrűzés helyszíne ma is a Hortobágyi Halastó, Hortobágyi Vonuláskutató Állomás volt. A CES lényege, hogy nemzetközileg azonos szabályok szerint, állandó helyszíneken gyűrűzik a madarakat a programba bekapcsolódó résztvevők. A délelőtti órák folyamán főként házi verebek és cserregő nádiposzáták akadtak a hálóba; mellettük kisebb számban mezei verebek, barátposzáták és kis poszáták voltak a legjellemzőbbek és akadt néhány új faj is, melyekkel még nem találkoztam, például nádi tücsökmadár, függőcinege, foltos nádiposzáta, csilpcsalp füzike. Gyűrűzés közben egy gyerekcsoport is érkezett, mivel mai gyűrűzésünket összekapcsoltuk egy bemutató gyűrűzéssel. […]

2014. Duna-Ipoly Nemzeti Park – Szabó Máté: első hét

Az Ifjú Kócsagőr program gyakorlati időtartamát a Duna-Ipoly Nemzeti Park Gerecsei Tájvédelmi körzetében végzem. Első héten változatos munkában vehettem részt. Meglátogattuk a Gerecse egyik ékkövét a Pisznicét. Ide őröket vittünk fel, akik a terület háborítatlanságát biztosítják jelenlétükkel, ugyanis a terület egy fokozottan védett terület és sok növény-, és állatritkaság található itt. Ezen kívül az itt található őrházból a használt vizes ballonokat és szemetet hoztuk le.

A következő program a nem messze lévő Gombás-puszta meglátogatása valamint ellenőrzése volt. Az oda vezető úton pár perces kitérővel megnéztünk 3 tő bíboros sallangvirágot, mert ebben az évben kiemelt monitoringja van, ennek a fokozottan védett fajnak. Ezt követően a Malom-völgybe mentünk, ami a Gerecse egyik leglátogatottabb része. Itt található egy őrház, amit minden nagyobb vihar és esőzés után meglátogatnak a természetvédelmi őrök, hogy ellenőrizzék az állapotát. Rendszeresen kaszálják a ház előtti területet is, ami a megítélésben és kinézetében is nagyon fontos. A közműveket állapotát is leellenőriztük a házkörül. […]

2014. Balaton-felvidéki Nemzeti Park – Császár Nóra:első hét

Az Ifjú Kócsagőr gyakorlatomat az általam választott Balaton Felvidéki Nemzeti Parkban,az Észak- Somogy Tájegység területén töltöm. Beszámolómmal az elmúlt 1 hét történéseit mutatom be. Első napomat Csopakon a Balaton Felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságánál kezdtem. Ahol már rögtön megismerkedtem az irodai munkakörrel, áttekintettük a Nemzeti Park területeit. 1997ben alakult meg  a Nemzeti Park. 6 Tájvédelmi Körzetre bontható a park területe plusz Natura 2000-es területek alkotják. 4 megye határa érinti a Nemzeti Parkot. A Nemzeti Park általános ismerkedése után Balatonvilágos községhatára, Balatonszabadi, Siójut mente területekre látogattunk. Ahol láttam az  Ósiómedrek vonulatát, melyben ma már a városi szennyvíz hömpölyög. Illetve a Kiskoppányt is szemügyre vehettem. […]

A második nap első felében a Ságvári ligeterdőn tartózkodtam, amely egy Natura 2000-es élőhely. A Natura 2000 hálózat  célja , az Európai Unió területén vadon élő növény- és állatfajok, valamint azok természetes élőhelyeinek védelme. Ezek az élőhelyek Európát behálózva alkotják a vadon élő élőlények egyre fogyatkozó menedékeit. A Natura 2000 tudományos szempontok alapján kijelölt összefüggő európai ökológiai hálózat. A Natura 2000 hálózat kijelölésének és fenntartásának jogi hátterét a Madárvédelmi Irányelv és az Élőhelyvédelmi Irányelv rendelkezései alkotják. […]

A harmadik napon Első utunk  a Töreki homok gyepekhez vezetett itt láttam róka lepkét,szarkát,egy zöldike tojót is,valamint fekete kökörcsint,tönkölybúzát,bunkós hagymát és a nagy mennyiségben terjeszkedő bálványfát. Következő állomás a Szántódi erdők , itt szakadozó lösz dombok találhatóak . Láttam gubacsdarazsat,pettyegetett tüdőfüvet, gombát mint például,bimbós pöfeteg,tehéntinóru,párduc galóca. Nem messze a Kőröshegyi erdőkben sas fészket néztünk meg. Bálványoson barna réti héját, fecskét,körülbelül 26db nagy kócsagot láthattam illetve mocsári ledneket. El látogattunk a Kőröshegyi séd vizes élőhelyre is. Itt tarka kosbort,gyurgyalagot és 1 lakott borzvárat figyeltem meg. […]

Bábormegyerben jártunk másnap, ahol gólyatelepítés történt. Megismerkedtem a monitoringozással, ezáltal a fehérgólya fészkelési állapotának felmérését végeztük el. Az út során zöldgyíkkal,pécs vidéki aszattal amely egy védett növény illetve medvetalppal,búbos pacsirtával,borzvárral találkozhattam mely rekultivált területen található a lucerna bevetése miatt.[…]

A hét utolsó „munkanapján” Ellátogattunk a Kereki Fejérkő Várához. XIV. században épült. A XVI. században viszont felrobbantották a török elől. Majd a  Brettyó-Zamárdi területe utaztunk,itt a Szántódi mocsári láp található. Kisfészkű aszatot,hangyabogáncsot,nádast,mocsári teknőst,seregélyt,barnaréti héját,kék begyet valamint varjút figyeltem meg. Zamárdinál egy Natura 2000-es terület található ahol vitéz virág virágzott. Sajnos lefűnyírózták így a virág eltűnt. Aznap egy Hatósági intézkedésben vehettem részt. A Szántódi villasornál az egyik Balaton partjába nyúló telek végén egy Nádas állt,melyet a tulaj le gyomirtózott. Vizi rendőrökkel megtekintettük a helyszínt melynek következménye feljelentés lett.

2014. Körös-Maros Nemzeti Park – Szigetvári Anita: első hét

A hét folyamán főbb szakmai programként gólyamonitorozási, szárzúzási, aratási feladatokat láttunk el, illetve ellenőriztünk valamint a Buharugrai Halastavakat látogattuk meg. Gólyamonitorozási feladatokat két napon láttuk el, Biharugra, Geszt, Vésztő, Zsadány, Sarkadkeresztúr, Mezőgyán, Újszalonta, Körösújfalu, Körösnagyharsány, Méhkerék, Okány településeken. Békés megye területén a ’80-as évek óta folyik gólyamonitorozás, melyet főként természetvédelmi őrök illetve önkéntesek és aktivisták végeznek. A begyűjtött adatokat számítógépes adatbázisba viszik be (melyet a hét folyamán szintén megnéztük, hogy pontosan hogyan zajlik), majd országosan összesítik a területi adatokat. Az adatlap tartalmazza a települést, illetve a pontos címet ahol a fészek található, azt hogy mire épült (villanyoszlop, kémény stb.), a költési adatokat (pontosan hány fióka van a fészekben), az adott évet, amikor a számlálást végezték, illetve hogy tartókosár van-e az adott fészekhez. A gólyamonitorozás során ellenőriztük egy Biharugra melletti terület szárzúzási munkálatait, amelyeken spontán gyepesítés folyik. A Nemzeti Park saját használatú területén megkezdődtek a kaszálások, amely fedezi a 70 szürkemarha tinó téli takarmány ellátmányát. Szalakóta költőládákat is ellenőriztünk, melyek fokozottan védett, illetve mérsékelten fenyegetett fajok Magyarországon. A gyakorlatok során egy kistraktort is ellenőriztünk, mely az Állami Erdészet részére szállított kb 1 m3 fát.

A hét folyamán kilátogattunk a biharugrai halastavakhoz, mely Magyarország második legnagyobb mesterséges halastava, illetve két tóegységből álló tórendszer, mely a Biharugrai- és a Begécsi – halastavak alkotnak. Gazdag madárvilága miatt 1997 óta a Ramsari Egyezményben is szerepel. A tavak vizét időközönként lecsapolják, illetve feltöltik, részben a halgazdálkodási tevékenységek miatt. Vizét a Sebes-Körösből kapja. A gyakorlat során az alábbi madárfajokkal találkoztunk: jégmadár, nyári lúd, illetve a nagy kócsaggal, amely a Körös – Maros Nemzeti Park címermadara. A tavak növényvilágának legnagyobb részét a nádas adja, mely igen vízkedvelő növényfaj, így vizes területeken gyakran megjelenik. A túra során az aranka nevű gyomnövénnyel is találkoztunk, melyről tudni illik, hogy egy levéltelen és lágyszárú klorofillt nem tartalmazó halványsárga színű, gyökér nélküli, más növényeken élősködő gyomnövény. Természetvédelmi értékeinek köszönhetően a terület része a Körös – Maros Nemzeti Parknak, valamint hazánk Natura 2000 hálózatának. Az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 területek olyan összefüggő európai ökológiai hálózatok, amely a közösségi jellegű természetes élőhely típusok vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul a kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához illetve helyreállításához.

2014. Hortobágyi Nemzeti Park – Verbinyecz Róbert: első hét

A Hortobágyi Nemzeti Parknak egyik legfontosabb természetvédelmi programja az agresszíven terjeszkedő, úgynevezett invazív fajok (pl.: amerikai kőris, zöld juhar, fehér akác, bálványfa, gyalogakác, kései meggy) megfékezése és felszámolása, melyek kiszorítják az őshonos fajokat a természetes élőhelyekről. A projekt egyik legfontosabb eleme az tájidegen fák szelektív irtása a természetes társulásokban, mely során a szakemberek eltávolítják az egyes idegenhonos fajok nagyobb állományait a természetes és természet közeli erdőkből, valamint a félszáraz gyepekből. Az invazívoktól megtisztított területeken természet közeli erdőket kívánunk létrehozni a termőhelynek megfelelő, őshonos fajok pótlásával. […]

Az Ifjú kócsagőr programban töltött harmadik napomon szalakótagyűrűzés volt a program. Attilával és kollégájával, Katona Józseffel elindulva sorra vettük a kihelyezett odúkat. A szalakóták jelenleg növekvő állománya legfőképp ezeknek a kihelyezett mesterséges odúknak köszönhető. A terület táplálék szempontjából korábban is megfelelő élőhelye volt a fajnak, azonban fészkeléshez alkalmas odvas fák hiányában alig volt jellemző a területre. Tipikus élőhelye a nagy, nyílt füves területek, ahol élelmet talál, és ezek közé a területek közé ékelődött kisebb-nagyobb fás foltok, ahol alkalmas fészkelő helyet találhat. […]

Mai napom fő programja a természetvédelmi őrök kötelező lőkészség-fenntartó gyakorlatának megtekintése volt. Az őri feladatok közé tartozik, hogy az őrök, mint szolgálati jelvénnyel és szolgálati fegyverrel ellátott személyek eljárjanak szabálysértés (pl.: falopás, orvvadászat és -halászat, illegális növénygyűjtés) esetén. A szolgálati fegyverhez szükséges engedélyek érdekében évi két alkalommal kötelező részt venniük lőgyakorlaton. Úton Karcag felé – a gyakorlat helyszínére – Attila elmondta, hogy szerencsére itt a Hortobágyi Nemzeti Park területén nem jellemző, hogy szükség lenne fegyver használatára. Ennek feltehetően egyik legfőbb oka az lehet, hogy az alapítás óta (1973) már felnőtt egy generáció, akik elfogadják a terület védettségét, és az ebből adódó korlátozásokat és következményeket. A gyakorlat megkezdése előtt a helyiek, megtartották a szükséges bevezetőt, eligazítást; elmondták, hogy a gyakorlat végéig senki nem hagyhatja el a helyet és felhívták figyelmünket a gyakorlat veszélyeire és fokozott óvatosságra intettek minket, valamint bekérték a szükséges papírokat az őröktől. Ezután Attilát megkérték szóljon pár szót rólam, így bemutatott kollégáinak. […]

Mai napomon elsőként egy halastónál elhelyezett lest ellenőriztünk Attilával, mivel filmesek érkeznek hozzá, akik a Hortobágyról készítenek 3D-s filmet. A filmesek ezt a lest vízimadarak filmezésére szeretnék használni, ezért néztünk szét, milyen madarak vannak jelen. Ellenőrzés során szürke gém, nagy kócsag, szárcsa, kis kárókatonák, tőkés récék, sárga billegető, barátréce, nyári ludak, törpegém és kanalas réce volt jelen. […]

A programban töltött mai napom folyamán kaszáló felmérésekben segédkeztem, hiszen a június, és a július hónap a Hortobágyi Nemzeti Park területén a kaszálásoknak az ideje. A kaszálás egyfajta gazdasági szükséglet, hiszen a területen tartott legelő állatállomány számára téli szálastakarmányul szolgál a betakarított széna; másrészről élőhelykezelésnek is tekinthetjük, hiszen a Hortobágy évszázadok óta egy legelő, kaszáló terület; az itt található nagy állatállomány mellett korábban is előfordultak kaszálóterületek. A Nemzeti Park bérlői a lekaszált terület után fizetnek kaszálási díjat, ezért a természetvédelmi őröknek ebben az időben napi feladatuk a lekaszált területek felmérése. A felmérést korábban a terület körbejárása során lépésszámlálással vagy ölfával végezték, míg napjainkban a technika fejlődésének köszönhetően GPS-el végzik. […]